Luke szemszöge.
A hely ahova érkeztünk, nem ugyanaz a hely volt, ahol betértünk az erdőbe. A ház, melyben a parti volt, nincs a látókörben. Bár a városban vagyunk, felismerem a boltokat és a házakat körülettünk. Reggel van, a nap épp hogy csak feljött.
- Segítséget kell kérnünk. - mondja Clara.
- Igen, igen. Tudom - megfogom a kezét és azon voltunk, hogy futni kezdjünk.
- Esküszöm, ha ti ketten megmertek mozdulni, szétloccsantom a fejeteket! - egy hang szólal meg mögöttünk, mindketten megdermedünk. Lassan meg fordulunk és szembe találjuk magunkat a pszichopatával, aki üldöz minket. Fényben még csúnyább.
- Azt mondtátok csak nyolcan voltatok, ti szánalmas kölykök. Hazudtatok! - ordítja.
- Nem! - tiltakozom.
- Ne hazudj! - még mindig ordít. " Most öltem meg még egy fiút, aki eddig a kilencedik, akit láttam. - biztos arról az őrült fiúról beszél, aki a kunyhóba volt a lányokkal. Céloz a fegyverrel és lábon lövi Clarát. Felsikolt és összecsuklik, a lába képtelen megtartani a testét.
- Elég! - ordítom, imádkozom, hogy valaki a városban meghallotta a lövést.
- Nem. Nem hagyhatom, hogy elmenjetek és meséljetek az embereknek rólunk! - újra lábon lövi Clarát.
- Ne bántsd őt! - kiáltom. - Inkább engem!
- Nem, mivel úgy tűnik, így két legyet ütök egy csapásra, ha őt bántom. - mosolyog, mire valami eszembe jut. A férfi csak néhány lépésre van tőlünk, felé kezdek rohanni, olyan gyorsan amennyire csak tudok. Még mielőtt reagálni tudott volna, rávetem magam és beverek neki egyet. Ordít és nyög, én pedig folyamatosan ütöm, ahol csak tudom. Védekezni kezd, behúz egyet az arcomba, majd megfogja a fegyverét és karon lő, amitől felordítok fájdalmamban. A másik kezem használom, hogy elvegyem tőle a fegyvert. Harcol, és nem engedi el, hasba térdelem, amitől lazul a szorítása. Próbálok lőni vele, de kifogyott a tár. Így arcon vágom vele, olyan erősen, ahogy csak tudom és gyorsan felállok. Felkapom Clarát menyasszonyi stílusban és rohanni kezdek. Elég nehéz a sérüléseimmel és a vér is szivárog mindkettőnkből. Clara érdekében is vigyázok, hogy a szoknyája ne csússzon feljebb. A férfi kiáltozik mögöttünk, de folytatom a futást, fogaimat összeszorítom a fájdalomtól. Az első épület, amit meglátok az egy kisbolt, de még nem nyitott ki. Az ajtó be van zárva, de valaki van odabent. Rugdosni kezdem az ajtót, Clara pedig ütögeti a kezével.
- Kérem, nyissa ki az ajtót! - ordítom. A fickó a boltban elszörnyedve mered ránk. Valószínűleg én is így tennék, ha látnék két gyereket, akik így néznek ki. Izzadtak, mocskosak és véresek vagyunk.
- Kérem! - könyörgök, mire elkezdi kinyitni az ajtót.
- Állj! - kiáltja egy hang, bárcsak halott lenne már ez a férfi. Felénk fut, előhúz egy kést a zsebéből. Szitkozódok magamban és teszek egy lépést hátra. A fickó a boltban megdermed és visszazárja az ajtót.
- Ne! - ordítom, ahogy elkezd a bolt végébe szaladni. Az elmebeteg a bolt ajtajához nyom és a nyakamhoz szegezi a kést. A karom sajog, Clara pedig zokog.
- Komolyan azt hittétek, hogy elszökhettek? - köp egyet. - De nem tudtok! - beledöfi a kést a karomba, amitől elejtem Clarát, aki egy nagy puffanással és nyöszörgéssel ér földet. Látom, hogy egy lapát emelkedik a férfi feje felé, majd lesújt. Az őrült összeesik, elejtve a kést. Felnézek és szemtől-szembe találom magam Mr. Laurenssel, a szomszédunkkal. Nagyot sóhajtok, de nem tudom rábírni magam a mozgásra.
- Mi a franc folyik itt, Luke? - kérdezi.
- A f-férfi, az erdő, a h-ház - képtelen vagyok összerakni egy összefüggő mondatot.
A kisbolt ajtaja kinyílik, és a fickó bújik elő lassan. - Hívtam a rendőröket, bármelyik pillanatban megérkezhetnek.
Düh lángol fel bennem és meglököm a mellkasánál fogva. - Azt várja, hogy megköszönjük? Bezárta azt a kurva ajtót és hagyta, hogy az a férfi terrorizáljon minket!
Tágra nyíltak a pupillái, de nem szólal meg. Idegesen kinyitja a bolt ajtaját. - Bejöhettek!
- Mr. Laurens, tudná hozni Clarát? Én nem tudom cipelni a kezem miatt és megsérült a lába. - kérem meg a szomszédomat, mire lassan bólint. Lehajol és felkapja Clarát. Szerencsére ismerem őt, így ez egyiküknek sem furcsa. Belépünk a boltba, majd a fickó bezárja az ajtót. Egy székre üllök, közel az ajtóhoz és csak az eszméletlen férfi testét bámulom. A szívem rohamosan ver, az eszem még mindig azt hiszi, hogy az erdőben vagyok és rohanok az életemért. Emlékeztetni kell magam, hogy most már biztonságba vagyok és, hogy én és Clara rendbe jövünk. Hallom Clara nyöszörgését, odapillantok, Mr. Laurens kezeli a sebeit. A boltos hozzám jön, egy kis elsősegély készlettel a kezében.
- Sajnálom az előbbieket, kölyök. De szerintem jobb, ha megtisztítalak. - leül a mellettem lévő székre és először a sebeimet kezdi kitisztítani. Folytatom a bámulást azt ablakon keresztül, mikor meglátom, hogy megérkeztek a rendőrök, felpattanok. Kirohanok a boltból az első rendőrhöz, akit meglátok.
- Az a férfi, az a férfi! - mutatok az őrültre a bolt előtt. - Ő és a kurva bandája, megölték a barátaimat!
- Hűha! Nyugalom! - mondja a rendőr. Megfordulok, a boltos és Mr. Laurens, aki cipeli Clarát, felénk tart.
- Rendben, velem kell jönnöd! - mondja a mellettem álló orvos.
- Miért? - kérdezem. - Azt a férfit le kell tartóztatni, most!
- Gyerünk, megsebesültél! - mondja a doktor. Óvatosan megfogja a kezem és a mentőautóhoz vezet. Követem és nézem, ahogy egy másik doktor megfogja Clarát és őt is a mentőautóhoz viszi. Az orvosok, két rendőr és mi szállunk be a járműbe. Leülök, ahogy egy orvos kezelni kezdi a karom és a vállam. Clara lefeküdt, míg egy másik orvos tisztítgatja sebeit, főleg azt, ami a combján van, ömlik belőle a vér. Még mindig remegek. A doktor próbál lenyugtatni, de elég nehéz.
- Válaszolnál pár kérdésre? - kérdezi az egyik rendőr, a másik pedig egy jegyzetfüzetet vesz elő.
- Igen - bólintok.
- Ki volt az az eszméletlen férfi?
- Nem tudom. Abban az elhagyatott házban találkoztunk vele és még négy férfival, akik próbáltak megölni minket.
- Egy ház?
- Igen. Tudja, a hatalmas erdőben, amibe senki sem teszi be a lábát.
- Szórakozásképp mentetek egy elhagyatott házba?
- Én nem akartam. A barátom Ash... - megállok. Olyan érzés, mintha nem kapnék levegőt, ahogy a barátomra gondolok.
- Folytasd - mondja a rendőr.
- A barátom Ashton - lassan beszélek. - Mondta nekem és a barátaimnak, hogy menjünk be.
- Most hol van Ashton és a barátaid?
Veszek egy mély levegőt és Clarára nézek, aki épp a könyökén támaszkodik.
- Nyolcan voltunk. Mindenki meghalt, kivéve engem és Clarát.
