Királyom szolgálatában (MoShang)

13.fejezet: Bishounen fiúk, bishounen fiúk mindenhol

-Most elmentek királyom, sietek vissza.-köszönt el mosolyogva mielőtt kilépett volna az ajtón. Egy hatalmas lélegzetet vett, majd a kis tatyóját jobban magára húzva vigyorogva le szaladt a lépcsőn. Igazából így is később indult el, mint kellene de hát nem tehet róla, hogy királya ilyen nehezen engedte el. Először is a lelkére kötötte, hogy úgy kell sietnie ahogy tud. Másodszor pedig vigyáznia kell magára. Ha történik valami jégcsapot küld a mellkasába. A harmadszor pedig azt parancsolta, hogy ne jöjjön haza későn mert főzni fog. Mondata végén pedig megpaskolta a fejét. Shang Qinghuát még nem is zavarta volt ez, de Mobei-junnak túl nagy volt a körme, így kicsit megkarcolta vele a fejét. 

   A tea házban nagy nyüzsgés volt, a felszolgálók ide-oda rohantak. Shang Qinghua igyekezett átverekedni magát az emberek között, amivel aztán sikerrel is járt. Szerencsére az interjú sem tartott sokáig, és mivel rajta kívül nm jelentkezett senki a munkára így végül mindenféle gond nélkül fel is vették.  Dolgozni jövőhéttől kezdhet ami azt jelenti, hogy addig lesz az utolsó, hogy addig marad fent amíg csak bír és ír vagy  Utolérhetetlen Uborkával veszekszik és próbálja rá bírni arra, hogy igenis neki van igaza. 

    Shang Qinghua elmosolyodott mikor a lakásba ért.

-Megjöttem!-kiáltotta, majd levette cipőjét és az egyik papucsot felvéve bement a szobába. Mobei-jun az asztalánál ült és nagyon nézett valamit. -Mit nézel királyom?-kérdezte kíváncsian miközben a gép felé hajolt.  Ám sajnos nem volt ideje, hogy jól megnézze magának ugyanis királya egyből letakarta a képernyőt a maga mellett lévő pólóval.

-Ne nézz ide!-kiabál rá hátra fordulva. Shang Qinghua értetlenül húzta össze szemöldökét, s inkább úgy döntött rá hagyja a dolgot mielőtt felhúzná az agyát. Az interjú nem volt nagy cucc de még is kicsit ki fárasztotta, nem is volt kedve semmihez így le feküdt az ágyra pihenni. Szorosan magára húzta a takarót és az alatt nyomkodta telefonját. Természetesen az eddig meg nem nézett értesítéseit nézte meg. Ahogy várta, Uborka most is írt neki egy hosszú kritikát könyvének legutóbbi fejezetéhez. Egy kisebb ciccegést követően írt vissza Uborkának egy regényi okot, hogy miért jó a könyve. 

   A napok hamar elteltek, s mielőtt Shang Qinghua észre vette volna, már arra ébredt, hogy munkába kell mennie. Hamar el kell intéznie dolgait ha nem akar már rögtön elkésni az első napon. Gyorsan szedte lábait, szinte ledobálta magáról ruháit majd vette fel az utcait, s ment a reggilért, hogy azért ne üres gyomorral menjen munkába. Szerencséjére egy magához képes, jó kedvű királlyal van meg áldva aki már elkészítette neki a reggelit, sőt mi több! Még ebédet is csinált neki, hogy ha esetleg későn végezne. 

-Királyom olyan kedves.-mondta jó kedvűen Qinghua miközben a reggelit majszolta.

-Evés közben ne beszélj mert félre nyelsz.-húzta össze szemöldökét, tekintett rá fagyosan, mire a másik rögtön ki húzta magát, és egyenes háttal ülve, az evésre koncentrált. A reggelit elfogyasztva fel vette cipőjét, egy pulcsit és kinyitotta a bejárati ajtót.

-Akkor elmentem, királyom.-nézett vissza rá az ajtóban állva amit közben már félig kinyitott. 

-Hm.-hümmögött egyet. Még utoljára vissza mosolygott rá, majd útnak eredt. Még jó, hogy közel lakik a tea házhoz, így egy pár perces séta után már oda is ért. Mivel még korán reggel volt nem sok ember volt. 

-Ááá te lennél az új munkatárs, igaz?-köszöntötte egy fényesen mosolygó fiatal ember. Shang Qinghua hamar fel ismerte, ő volt itt a múltkor is. A mosolya fényesebb, mint a nap. Olyan, mint egy bishounen fiú.-Az én nevem Wei Ying.-mutatkozott be, kezét nyújtva felé.

-Én Shang Qinghua. Örvendek, Wei Ying.-egy halvány mosolyt erőltetett ajkaira amik jelen esetben nem igen sikerült jól a másik arcát el nézve. Szerencsére nem tette szóval, helyette körbe vezette , megmutatta mi hol van, utána pedig bevezette mi lesz az ő dolga. Ahogy gondolta, csak ilyen lóti-futi munkával fog kezdeni, mindenhol segédkezik amolyan mindenesként. Ha kell akkor kasszás, ha takarítani kell őt küldik, ha kevés a felszolgáló és sok az ember akkor őt küldik. De még csak nem is ez a legnagyobb probléma. Shang Qinghua udvariasan köszöntött mindenkit, többségük barátságos. De ahogy rájuk nézett csak egy ronda öregemberként látta magát mellettük. 

Miért van olyan érzésem mintha egy bishounen játékba kerültem volna? Ott van Wei Ying, az aranyos pofijával. Akkor ott van mellette a mindig sármos, kissé fapofa Lan Zhan aki egyben ennek a helynek a tulajdonosának az unokaöccse. De a dolgozók között ott van Shen Yuan, akinek bőre olyan puha lehet, mint a baba popsi, s végül Xie Lian aki olyan mintha a mennyből szállt volna alá, hogy fel karolja ezt az emberi életnek szánt poklot. Igen, Xie Lian határozottan olyan, mint egy isten, már csak egy virágkorona hiányzik a hosszú hajából (ami nem mellesleg olyan hosszú, mint amennyi Shang Qinghua magassága. 

-Valami baj van?-jött oda hozzá érdeklődően. Qinghua arca azonnal visszatért az eddig megszokotthoz és legyintett egyet.

-Persze, persze.-mondta, s miután megnyugtatta jóléte felől mindketten folytatták a munkát. Természetesen Shang Qinghua igyekezett visszatartani panaszkodásait (több-kevesebb sikerrel). Az egész délelőtte azzal telt, hogy a konyhában ide-oda szaladgált, a délutána pedig a mocskos vendégek után való takarítása (közben még egy-két szidást is kapott amiért pont mellettük kellett lennie mikor beszélgettek. De ő nem tehet semmiről, hiszen a munkáját végzi! Hülye emberek!) Este felé kasszáznia kellett, folyamatosan mosolyognia amitől az arca elzsibbadt, a lábai pedig már remegtek, mint a kocsonyák. Mindemellett alig volt szünete, így a Mobei-jun által készített ebéd még mindig ott van táskájában. Mivel már nem volt sok vendég, és már csak egyedül maradt a még mindig ragyogó arcú Wei Yinggel (aki közelében hamar fel oldódott) nem esett nehezére hamar zabálásba kezdeni, amit a fiú meg is jegyzett.

-Látom éhes voltál. Ne aggódj hozzá szoksz majd.-mondta vicceskedve, könyökével oldalba bökve, Shang Qinghua pedig azt hitte megfullad a félre nyelt étel darabtól. -Meg ne halj haha -nevette el magát mikor fel állt, hogy azért ne maradjon üres a kassza. Ezután hamar le is telt a maradék  idő, a tea ház be zárt, s nyugodt szívvel mehetett haza az ő sokkal jóképűbb királyához aki oly annyira jól tudni főzni. 

   Az ajtó nagy hévvel tárult ki, majd le rúgva magáról cipőjét be futott szobájába és az ágyra vetődött, anélkül, hogy látta volna valaki már fekszik ott. Mobei-jun a hirtelen ért támadástól felnyögött egyet, amitől Shang Qinghua egész testében megdermedt, s hirtelen azt sem tudta mit csináljon. De nem is volt ideje bármit is tenni, ugyanis királya le rúgta az ágyról, így pedig a földön kötött ki kocsonya lábaival.

-Eh, királyom...-nyafogta elégedetlenül a földön ülő.

-A te hibád, kellett neked ide ugranod.-morogta orra alatt. 

-Olyan keményen dolgoztam erre le rúgnak az ágyamról...-motyogta, majd sóhajtva kelt fel, hogy aztán a nappaliba menjen és a kanapén fekve pihenjen. Viszont ekkor egy kis mozgolódást érzékelt háta mögül, mielőtt aztán észbe kapott volna két kar tekeredett vékony dereka köré, majd egyre csak hátrébb húzták az ágyig, ahol le is terítette. Shang Qinghua szemei tányérméretűre kerekedtek.-K-királyom, mi-miért...? 

-Ez a király megengedi, hogy vele pihenj.-morogta fülébe, lehunyva szemeit. Shang Qinghua az elején feszülten feküdt a másik erős, izmos karjaiban. Háta hozzá épphogy hozzá simult hideg, kemény mellkasának. Qinghua megharapta alsó ajkát ahogy jobban hátra dörgölte a hátát, s lassan egyre jobban el engedte magát. Békésen hunyta le pilláit, és még a lábai sem remegtek tovább az egész napos rohangálástól. Shang Qinghua egyedül azt nem érezte, hogy az erős karok tulajdonosának egy aprócska gondja akadt odalent. 

(Hűha, na szerintetek mi lehet az a gond? :D)

Helló helló^^ Kicsit ritkán vannak fejezetek elnézést^^ Kicsit nehezen jön az ihlet stb :D De igyekszek, hiszen már valójában nincs sok hátra ebből a könyvből ha úgy lesz minden ahogy nagyjából elterveztem xd