Az Örök Tavasz Szeráfjai

11. fejezet

Mindenki egy helyben toporgott, és senki sem tudott Lindy-nek megfelelő válasszal szolgálni. A jelenlévőkön egyre inkább úrrá lett a zűrzavar, melyet csak tetézett, hogy enyhe földrengés is keletkezett. A jelenség nem tartott tovább pár másodpercnél.

A rengeteg anomáliát figyelembe véve, Luminak volt egy teóriája.

- Sejtem mi történt.

Sette és Emi kérdő pillantásokat vetettek rá, majd folytatta.

- Balsors ereje akkora volt, hogy a legyőzése után felszabadult energia hatással volt a város környezetére.

Sette értetlenkedett.

- Ez ugyan megmagyarázhatja az esős időt és a földrengést, de van itt még valami. Újra emlékeztem arra a lányra. Olyan mintha egykor barátok lettünk volna.

Emi ledermedt.

- Ezek szerint te is láttad őt megint, akárcsak én!

Sette eltöprengett, majd megfontoltan szólt.

- Hmm...Nagyon úgy tűnik, hogy amit én látok róla, azt te is.

- De ki ő, Sette nővérkém? Honnan ismerjük? Ismerjük egyáltalán?

- Nem tudom.

Lumi köhintve egyet közbeszólt.

- Fura, hogy ezt mondom, de ez is kapcsolatban lehet a Balsorsból kiszabaduló erővel. Valahogy hatással lehetett ugyanarra a dologra, ami a napok ismétlődését okozza, és ami megakadályozza, hogy elhagyjuk a várost.

Az elnök számításba vette, hogy a cselédnek talán igaza van.

- Ha ez így van, akkor...

Emi ledöbbenve mutatott az egyik gyerekből lett felnőtt személyre.

- Őt ismerem! Ez a bácsi volt egykor a tulaja a szomszéd utcában lévő kávézónak, de már évekkel ezelőtt elhunyt!

- Ne mondj butaságokat!

Sette ránézett a férfira, és azt hitte nem jól lát.

- Jó ég...

Ezután néhány felnőttet még felismertek, akikről mind úgy tudták, hogy már halottak. A többi gyereket viszont nem ismerték fel.

Lindy azóta, hogy választ nem kapott, szótlanul toporgott egy helyben.

- Talán mi gyerekek, mind elhunytunk volna már? De hogyan lehetünk akkor életben?

Az elnök érezte, hogy átázik a ruhája, és úgy vélte, lassan a többieké is.

- Hamarosan elázunk, és amúgy is hosszú nap volt a mai. Nem messze innen van egy fogadó, a Blar'z. Holnap délelőtt találkozzunk ott mindannyian, és beszéljük át a helyzetet. Szerintem az aulája kényelmesen be tud fogadni ennyi embert. Ha pedig az eső sem áll el, akkor szintén az a legjobb hely.

A javaslatot mindannyian támogatták, és elindultak hazafelé.

Ezalatt a Fekete Hold vezetője ismét az üveggömb belsejéből kommunikált.

- Úgy tűni,k már csak benned bízhatok. Akármilyen méltatlan feladat is ez számodra, most rád kell támaszkodnom. Jöjj elém, Priscilla.

A jósgömb előtt megjelent egy fiatal, körülbelül tizennyolc év körüli lány, aki Magányhoz hasonlóan fekete, gótikus stílusú ruhát viselt. Sötét masnival díszített aranyszőke haja egy kis ragyogást vitt a komor helyiségbe, szeme pedig vörös színben tetszelgett.