Az Örök Tavasz Szeráfjai

10. fejezet

Örökzöld-városra újabb nap virradt. A jelenleg itt élő gyerekek többsége még mind aludt, kivéve Lindy-t. A lány éppen Emi lakása előtt sétált el, amikor észrevette az udvaron álló lányt, ahogy hátratett kezekkel a felkelő Napot bámulja. Lindy fellelkesült.

- Emi!

A messzeségbe meredő Emi feleszmélt, és a lányt meglátva elmosolyodott.

- Szia, Lindy! Mi járatban vagy? Na és hogyhogy ilyen korán?

- Az utóbbit én is kérdezhetném. Úgy tudom, ilyenkor még aludni szoktál. Ami engem illet, unatkoztam, és gondoltam sétálok egyet valamerre.

- Elképesztő! Irigylem, hogy a mai gyerekek ennyi energiával rendelkeznek.

Lindy ekkor kapott az alkalmon, hogy piszkálódó megjegyzést tegyen.

- Úgy beszélsz, mintha te már annyira öreg lennél. Talán ezzel akarod palástolni a tényt, hogy egy magamfajta gyerek keményebb fából van faragva nálad?

Emi elvörösödött, majd hirtelen terelt is.

- Akárhogy is...nem jössz be egy kicsit?

Lindy vidáman rábólintott az ajánlatra.

Balsors hosszantartó alvás után annak a sötét szobának a kanapéján ébredt, ahol a Mesterrel szoktak konzultálni. Ahogy felült, érezte, hogy akár egy teljes napig öntudatlan állapotban fekhetett. Közben eszébe jutott, mi történt vele. Emlékezett a Mestere okozta elviselhetetlen kínra, ami a testét érte. De rádöbbent még valamire. Ő már nem a régi Balsors volt. Valami megváltozott. Leírhatatlan frissesség járta át, aminek forrása egy új, belső erő volt. Egy olyan erő, ami csak arra várt, hogy előtörjön belőle.

A férfi végigmérte testét, és a kép lassacskán kezdett összeállni a fejében.

"Hát ez történt! Megajándékoztak!"

Lumi egy kosár ruhát cipelt magával a folyosón, amikor az ásítozó Sette-be botlott.

- Jó reggelt Sette. Vagyis inkább jó délelőttöt, tekintve mennyi is az idő.

Lumi részleteken való rágódása mindig érdekes jelenség volt, de Sette mára már megszokta. Figyelmét amúgy is a lánynál levő szennyes kosár kötötte le, ami tele lett pakolva.

- Mi ez a sok ruha? Már megint ilyen korán dolgozol? Egek, azt hittem megbeszéltük, hogy nem vállalsz magadra túl sok mindent...

- Igazából néha már 5 óra előtt ébren vagyok, és valahogy el kell foglalnom magam.

Sette szomorkás pillantást vetett Lumira. Még mindig abban reménykedett, hogy a cseléd előbb vagy utóbb jobban megtanulja élvezni az életet. Na persze annak sem örült volna, ha Emihez hasonlóan ő is átesik a ló túlsó oldalára.

- Mindegy. Add ezt ide, majd én kimosom őket. Te meg nézz valami filmet.

Ahogy Sette átvette a kosarat, a cseléd engedelmesen biccentett, és a tévé felé vette az irányt. Ekkor viszont megtorpant, mivel Lindy jelenlétét érzékelte a szomszédban.

"Lindy ilyenkor már aktív lenne? Valószínűleg berozsdásodtak az érzékeim."

A rövid eszmefuttatás után elengedte a témát, és tovább haladt.

Lindy egy széken ülve várt türelmesen Emi étkezőjében. Vendéglátója virágmintás tálcával állított be, melyen egy teáskancsó és két bögre pihent.

- Nos, én nem készítek olyan jó teákat, mint Lumi, de nekem ízlenek ezek is.

A kislány megértő volt.