Az Örök Tavasz Szeráfjai

14. fejezet

Lumi az egyik nagyobb bevásárlóközpont polcairól mindenféle háztartási és élelmiszercikket rámolt be a kosarába, mit sem törődve a termékek áraival. Hisz minden ingyen volt. Az üzlet épp oly elhagyatottnak tűnt, mint Örökzöld-városon belül minden más. Ennek következtében Emi még Luminál is merészebben viselkedett. Már a sokadik burgonyaszirmos tasakot ejtette a földre a tucatnyi csokoládépapír mellé, miközben jóízűen majszolt.

Sette szemeit egyszerűen bántotta barátai féktelensége, ezért hangot adott véleményének.

- Tudjátok, egy normálisan működő társadalomban feljelentenének titeket.

Emi ugyan nem lepődött meg Sette reakcióján, ennek ellenére kissé idegesítette.

- Hangulatromboló...

- Csak az igazat mondom.

- Mit vagy úgy oda? Nem először csináljuk.

- Ettől valahogy nem érzem jobban magam...

Lindy miközben a parfümöket nézegette, kedves hangon bekapcsolódott a beszélgetésbe.

- Nyugi, Sette. Jelenleg senkinek sem hiányoznak ezek a termékek. Ráadásul a város egyik boltjában sincs a kasszánál senki, aki kiszolgálhatna bennünket. Ennyi erővel, ha szabályosan akarnánk beszerezni mindent, akkor nem lennének tisztálkodásra alkalmas termékeink, valamint éhen is halnánk.

- Ez igaz, de...

Lumi ekkor köhintett egyet, és ő szintén Lindy véleménye mellett érvelt.

- Még ha lenne is legalább egyetlen üzlet, ahol valaki ki tudna szolgálni minket, akkor sem lennénk előrébb. Ugyanis Sette és Emi még kiskorúak, úgymond gyerekek. Én meg ugyan nem vagyok olyan értelemben ember, mint ti, de a külső fizikai jegyeim körülbelül egy tizenöt éves lányénak felelnek meg. Ebből kiindulva én is gyereknek vagyok betudandó. Márpedig a gyerekek többsége nem tud jelentős mennyiségű pénzt keresni. Ami Lindy-t illeti...habár ő nagykorú, a város kihaltsága miatt a munkahelye nincs aktív állapotban, és egyéb munkalehetőségek sem tudnak számításba jönni így.

- Ejj, ezekkel én is tisztában vagyok, csak valahogy még mindig nehéz megszokni.

Lindy bájosan elmosolyodott, majd belekarolt az elnökbe, és maga felé húzta.

- Hé! Mit művelsz, Lindy...?

- Gyere, rengeteg parfüm van. Biztos találunk valami remek illatot számodra!

- Jaj, nekem...

Emi és Lumi vidáman nézték, ahogy Lindy segít az elnöknek feloldódni, és ők is igyekeztek kiélvezni az üzlet nyújtotta lehetőségeket. Az önfeledt szórakozás közben az idő eltelt, és a lányok úgy döntöttek, hogy hazaindulnak.

Az utcán sétálva Emi felzárkózott Sette mellé, és barátságosan megszólította.

- Eddig nem túl gyakran jöttél velünk vásárolni, de örülök, hogy most mégis velünk tartottál. Egész mókás volt, nem?

Sette nem szándékozott az arcán tükröződő örömöt véka alá rejteni, ezért csak egyetértően válaszolt.

- Valóban.

Ezután halványan elvörösödve, zavarban lévő hangon újra megszólalt.

- Valamikor megismételhetnénk...

A lányok nem hittek a fülüknek, ezért Lindy megerősítést szeretett volna az elnöktől.

- Öhm...mit is mondtál?