Királyom szolgálatában (MoShang)

17.fejezet: Az el nem érkezett ölelés

Az idő telt múlt, s mielőtt észbe kaphattak volna már fél év is eltelt. Mobei-jun már látszólag hozzá szokott a modern technológiához, s nem egyszer adódik az, hogy esetleg a király megy boltba vagy segít Qinghuanak. Emellett ő is munkát kezdett keresni, hogy ne csak tétlenül üljön otthon, azonban nem igen találta meg azt ami illik hozzá. 

Shang Qinghua kényelmesen aludt egész éjjel. Mivel királya már nem nagyon szokta lecseszni a fejét, így ezt egy igennek és természetesnek vette, hogy be mászik mellé és olyan szorosan tapad rá (főleg ha nagyon meleg van) amennyire csak tud. A két karját szorosan át fonja hűvös testén, feje pedig erős mellkasán pihen, lábai pedig össze van gubancolódva az övével. Qinghuat nem igen zavarta, külső szemszögből nézve ha bárki látná őket biztosan azt hinnék, hogy ők egy párt. Mikor Qinghua együtt sétál királyával gyakran nézik meg őket az emberek, egyesek csorgó nyállal (többségében a nők). Qinghua mindig is szeretett Mobei-junba karolni, egyfajta biztonság érzetet ad neki és hűvösséget a nagy meleg ellen. Azonban azt elfelejtette, hogy egyes emberek számára ez talán furcsának tűnhet ezért amikor észre vette, hogy nagyon bámulják őket gyorsan elengedte Mobei-junt, aki ilyenkor felvonja a szemöldökét, majd meg áll. Mivel nincs más választása ő is meg áll mellette, s ezt ki használva, Mobei-jun megfogja a karját és vissza teszi a sajátjára, jelezve, hogy nem zavarja. Shang Qinghua néha nem tudta mit gondoljon a másikról, ami sajnos vagy nem sajnos de a munka helyére is kihatott.

-Aaah nem bírom...-motyogta orra alatt miközben elterült az asztalon Shang Qinghua miközben a mellette ülő Shen Qingqiu a telefonjával szórakozott, ám ezt minden alkalommal abba kellett hagynia mikor sóhajt hallott.

-Ha nem bírod menj el.-közölte vele egyszerűen miközben bele kortyolt az előtte lévő kávéjába anélkül, hogy a másikra egy pillantást is vetett volna. Kimért pillantásokat vetett telefonjára, majd össze húzta szemöldökét. Shang Qinghua kérdőn méregette, s nézte mi a baja de végül nem kérdezett rá, inkább pihent egyet mielőtt visszatérne a munkához. 

Késő este volt mire végzett, s szokás szerint a szemei zseléként akartak ki folyni szemgödreiből, a lábai úgy remegtek, mint a kocsonyák. Így a munka végeztével már csak annyit kívánt, hogy ágyba dőlhessen miközben szorosan Mobei-junhoz húzódik. Nem igen törődik már azzal ,hogy helyes-e csak megakarja tenni mert jól esik neki, s ha esetleg királya nem tetszését fejezi ki egy jó nagy pofán rúgással akkor majd kivonul a kanapéhoz. Ezt ismertetve magával ért haza ahol egy főző Mobei-jun várta. Királya mostanában sok receptet nézett, s mivel egyenlőre nem lett jobb dolga főzéssel üti el az időt. 

-Megjöttem, királyom.-mosolygott rá miközben a konyhában le ült egy székre. 

-Látom.-mondta egy hűvös pillantást vetve rá, majd vissza fordult a bugyogó leveshez. Shang Qinghua titkon mindig végig nézte a másik férfit, s ez most sem maradt el. Izmos lábaitól kezdve egyre felfelé mentek egészen hosszú hajáig amibe legszívesebben bele túrt volna kezével miközben fejét a vállára hajtja -már ha felérne odáig. 

Sóhajtva kelt fel a székről majd a szobába ment  pizsamát keresve, utána a fürdőbe vette az utat, onnan végezve pedig ismét a konyhába ment ahol az asztal már megvolt terítve, az étel pedig tányérokban. Mosolyogva, nyál csorgatva ült asztalhoz Mobei-junnal aki úgy tűnt mondani akart valamit.

-Királyom mondani akar valamit?-kérdezett végül rá Shang Qinghua. Mobei-jun egy ideig habozott, ajkait szólásra nyitotta. Qinghua kíváncsian várta mit szeretne mondani neki.

-Találtam munkát.-Qinghua majdnem kiköpte a levesét mikor ezt meghallotta. Nem azért mert nem örülne neki, csak alig hiszi el, hogy talált olyan munkát ami illik hozzá és még jó is benne.

-Oo és hol?-kérdezett vissza halkan, majd egy újabb kanállal vett a levesből. 

-Ahol te.

-Ahol én?-kérdezett vissza értetlenül.

-Hn.-Shang Qinghua nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. Nos, való igaz Mobei-junnak elég helyes arca van, ki dolgozott teste, gyorsan tanul és vág az esze. A férfiasság mintaképe. De elképzelni, hogy ott gürizik a tea házban... Nem, Shang Qinghua úgy érzi a szeme is ki folyna helyéről hacsak arra gondol, hogy Mobei-jun mennyire jól nézne ki. 

Gyorsan meg rázta fejét, hogy kiverje ezeket a gondolatokat fejéből.

-Királyom... -természetesen Qinghua nem tudta lebeszélni királyát az ötletről hiába sorolt fel egy rakat érvet, hogy miért nem kellene ezt csinálnia. Erre természetesen Mobei-jun egy másik rakat érvel mondott miért jó ha ők egy helyen dolgoznának, így nem is csoda, hogy ő győzött. Mobei-junnak igaza van, de akkor sem tetszett neki. Szinte látja maga előtt királyát aki gondosan végzi munkáját, viszont jóképű arca miatt nem fogják békén hagyni a hölgy vásárlók, pont, mint haza felé a boltból, s a vége mindig az, hogy el kell bújniuk ha nagyon rossz a helyzet. Mobei-jun jóképű kinézete (amit ő csodásan megalkotott) egyszerre áldás és átok.

Shang Qinghua morcosan, felfújt arccal fejezte be az evést, még csak a másikra sem pillantva, hagyta ott majd a nappaliban lévő kanapéra vetette magát.

Mobei-jun értetlenül húzta össze szemöldökét miközben nézett utána. Még sosem látta ilyennek és nem igen tudott rá jönni, hogy mi baja lehet, és mivel még tanulnia kell ezekről a dolgokról felkereste egy "jó barátját" aki mindent tud, aki nem más, mint a google. A google sok mindenre tud választ adni, ám most úgy tűnik jól kifogott ezen a "jó baráton". Több lehetséges dolgot vet fel, mint például agyrák, szemrák, tüdőrák, skrizofénia, esetleg szochiopata és még sok mást talált Qinghua furcsa viselkedésére, de valahogy egyik sem igazán illet a helyzetre. Sok kutatás után emberi segítséget kért egy bizonyos oldalon, ahol valaki azt mondta lehet féltékeny. A féltékenység bármiben megmutatkozhat, így miután Mobei-jun megelégedett ezzel a válasszal ki is ment Qinghuához. Nem tudja mit kellene ilyenkor csinálni, de ha megpróbálja kimutatni a törődését akkor csak megtudja nyugtatni.

Lassan ment ki hozzá, s csak remélni tudta, hogy még nem alszik. Szerencséjére látta ahogy a takaróba volt burkolózva, s az alól pedig tompa fény (valószínűleg telefonja) világított.

-Mit akarsz...?-kérdezte dünnyögve, kicsit félve királya reakciójától. Nem mutatta, de eléggé félt, hogy talán megrúgja, megüti vagy valami ilyesmi. Ehelyett azonban csak egy gyengéd kezet érzett feje tetején.

-Nincsen baj, Qinghua...-a szólított meglepetten bújtatta ki fejét a takaró alól. Nem szokta királya sűrűn a nevén szólítani, de olyan kellemes hangzása volt amit még sosem hallott, hogy nem bírta csak úgy figyelmen kívül hagyni. Ráadásul nem is szokott ilyen gyengéd lenni, hát miért ne használhatná ki az alkalmat?-Ne duzzogj.-folytatta, majd egyszer csak le rántotta róla a takarót. Az interneten azt írták az a jó, ha ilyenkor gyengéd az ember, kedves szavakat suttog a fülébe és kifejezi iránta az érzéseit. Azonban Mobei-jun aligha ért ehhez, ezért a saját nyelvén fogja tudatni a másikkal (már ha lesz hozzá elég esze, hogy a megértse mit akar közölni vele). -Gyere velem.-Shang QInghua értetlenül állt fel majd pillantott fel királyára.

-Hova?

-A szobába.

-Miért?-Mobei-jun dühösen fújta ki a levegőt. Nem ért ő ehhez, ezért nem is habozott, fel emelte a kanpéról és a vállára dobva sétált be vele a szobába. Természetesen Qinghua nem hagyta magár, rúg-kapálózott, de nem jutott semmire. Sóhajtva engedte le karjait maga mellé. Mikor az ágyra dobták egy kisebb nyögés hagyta el száját, miközben felnézett a másikra.-Ah királyom legközelebb kicsit gyengédebben csinált...-motyogta, majd a falhoz a húzódott, hogy elférjen mellette. Ha ide hozta bizonyára nem bánja, hogy mellette kell aludnia, így azért sokkal nyugodtabban helyezkedett el, szorosan a fal mellett.

Mobei-jun is befeküdt mellé, s várakozóan pillantott Qinghua felé. Ám amire várt nem jött el, csak egy kérdő pillantást kapott részéről.

-Valami gond van királyom?

-Semmi!-mondta frusztráltan majd inkább háttal fordult neki és megpróbált aludni. Nem tudja csak úgy kimondani, hogy azt szeretné, hogy átölelje ahogy azelőtt...