Királyom szolgálatában (MoShang)

2.fejezet: Ismerkedés az új világgal

Shang Qinghua még mindig a combjába kapaszkodott, amikor Mobei-Jun elesett, és majdnem összenyomta a súlya. Gyorsan elengedte. Egy ideig zavarodottan guggolt mellette, csak pár perc múlva tért magához. Már értette miért vágott olyan arcot mintha legalább ezer tőrt szúrtak volna belé, s miért tudott olyan könnyen bele kapaszkodni combjába. Biztosan ahogy belé kapaszkodott eltalálta egy sebét vagy valami ilyesmi... 

    Azonban azt továbbra sem értette, hogy mi miért történt. Olvasta Uborka uraság kritikáját majd ki ömlött az a drága rámenje a gépére. Ki ment a konyhába és mire vissza ért ő már itt állt. A dolgok határozottan nem álltak össze, és nincs magyarázat semmire. Hogy kerül ide? Egyáltalán hogyan lehetséges ez? 

   Repülő uraság értetlenül áll fel és nézett le az elájult démon királyra. Sóhajtva pillantott a lakásban lévő egyetlen ágyra. Az az övé, biztos, hogy nem adja oda neki! De... Ha felkel biztosan kifogja nyírni. Nem elég, hogy ide került, de megvan sérülve. Mielőtt elájult volna azelőtt elég ingerlékenynek tűnt, nem hiányzik neki, hogy még halálra is verje. Amúgy is, mit szólna hozzá, hogy egy számára ismeretlen helyen egy rozoga padlón ébred. 

   Így hát megragadta hónaljánál, de szinte azonnal el is húzta kezeit. Jéghideg... A teste olyan, mint egy jégcsap! Shang Qinghua fáradtan pillantott le rá, majd erőt véve ismét megfogta és valahogy elvonszolta az ágyig. Most jött a neheze. Fel kellett valahogy tennie az ágyra. Shang Qinghua jóval gyengébb és véznább Mobei-junnál, ha leejti nem csakhogy meglesz verve de szét is lesz lapítva, mint egy palacsinta. 

   Nagy nehezen feltette az ágyra majd neki látott megnézni sebeit. Óvatosan ki oldotta köpenyének szélét. Miután az le került testéről rögtön meg is látta az egy ujjnyi hosszú és vékony sebet Mobei-Jun derekánál, nagyjából a jobb veséje fölött. Valami hegyes, arany darabka fénylett a sebből. Shang Qinghua ki tudta venni, hogy arany szálakból készült és egy virágszirom darabjára hasonlított. Kellet pár perc mire rá jött mit is lát pontosan. Írt erről, fel kell ismernie. Aztán egyszer csak be ugrott! Ez bizonyára a Huan Hua palota linghua nyíl által okozott seb volt. Bizonyára velük harcolt mikor ide jött de nem úszta meg sebesülés nélkül. 

   Shang Qinghua morogva ment a szoba másik végébe, pontosabban kis szekrényéhez, hogy megnézze mennyi félretett pénze maradt. Frusztráltan túrt bele hajába, majd mérgesen zsebre vágta, hogy mikor végre elérkezik a reggel elmenjen gyógyszert venni, vagy legalábbis valami kenőcsöt... 

   De miért is érdekli őt ennyire! Kész nevetséges az egész helyzet! Biztosan csak álmodik. Erre a gondolatra sokkal inkább megnyugodott és neki látott elhanyagolt problémájának ami a csodálatos instant rámenje okozott. Szépen feltörölte, azonban ahogy várta, a klaviatúrája teljesen tönkre ment, emellett mivel a földre is folyt, a levesből jutott a konektorra is. Mivel nem akarja megkockáztatni az esetleges áramcsapást, így óvatosan kihúzta helyéről, s eldöntötte mikor újból lehetősége lesz vesz egy újat. Azonban így nem tudja használni a gépet. Ha nem tudja használni a gépét akkor nem tud írni és ha nem tud írni akkor nincs munkája, s ha nincs munkája nem lesz pénze. Valamit sürgősen ki kell találnia!

    Egyenlőre megelégedett annyival, hogy a ki ömlött levest feltakarította. Azzal végezve az ágy mellé ült. Erősen gondolkodott, hogy most ő is befeküdjön. Azonban az ágy egyszemélyes, és nagyon kicsi. De ha felébred mellette tuti ki rugdossa és egy jégcsapot küld a mellkasába. Ez a gondolat kicsit sem volt kecsegtető, azonban mégis csak a saját ágyáról van szó! Igen, igen...Igen! Ez a saját ágya joga van benne aludni! Különben is, ő csak a képzeletének szüleménye, akit most csak a túlzott fáradtság miatt lát. Ezzel a gondolattal úgy ahogy volt, be is feküdt mellé. Rögtön becsukta szemeit. Hiába volt álmos, nem tudott el aludni. Vagy legalábbis csak a szemeit nem bírta le venni róla. Csak nézte és nézte. Eszébe jutottak azok a percek mikor megírta a karakter vázlatot. Igazán mosolygott mikor megrajzolta az első vonásokat hideg arcán. Tulajdonképpen minden érzését bele adta. Azt akarta, hogy ha már a főhősnek olyannak kell lennie amilyen, akkor legalább egy háttér karaktere tükrözze őt. Ha így nézzük, Repülő uraság álom pasiját tükrözi Mobei-jun. Egy olyan személyiség ami tökéletesen passzol az övéhez, nem csak személyiségileg de kinézetre is. Egy olyan ember is egyben amilyenné mindig is válni akart. Erős, független, bátor és követi a saját elveit. Bár ez még csak egy fiatal Mobei-jun a vázlatára emlékezve és össze hasonlítva azzal aki itt fekszik mellette, mégis úgy érezte ha tovább nézi az őrületbe fogja kergetni. Így lehúzta magáról a takaró egyik felét és az arcára dobta. Igen, így sokkal jobb. Hümmögve hunyta le szemeit, és akaratlanul is elmosolyodott, majd anélkül, hogy észrevette volna, közelebb húzódott hozzá. Kellemes volt az a hidegség amit árasztott magából. Ha jól emlékszik Mobei-junnál ez a természetes hiszen nem ember. Ez viszont nem jutott eszébe és valamit tenni akart az ellen, hogy ne megfagyjon meg. Egyik karát átvetette mellkasán és ismét rá tapadt, mint egy gekkó. Shang Qinghua most először nagyon jól aludt.