Az Örök Tavasz Szeráfjai

13. fejezet

A tavaszi éjszaka most is meghittséget sugallt, mint bármikor máskor. A szellő gyengéden mozgatta meg a fák leveleit, néhány bagoly huhogott, valamint a csillagok is tüneményesen ragyogtak a felhőtlen égbolton. De amint letekintettünk az égről, észrevehettük, hogy Lindy otthonának ablakai mögött néhol még égett a villany. Főleg a lány szobájára volt ez igaz, ahol Sette, Emi, Lumi és ő maga is törökülésben ültek a szoba közepén, és valami társasjátékkal játszottak. A lányok mindannyian hálóinget viseltek, kivéve Emit, akinek a pizsamája egyfajta mókusjelmezre hajazott, állatias fülekkel és egy mókusfarokkal.

Sette barátságosan piszkálta barátnőjét.

- Nálad ez a feltűnési viszketegség valamilyen kényszer?

Emi a kérdést hallva puffogni kezdett.

- Ne légy rosszindulatú, Sette nővérkém! Ez igenis normális pizsama, és még cuki is.

Sette elnevette magát.

- Te meg a normális egy mondatban...Hát ez nagyon jó!

- Hé...!

Lindy megpróbálta kedvesen kibékíteni őket.

- Ugyan-ugyan, lányok. Ne viaskodjatok.

- A mogorva és maradi elnök kezdte.

- Nos, erre inkább nem mondok semmit. Nem akarok szócsatázni és egyesek ovis szintjére lesüllyedni.

- Ajj, te...!

Lindy ahogy a két lány játékos csipkelődését figyelte, kezdett beletörődni a helyzetbe.

- Nem kellene meglepődnöm. Csak a szokásos.

A látvány hatására azonban a lányt különösön jó érzés hatotta át.

"Látszik, hogy kötődnek egymáshoz. Még a marakodások ellenére is mindig törődnek egymással. Én viszont..."

Mielőtt jobban elveszhetett volna gondolataiban, valami az ölére nehezedett. A cseléd kobakja volt az.

- Lumi?

- Olyan álmos vagyok...

Lumi vissza is változott macskává, és a következő pillanatban már úgy aludt Lindy ölében, mint a bunda. A lány meg sem mert moccanni, hogy fel ne ébressze az édesen alvó tüneményt.

Emi halkan röhögcsélt, majd megszólalt.

- Ne is törődj vele, megyek és lefektetem odalent a foteledbe.

- Rendben.

Emi finoman felemelte az alvó cicát, és elhagyta a szobát.

Lindy az édes látvány után ismét mélabússá vált, ami Sette-nek is szemet szúrt.

- Rosszul érzed magad?

A lány gyorsan észbe kapott.

- Hogy...? Nem, dehogy is!

Az elnököt azonban nem lehetett ilyen könnyen lerázni.

- Hmm...Márpedig nekem úgy tűnik, hogy nyomja valami a lelkedet.

Sette odakúszott mellé és finoman oldalba bökte.

- Tudd, hogy szívesen meghallgatlak. Igazából bármelyikünknek elmondhatod. Hiszen bizonyos szemszögből olyanok vagyunk, mint egy család.

Lindy meglepetten kapta fel a fejét, és úgy nézett Sette-re, mintha valami sértőt mondott volna. Az elnök nem értette a lány reakcióját, ami néhány másodpercnél nem tarthatott tovább, ugyanis Emi visszatért szobába.