Az Örök Tavasz Szeráfjai

7. fejezet

Sette a sokadik könyvet nézte át szobájának magányában, melyeket többnyire az iskolai könyvtárból hozott el. Nem talált olyan forrást, ami említette volna a Vihar nevezetű pengét, vagy a "Szent Ereklye" fogalmát. Amikor ugyanígy, különféle könyveket felhasználva kutattak a Fekete Hold után, nem rémlett számára, hogy szó lett volna misztikus tárgyakról. Az internetre sem támaszkodhatott. A tévéadókhoz hasonlóan, internetkapcsolat szintén nem volt. A diáktanácselnök feladta egyelőre. Rettentően unta magát, ezért elhatározta, megpróbálja elhívni Emiéket valamerre, hátha van kedvük valamilyen tevékenységhez.

Némi idő elteltével Sette és Lumi türelmesen várakoztak Emi lakása előtt, aki élénken kirontott.

- Bocsi, hogy megvárattalak titeket. Merre megyünk?

- Ezt egyedül Sette tudja.

A két lány kíváncsian bámészkodott az elnökre, aki kezdett zavarba jönni.

- A helyzet az, hogy még én sem tudom.

Emi elcsodálkozott, és izgalma alábbhagyott.

- Ha?? Én meg már beleéltem magam, hogy mega-szuper programot ötlöttél ki mára.

- Minek nézel te engem, valami rendezvényszervezőnek? Bár igazság szerint megértelek. Sajnálom, de hirtelen jött az ötlet. Nem akartam otthon maradni.

- Végül is...Én is elég spontán adom a fejem dolgokra. Majd csak kitalálunk valamit.

Luminak a lehető legegyszerűbbnek tűnő dolgot vetette fel.

- Mi lenne, ha csak sétálgatnánk? Felfrissítené az elménket, és közbe tudnánk szemlélődni. Talán valami felkelti a figyelmünket.

Emi egyhangúvá vált.

- De béna...

Sette-nek azonban tetszett Lumi javaslata, és próbált életkedvet lehelni a duzzogó Emibe.

- Szerintem jó ötlet! Emi...te meg lehetnél kicsit nyitottabb. Ha meg van jobb ötleted, miért nem mondod?

- Mondjuk, mert nem én rángattam ki mindenkit, és nem az én programom! Buta elnök...

Sette és Emi dühösen meredtek egymásra, és hamar szócsatába elegyedtek. Ismeretségük óta sokat veszekedtek apróságokon, de szinte soha sem gondolták komolyan. Mire észrevették, Lumi már elindult. A lányok szidalmazó szavakkal illeték a cselédet, aztán futva a nyomába eredtek.

Nem sok idő telt el, és a közelben máris kiszúrták Lindy-t és még valamennyi gyereket, ahogy egy parkban foglalták el magukat. Az egyik gyerek, akit Amro-nak hívtak, ókori katonákat megformáló figurákkal játszott.

Lindy Sette-éket észrevéve, boldogan integetett.

- Sziasztok! Hát ti mi járatban vagytok?

- Sette nővérkém unta magát, ezért önző módon kihurcolt minket az utcára.

- Hallgass, Emi!

Lindy képtelen volt önuralmat gyakorolni. Láthatóan remekül szórakozott az interakción.

- Ti még mindig ugyanolyanok vagytok! Ha nincs különösebb programotok, nem segítenétek nekem nyakláncokat készíteni? Ezek a fiúk csak az erőszakos játékokat szeretik...

Sette a két barátjára nézett, akik bólintással jelezték, hogy benne vannak.

- Asszem, nincs akadálya.

Amro-hoz másik két gyerek is csatlakozott, és együtt játszottak a mini katonákkal. Ám az egyik fiú egy fa árnyékában olvasott.

- Toga, nem jössz játszani velünk? Elég figurát szereztünk mindannyiunknak.