Michael szemszöge.
A férfi előbúj az árnyék mögül. Csúnya és koszos. Egy fegyver van a zsebében, míg a kezében egy kést tart
- Mily' meglepetés így együtt látni titeket! - ördögien vigyorog, amitől megmutatkoznak a sárga fogai. Nem tudom, mit tegyek és szerintem egyikünk se. Húsz másodpercig csak a lélegzésünket lehetett hallani. - Jobb lesz túlesni rajta - mondja a férfi és Lukehoz sétál. Megragadja Luke haját és felemeli a fejét, majd a kést a nyakához szegezi. - Te ott, csinos lány, aki nincs megkötözve! - mutogat Emma felé. - Gyere ide!
Emma rám néz tágra nyílt szemekkel, de nem mozdul.
- Hallottad mit mondtam? Kurvára nem érdekel az a rohadt seb a lábadon, gyere ide! - a férfi jobban kezdi Luke haját húzni, látom, hogy remegni kezd. Emma ajka reszketni kezd, ahogy lassan odamegy az emberhez. A szeme megtelik könnyekkel, és biceg. Látom a fájdalmát, el sem tudom képzelni, hogy érezhet most. Mikor odaér, a férfi elengedi Lukeot és előhúz egy másik széket. A férfi rám néz, majd a kést Emma felé tartja. - Te, furcsa hajjal! Ha megmozdulsz vagy bármi, nem fogok habozni és beleszúrom a kést a koponyájába!
Nyelek egyet és nem mozdulok, ahogy a férfi odakötözi Emmát a székhez, ahogy Luke-al és Clarával is tette. Eltart egy ideig és szerintem direkt hébe-hóba hozzáér Emma sebéhez, amitől ő nyöszörög fájdalmában. Ökölbe szorítom a kezem és semmit se akarok annál jobban, mint hogy megöljem, de nem mozdultam. Nem kockáztathatom senki életét sem.
- Oké, te furcsa fekete-piros hajú! - a férfi rám néz, mikor végez. - Mi a neved?
- Frederick - mondom.
- Frederick? - gúnyolódik. - Rendben. És őket, hogy hívják?
Eltérő neveket kutattam az agyamban, majd a legutóbbi film, amit láttam szereplői nevét sorolom: - Harry, Hermione és Ginny.
Lukera nézek, akinek a tekintetén látszik a hitetlenség. Ha most ott állnék mellette tuti felpofozna.
- Hermione? Melyik az? Ez olyan furcsa név - grimaszol a ember.
- A sebesült a Hermione - mondom gyorsan. Mikor ideges vagyok, csak beszélek. És most ideges és rémült vagyok, ami miatt random dolgokat beszélek.
- Szóval, Frederick, hányan vagytok még itt? Az egyik halott gyerek mellett. - kérdezi, ahogy közelebb lép. Clara és Luke motyog valamit a szikszalag alatt. Pupilláik kitágultak és fájdalmasan néznek rám.
- Fletcher halott - motyogom rájuk nézve. Remélem értik az utalásom. Luke válla elernyed, míg Clara szemei megtelnek könnyel. Lesújtottnak tűnnek.
- Nem a halott fiú nevét kérdeztem, hanem hányon vagytok még itt! - csattan fel a férfi.
- Nem tudom, hogy meghalt-e még valaki. - próbálom kerülni a kérdést.
- Hányan érkeztetek a házba? - megragadja Clara vállát, majd a halántékához nyomja a fegyvert, mire a lány pánikolni kezd.
- Nyolcan - ordítom. - Ne bántsd őt!
- Mi késztetett arra, hogy be gyertek ide?
- A barátunk ötlete volt, fogalmunk se volt arról, hogy lakik itt valaki! - pánikolok. Nem akarom, hogy valakinek bántódása essen, főleg azt nem, hogy miattam.
- Jó, gyere ide, Frederick! - mutogat a kezével, hogy menjek közelebb. Óvatosan közelítem, majd mutatja, hogy mozogjak gyorsabban. Egyre mérgesebb lesz. - Gyerünk már, fiú! Nem érünk rá erre! - erre gyorsítok a tempómon.
- Oké, azt akarom, hogy húz be Harrynek. - céloz Lukera.
- Mi? - kérdezem.
- Üsd meg.
- Miért?
- Ne kérdezz, csak üsd meg!
Lukera nézek, aki ugyanolyan zavartnak tűnik, mint jómagam. A szemembe néz és bólint. Habozva közeledek felé.
- Üsd meg vagy szétloccsantom a lány fejét!
Teljesen össze vagyok zavarodva, de lehunyom a szemem és Luke hasába ütök. Nem nyitom ki a szemem, mikor meghallom Luke zihálását és köhögését. Csak ott állok lefagyva, leszorított szemekkel, nem akarok bármi mást tenni. Nem tudom, miért akarta, hogy behúzzak a legjobb haveromnak.
- Nyisd ki a szemed és gyere ide! - mondja a férfi. Úgy teszek, ahogy mondja, nem tudtok Lukera nézni. Tudom, hogy ő mondta, de úgy érzem, hogy elárultam őt.
- Válassz a három ember közül! - mondja.
- Miért? - nem tudom magam türtőztetni.
- Válassz!
- De miért?
- Válassz egyet vagy mindegyikőtöket megölöm!
- De nem is tudom mi... - kezdem, de közbevág.
- Rendben, akkor állj oda a falhoz! - utasít és a mögöttem lévő falra mutat. Hezitálva megyek oda és szembe állok mindenkivel. A férfi elengedi Clarátt és Lukehoz indul. Eloldozza, de a fegyvert a fejéhez szegezi. A férfi elővesz még két kést a kabátjából.
- Most, Harry, odaadom neked ezt a három kést. Semmivel se próbálkozz vagy lelőlek! - adja oda a kést Lukenak. - Azt akarom, hogy ezeket dobd Frederick feje felé. A célt kell eltalálnod és, ha sikerül te meg Frederick szabadon távozhattok. A célpont kicsi és szó szerint egy centiméterre van a barátod feje felett.
- De nem tudok kést dobálni - tiltakozik Luke. - Meg fogom ölni.
- Nem érdekel, ha nem tudsz célozni, meg fogom ölni ezt a két lányt. Három lehetőséged van és ha Frederick mozogni próbál mindnyájatokat megölöm.
Tágra nyílt szemekkel bámulom őket. Ez a pszichopata azt akarja, hogy Luke kést dobáljon a fejemhez? Luke zavartan néz rám, mire a légzésem gyorsabbodni kezd. Lukenak nincs más választása.
- Bármelyik pillanatban - a férfi most már a lányoknál van és a fegyvert Emma fejéhez szegezi. Körülbelül két méterre vannak Luke mögött. - Ne felejtsd, Harry! Ha bármivel is próbálkozol, megölöm őket.
Luke a földre néz, mintha gondolkodna. Innen hallom a lélegzetvételét.
- Dobd el az első kést. Most! - kezd ideges lenni a férfi.
Luke rám néz és tátogja: - Ne aggódj.
Nem tudom, mit ért ezzel. Figyelembe véve, hogy az egész testem tele van aggodalommal, hiszek neki. Nincs más választásom. Luke felemeli a kezét és eldobja a kést. Szorosan lehunyom a szemem és addig nem nyitom ki, míg nem hallom, hogy a kés a falba ütközik.
- Ez szánalmas volt - nevet. - Úgyis meg fogtok halni, ha nem találod el a célt, szóval megér egy próbát.
Megpróbálom megkeresni az okot e mögött. Bármit is teszünk, úgyis megöl minket, szóval mi a lényeg? Csak egy kis szórakozást akar, mielőtt bemocskolja a kezét, vagy mi? Ez a férfi határozottan őrült, a többi itt lévő barátjával egyetemben. Nem tudom, hányan vannak, de abban biztos vagyok, hogy ugyanolyan elmebajosak, mint ő.
Luke egy újabbat dob, de ezúttal nem hunyom le a szemem. Van valami Luke arckifejezésében, ami azt sugallja, hogy ne féljek. Valamit tervez, és csak várnom kell, hogy megtudjam mit.
- Egy kés maradt. Nem akarsz meghalni, ugye? - vigyorog a férfi. Luke vesz egy mély levegőt és egy pillanatra lehunyja a szemét. Remélem bármit is tervez, működni fog, mert ha nem, akkor teljesen elbasztuk. Nézem, ahogy Luke felemeli a kést, mintha dobni készülne. Az utolsó pillanatban Luke megfordul a tengelye körül és a mögötte lévő férfira céloz. Egyenesen a férfi koponyájába fúródik a kés, mire holtan összeesik.
Luke lefagyva áll és nézi a férfit, akit épp megölt. A keze remeg, ahogy a szájához emeli. - Megöltem valakit - motyogja.
- Te jó Isten, Luke - kihúzom a mögöttem lévő falból a kést és a lányokhoz rohanok. - Sosem gondoltam volna erre.
- Megöltem valaki - ismételi.
Levágom a kötelet a lányokról, majd ők leveszik a szikszalagot a szájukról. - Meg akart minket ölni, Luke!
- De megöltem valakit! - Luke arcára undor telepedik.
- Luke, mennünk kell! - Clara megragadja a kezét. Segítek Emmának és az ajtó felé megyünk, Luke még mindig sokkba van. Clara a kilincsért nyúl, de az ajtó be van zárva.
- Francba! - morogja és erősebben nyomja az ajtót, majd rugdosni kezdi.
- Luke, segíts neki kinyitni azt a rohadt ajtót. - mondom. Segítenék én is, de Emmának kell egy támasz. Luke még mindig nincs teljesen magánál, de segít Clarának. Úgy látszik, mintha öreg fából lenne az ajtó, de mikor rugdosni kezdték nem úgy hallatszott.
- Mintha fémből lenne - nyögi Clara. És ekkor közeledni kezdett a két fal.
