Az Örök Tavasz Szeráfjai

2. fejezet

Cseresznyefák virágainak illata, madarak csicsergése, valamint egy közeli patak csordogálásának hangja. Ezen ingerek érték Sette-et, amikor egy mezőn fekve ébredt. A lágy szellő érintése és a puha fű melegsége kellemes hatást gyakoroltak az ifjú lányra, miközben a végtelen kék eget bámulta. A felszabadultság érzete teljesen úrrá lett rajta. Nem gondolt semmire, elméje teljesen kiürült. Határtalan nyugalmának hatása alatt úgy vélte, örökké ott tudna maradni.

Miközben hanyatt fekve a bárányfelhőket kémlelte, valaki fölé hajolt. Egy fiatal lány mosolygott rá, de arcát nem tudta pontosan kivenni. Talán ebben az egyre erősebben sütő napfény is közrejátszott. Az elnökben furcsa, megmagyarázhatatlan érzések kavarogtak. Egyszerre élt át örömöt és szomorúságot. Ezenfelül a találkozás olyan benyomást keltett benne, mintha valamire, ami rég elveszett, ismét rálelt volna. A lány mosolyogva suttogott valamit, de nem hallott belőle egy szót sem. Ezt követően a lány sarkon fordulva elballagott. Sette gyorsan felállt és utána szólt.

- Ne menj még! Beszélgessünk!

Mivel választ nem kapott, Sette először sétálni, végül egyenesen rohanni kezdett a lány felé. De egyáltalán nem került hozzá közelebb. Sőt, egyre inkább távolodott tőle. Az elnök nem értette, mindez miért történik. A lány hamarosan eltűnt a messzeségben. Sette szívébe hirtelen mély bánat költözött. Térdre rogyott, szemeibe könnyek szöktek, melynek cseppjei szoknyája elé hullottak le. Rövidesen az ég beborult. Mennydörgés törte meg az addig nyugalmas táj csendjét. Ahogy Sette zokogott, mind a mező, mind a cseresznyefák virágai lassacskán elhervadtak, a rét füve pedig elszáradt. A sötét felhők heves esővel sújtották a környéket.

- Mi történik? Annyira fáj...A mellkasom lüktet. Nem is ismerem őt. Akkor meg miért?!

Az elnök körül a világ teljes sötétségbe burkolózott, mely kilátástalanságot és reménytelenséget sugallt. A koromfekete végtelenségből hirtelen láncok törtek elő, fogságba ejtve összes végtagját. A béklyók mintha csak azért léteztek volna, hogy lelkének fájdalmát tovább gyarapítsák, ugyanis a benne lehorgonyzó bánat elviselhetetlen erejűre nőtt. Biztos volt benne, hogy hamarosan megőrül.

- Neee!!!

A következő pillanatban Sette riadtan ült fel szobájának ágyában. Hevesen zihált, mint akit nem rég fojtogattak. Pár másodperc lefolyása után leesett neki, hogy a jól megszokott, barátságos szobájában tartózkodik.

- Csak egy álom. Egy nagyon, de nagyon rossz álom.

Rövid megpihenés után az álmában látott lányon gondolkodott. Ismerősnek gondolta valamiért, de ennek okára nem tudott választ adni. Telefonját magához véve a pontos időt ellenőrizte.

"Április 22. Szombat 10:04"

Visszaemlékezett, hogy eszköze ugyanezt a dátumot mutatta tegnap a parkban.

- Na, igen. Ha ma szombat van, akkor ezek szerint a tegnapi nap során tapasztalt események is csak az álmom részei lehettek.

Eszébe jutott Lumi, a macskából emberformát öltő cselédlány, az a Balsors nevezetű maszkos fazon, és miképp is feledkezhetne meg arról az ijesztő létformáról, amire az álarcos férfi csak Árnyfantomként hivatkozott. De a leghallatlanabb, hogy ő maga pedig hihetetlen erőt megkaparintva egy úgynevezett szeráffá alakult át, hogy megküzdjön azzal a lénnyel. Emlékei szerint új formájában Solarnak nevezte saját magát.

- Haha! Azt hittem csak Emi rendelkezik ilyen színes képzelőerővel, de úgy tűnik rólam is elmondható.

Miután befejezte kacagását, ásítozva indult el lefelé a nappaliba vezető lépcsőn. Ekkor még nem vette észre, hogy pizsamája helyett tegnapi utcai ruháját viseli.