Az Örök Tavasz Szeráfjai

4. fejezet

A reggeli órákban Sette orrát finom illatok lengték be. El is indult pizsamájában, hogy felkutassa eme illatok forrását. Az ebédlőbe érve kész terülj-terülj asztalkám fogadta. Rengeteg ízletes fogás terítette be az asztalt. Saláták, húsok, rizses ételek és minden, ami szem-szájnak ingere. Lumi macska alakjában ugrott le az ablakpárkányról, nyávogott egyet és ismét visszanyerte emberi formáját.

- Köszöntelek, Mester! Szeretnél reggelizni?

- Lumi, ezt mind te csináltad?

A válasz csak egy szolid bólintás volt.

- Honnan tanultál meg ennyi mindent...?

Mielőtt Sette befejezte volna kérdését, gyorsan válaszolt is magának.

- Inkább kitalálom. Fogalmad sincs.

- Sajnálom.

Sette rövid sóhaj után elmosolyodott, és megsimogatta az alacsony cseléd kobakját.

- Nem lényeges. Inkább hálás vagyok, hogy ennyit dolgoztál értem. Egyébként meg...mióta is laksz nálam?

- Mivel ismeretlen számomra ez a város, és emlékeim sincsenek, ezért nem tudom hol laktam ezelőtt. Habár azokhoz a gyerekekhez hasonlóan bárhol lakhatnék ebben a kihalt városban, jobbnak látom olyan helyen élni, ahol vigyázhatok Sette és Emi Mesterekre. De Emi Mester rendkívül lármás és hajlamos a nyugalom megzavarására, ezért inkább személyednél laknék Sette Mester.

Sette-ből nevetés fakadt.

- Na, ezért nem tudlak hibáztatni.

- Egyébként Emi Mestert is áthívtam reggelire.

Az emlegetett szamár hangos robajjal be is rontott a bejárati ajtón, és hamarosan megjelent az ebédlőben.

- Kész a kaja, Lumi??

Sette kioktató stílust tanúsított.

- Neked is jó reggelt, Emi.

Emi szemei felragyogtak, mikor megpillantották az ételekben gazdag asztalt. Szájában a nyál összefolyt.

- Együnk! Együnk!

Az elnök próbálta lenyugtatni az izgatottságában ugráló Emit.

- Fejezd be a hadonászást! A végén még leversz valamit!

A bőséges reggeli után a cseléd felajánlotta, hogy desszertet készít nekik.

- Esetleg süthetek nektek még egy kis süteményt?

- Hagyd csak, nem szükséges. Így is sokat tettél értünk, és köszönjük a reggelit.

Sette visszautasítását meg sem hallva, Emi lelkendezni kezdett.

- Süti! Csináld hamar!

Az elnököt azonban zavarta Emi mohósága.

- Emi! Ne dolgoztasd annyit szegényt!

Emi egy röpke pillanatra elszégyellte magát, ám ez nem tartott sokáig. Ismét hamar fellelkesült.

- Akkor majd besegítek a munkába!

Lumi próbálta visszautasítani a segítséget.

- Ne fáradj, Emi Mester. Hiszen a szolgálatotok végett vagyok itt.

Sette közbe vágott.

- Én kivételesen támogatnám Emi ötletét. Legalább valami értelmeset is csinál a videojátékozás mellett. De biztos nem gond? Sokat dolgoztál ma.