Örökzöld-város egy meseszép hely, ahol a középiskolás diáklány, Cosette Rosengart is él. A lány élete egyik napról a másikra új fordulatot vesz, amikor észreveszi, hogy a világ, amiben él, teljesen a feje tetejére állt. Furcsa és megmagyarázhatatlan...
Cosette Rosengart egy átlagosnak éppen nem mondható, tizenhét éves diáklány volt. Fiatal kora ellenére sokféle elfoglaltsággal rendelkezett. A diáktanács elnökeként rengeteget foglalkozott a többi diák kéréseivel és mindennapos gondjaikkal, valamint részt vett az iskolai rendezvények szervezésében. Ezenfelül remekelt a sportokban, és jegyei is kiemelkedőek voltak. Valamennyi diákkal egész közeli kapcsolatba került. Az iskola folyosóján saját gondolataiban elmerülve sétálgatott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az egyik terem előtt megállva, visszaemlékezett múltjára.
Mielőtt megkezdte középiskolás pályafutásának első évét, Cosette magántanuló volt. Nyolc évesen hagyta ott az általános iskolát. Hogy mi volt ennek az oka? Cosette egy ritka betegségben szenvedett, melyet az orvosok nem tudtak akkoriban azonosítani. Az immunrendszere és a teste gyenge volt, emiatt rosszul teljesített sportokban, és az átlagnál könnyebben fázott meg. De még ha csak ennyi lett volna a baj. Cosette a betegségnek köszönhetően néha minden előjel nélkül elájult. Nem számított, hogy otthon, az iskolában vagy akár az utcán tartózkodott. Néhány diáktársa csúfolta emiatt. Testnevelés órán pedig, ha valamilyen csapatjáték vagy verseny volt, senki sem választotta őt szívesen a csapatába. Ilyesmiket mondtak neki:
- Jobb ha leülsz a kispadra!
- Ilyen gyenge képességekkel csak hátráltatnál minket!
- Az kéne még csak, hogy most is elájulj!
Magántanuló létének másik oka pedig, hogy rendkívül sok időt töltött kórházban fekve. Az orvosok rendszeres megfigyelés alatt tartották. Habár a kezelések hiábavalónak tűntek, egy nap csoda történt. A betegsége tizenkét éves kora környékén megszűnt. Szülei azt állították, hogy az orvosok kitartó munkájának köszönheti ezt. De ő ebben valahogy mindig is kételkedett. Mai napig nem tudta, mi is történhetett vele pontosan.
Felépülését követően szülei az emberek megsegítésének szentelték életüket. Erre építették fel a vállalkozásukat is, ami híressé tette őket. Mostanra már milliárdosok lettek, és különböző cégeket üzemeltettek. Némelyik pénzügyi támogatást nyújtott a kevésbé tehetős embereknek, amíg egy másik egészségügyi termékek előállításával foglalkozott. A szülők állandóan utaztak, így ritkán látták lányukat.
Cosette tizenkét éves kora óta egyedül élt otthon, szülei ritkán látogattak haza. Hirtelen gyógyulásának okán gondolkodva, arra a következtetésre jutott, hogy ez egy ajándék az élettől. Úgy érezte, valahogy ezt vissza kell fizetnie. Az is eszébe jutott, hogy biztos sok hozzá hasonló elesett gyerek lehet még a világban. Szülei is fáradhatatlanul dolgoztak az emberekért, ezért ő sem tehetett másképp. Eldöntötte, hogy annyi emberen segít, amennyin csak tud. Magántanuló léte óta tengernyi időt szentelt a tanulásra. Irigylésre méltó készségekre tett szert matematikából, egy-két idegen nyelvből, és ügyesen rajzolt. Nem is ezek jelentették a problémát. Tudta, ha segíteni szeretne az embereknek, nem árt ha erősebbé válik. Fel akart építeni magában egy olyan önbizalmat és kisugárzást, ami mások bizalmának elnyerésében segédkezhet neki. Úgy vélte, jobb ha az emberek önmaguktól fordulnak hozzá segítségért. Mindennap otthon edzett, erősítette a testét, ezt követően a nagyapja bevezette a harcművészetek világába. Egy beszélgetés során az idős úr fontos dologra hívta fel a figyelmét.
