Királyom szolgálatában (MoShang)

18.fejezet: Repülő és Uborka

Mobei-jun korán kelt, hogy mielőtt felébreszti a másikat mindennel elkészüljön. Gyorsan lezuhanyzott majd tiszta ruhát kapott magára és az alvó Qinghuához ment. Nagyot nyelt mikor rá nézett, érezte, hogy torka kiszárad, ajkai elnyíltak, keze -amivel megakarta érinteni, hogy felkeltse- hirtelen megállt. Qinghuaról félig leesett a takaró, pólója is fel volt gyűrve ezáltal tisztán láthatta testét. Kevés alkalma volt úgy igazán megfigyelni a testét, s most szinte öntudatlanul is őt bámulta, jól megnézve magának a hasát, vékony derekát. Kezeivel felé nyúlt, s először csípőjére tette, ujjbegyeivel végig szántotta egészen alhasáig. Az alvó fiú megremegett egy pillanatra amitől kicsit elbátortalanodott.

-K-királyom...-hallotta halk motyogását. Mobei-jun felsóhajtott, majd keltegetni kezdte a motyogó fiút. Először arra gondolt, hogy kicsit megrázogatja a vállánál, de végül ezt elvetette és az oldalába rúgott. Természetesen nem teljes erejéből, csak annyira, hogy végre felébredjen. -Királyom...-nyögte fájdalmasan miközben megpróbált felülni.-Ennél egy kellemesebb módot s választhattál volna ébresztésemül...-motyogta, hátát az ágy háttámlájának döntve.

-Oo például?-kérdezte egy cinikus mosollyal az arcán. Jól tudta, hogy nem így kellett volna felébresztenie, de amikor rá nézett a szívét akaratlanul is elöntötte valami melegség ami nem éppen normális, ha azt nézzük, hogy egy démon. Szóval itt az ideje kicsit távolságtartóbban viselkedni és elfelejteni azokat a furcsa dolgokat amikre mostanában gondol és éjszakánként kínozzák...

-Például megrázhattad volna a vállamat vaaagy...

-Vagy?-vonta fel kérdőn a szemöldökét. 

-Adhattál volna egy csókot.-mondta vigyorogva, ujjával ajkaira mutatva. Mobei-jun szemei elsötétültek, s egy újabbat rúgott a másikba.

-Idióta...-morogta elégedetlenül majd ott hagyta. 

   A tea házba immár ketten mentek, s az ott dolgozó Wei Ying már rohant is oda hozzájuk. A ragyogó mosolyú Wei Ying-et még Qinghua királya sem riasztotta el, csipkelődött vele, néha még játékosan meg is ütögette a mellkasát vagy a vállát, mint két régi jó barát. Qinghua azonban nem szórakozott rajta, azon gondolkodott, hogy nem ütötte még le királya Wei Yinget. 

-Wei Ying!-szólt rá erélyesen Mobei-jun. Shang Qinghua felkapta a fejét. Jelenleg el volt foglalva a telefonján be érkező üzenettel melyet U.U. írt, de még ezt is félre dobta mikor királya dühös szemeit megpillantotta. Wei Ying azonban nem hátrált. 

-Ugyan, mi van akkor ha a férfiakhoz vonzódsz?-tette fel a kérdést. Qinghua szinte vért köhögött. Wei Ying nagyon bátor! Már éppen azon gondolkozott, lehet oda megy hozzájuk le állítani, de ekkor Lan Wangji jött és karon ragadva a csintalankodó fiút elvitte.-Eh, Lan Zhan! Lan'er gege! Nee!-kiáltott kétségbeesetten, s hiába próbált szabadulni, Lan Zhan ujjai erősen közre fogták a másik fiú csuklóját. Shang Qinghua egy perc néma csendet tartott érte, majd miután le írta a Véleményét Uborkának, oda ment királyához. 

-Minden rendben királyom?-tette fel a kérdést, ami látszólag csak jobban megviselte. Mobei-jun lehunyta egy pillanatra szemeit, majd fagyosan pillantott le rá, s fújtatva ott hagyta. Nem akarta elmondani neki, hogy Wei Ying le leplezte azokat az érzéseket. 

   Shang Qinghua végül ott hagyta királyát, hadd nyugodjon meg egy kicsit. Mivel szünete véget ért, folytatta a munkát a többiekkel együtt. Tekintete azonban folyton elsodródott a kassza elől Mobei-junra aki jelenleg a vendégeket szolgálta ki. Ilyenkor nem látta arcán a jeges hangulatot rajta, sőt! Néha egy apró mosoly is megjelent. A női vendégeket ragyogó szemekkel nézték Mobei-junt, s ha adódott rá lehetőségük, beszédbe próbáltak elegyedni velük.  Shang Qinghuat ezt valamiért idegesítette. 

   Egy újabb szünet jött el Shang Qinghua számára amit igyekezett távol élvezni mindenkitől. Természetesen azonban ez nem volt lehetséges, de legalább új társasága csendes volt, ritkán szólalt meg. Ő volt Shen Yuan. Shen Yuan bárnem sokszor szólalt meg -vagy inkább lehetne úgy mondani, hogy nem beszélt feleslegesen- de egy nagyon jó munka erő, s ha baj van ő mindig tudja mit kell tenni. Shen Yuanvolt a kulcs mindenhez ha nem jól sült el valami. Ez az ember most le ült mellé. Ritkán beszélgettek, de amikor igen akkor is inkább csak gúnyolták egymást, Qingqiu pedig távolságtartóan viselkedett vele szemben. Jelenleg a telefonját nyomkodta, nagy hévvel írt valamit, amit akaratlanul is megnézett. Nem szokása csak úgy bele nézni valaki más telefonjába, csak szemei arra vetődtek, amik az olvasás után tányérméretűre kerekedtek. 

-Te... Shen shixiong, te vagy Uborka?-az illető felkapta a fejét, oldalra döntötte a fejét. A szemei a felismerés után az ő szemei is tágra nyíltak miközben teljes mértékben felé fordult. Szerencsére távol voltak mindenkitől így nem fogta vissza magát. 

-Te meg Repülőgép lennél?-kérdezett vissza le fagyva. 

-Igen...-válaszolt vissza meglepődötten. Természetesen ezek után egy nagyon hosszú veszekedés következett, s ezúttal már nem kellett telefon ahhoz, hogy megbeszéljék dolgaikat. Shen Yuan természetesen mondta a magáét, hogy a történet amit ír miért nem jó és min kellene javítania, de Shang Qinghua ragaszkodik igazához.

-Nem, semmi büszke dolog nincs ebben a valamiben! Emellett a nevek förtelmesek. Ott van a "Félkarú testvér"? Semmi fantáziád nincsen Repülőgép? Akkor arról nem is beszélve, hogy annyi növény szerepel a történetben amik tök feleslegesek és az olvasó már a következő bekezdés olvasása után elfelejti.

-Uborka tesó, mint mindig mindenbe bele köt. Ebből látszik, hogy nincs ízlésed.-motyogta orra alatt. Sajnos eszmecseréjüknek az vetett véget, hogy vissza kellett állni a munkába, így csak később folytathatták. 

   Este volt ismét mire a Tea ház bezárt. Shang Qinghua Mobei-junra támaszkodva ment haza. Úgy tűnt ez alkalommal nem zavarta, így nyugodtan belé kapaszkodott. Haza érve egyből az ágyra dőlt. Még a cipőjét sem rúgta le magáról, csak bedőlt és kis hörcsög módjára a takaró alá bújt, párnáját szorosan magához ölelve. 

-Legalább öltözz át.-mondta Mobei-jun fagyosan miközben át vette a ruháit. Qinghua félig leemelte magáról. Látta királya kissé fáradt arcát. Tekintete lejjebb siklott. Először csak széles vállait látta a leemelt póló miatt, majd a mellkasát, s a hasát... Gyorsan megrázta a fejét és vissza bújt a takaró alá.