Királyom szolgálatában (MoShang)

21.fejezet: Térd le előtte

-SHIIZUUUN!!-Shang Qinghua érezte, hogy ha 'fia' továbbra is így fog kiabálni akkor hamarosan bizony dobhártyája nemcsak neki, hanem mindegyik dolgozónak kifog szakadni. Szólni azonban senki sem mert neki, inkább rá hagyták. Shen Yuan azonban nem fogta vissza magát, jól tarkón ütötte, aminek hatására szomorú kiskutyaként térdelt le mellé. Mobei-jun hangtalanul állt mellette, gondolatai hangosan szálltak fejében, de inkább tovább hallgatott és folytatta dolgát. Shen Yuan fáradtan sóhajtott, kezével pedig megsimogatta kutyus Binghe fejét aki erre ismét felvidult és örömködve simult bele az érintésbe. 

Qinghua felsóhajtva nézte a kis párt. Titkon ő is vágyott egy olyan kapcsolatra ahol egymást simogatják, mosolyognak egymásra és kedvesek. Úgy tűnik tesója szerencsésebb, kapott egy -bár kicsit ragadós démont- de igazán szeretetteljes, ragyogó szemű. Ezzel szemben, bár Mobei-jun az ő ideális emberének mintaképe, mégis... Kissé túlerőszakos... Kezdve azzal, hogy mostanában mániája lett legalább naponta egyszer megütni, vagy belé rúgni akárcsak találkozásuk első alkalmán. Ilyenkor igazán bánja, hogy nincsen senkije, és a gimiben eltöltött évek alatt inkább otthon maradt az antiszociális seggével gubbasztva ráment zabálva. 

Késő este, mikor már vége volta munka időnek Qinghua már csak arra vágyott, hogy haza érve egy hosszú fürdőt vegyen. Számítását azonban munkatársa, Wei Ying áthúzta. Megragadta a karját, s húzta maga után, amit a háttérben lévő Mobei-jun összehúzott szemmel nézett.

-Wei Ying...-motyogta nevét orra alatt, és még egy képzeletbeli könnycseppet is hullajtott szertefoszlott álomképének. Wei Ying vigyorogva ragadta meg Lan Zhant is, visszafordította arcát felé.

-Ugyan ugyan, jó lesz.-mondta nevetve.-Most szépen elmegyünk inni. Tudtátok, hogy nyílt egy új bár? Ráadásul egy teljesen új szállítmány érkezett, még hozzá a Császár mosolya.-mesélte izgatottan miközben elvezette őket a bár felé. Hátuk mögött Mobei-jun fagyos tekintettel figyelte őket, a mellette haladó Xie Lian szelíd mosollyal nézett előre, majd maga mellé. Xie Lian kivételes helyzete miatt -ami annyit jelent, hogy Hua Cheng nem tudott érte jönni a sok munka miatt amit egy bizonyos senkiházi okozott- nem volt más választása vagy oka, mintsem velük tartson.

-Lehetséges, hogy féltékeny vagy?-törte meg végül a csendet ami köztük volt. Kínosan érezte magát, hiszen munkatársai nagyokat szórakoznak előttük, ők meg csendben kullognak. Viszont látta a másikon, hogy nem az a beszédes fajta, így előhozakodott az elsővel ami eszébe jutott mikor rá pillantott. Egy kicsit meg is bánta, de már túl késő volt megállni. Mobei-jun értetlenül Xie Lianra aki kicsit össze is ugrott tekintete alatt. 

-Féltékeny? Az mi?-kérdezett vissza. Xie Lian egy hangos sóhajt hallatott, végül kínos mosollyal az arcán válaszolt:

-Tudod, amikor... Hm... Amikor úgy érzed, hogy nyomás keletkezik a mellkasodban, mikor rá pillantasz egy számodra fontos emberre aki mással van. Mondjuk mással boldogabb, vagy nos össze jön vele.-Mobei-jun a magyarázat ellenére csak még értetlenebb pillantást vetett munkatársára. A beszélgetést egy hangos, élettel teli nevetés szakította félbe. Az előttük haladó Shang Qinghua és Wei Ying nagyokat kacagtak, másik oldalon lévő Lan Zhan pedig őket nézte kifejezéstelen arccal. Xie Lian tisztán hallotta Mobei-jun fogai csikorgatását, ennyi bőven elég volt hozzá, hogy rá jöjjön fején találta a szöget. -Tudod, nincs ebben semmi rossz.-mondta dalolva, hogy megnyugtassa.-És miatta sem kell, biztosan elérik őt az érzéseid.-Mobei-jun, mint sokadjára, most sem értette miről beszél Xie Lian. Egyedül csak arra a furcsa, kissé kellemetlen érzésre tudott gondolni ami a mellkasában keletkezett.

A bárba érve le ültek, majd Wei Ying jóvoltából italt rendelt. Természetesen Lan Zhan eddig bírta, a fojtogató alkohol szag, és a részeg emberek sokasága nem hiányzik az életéből.

-Most mennem kell. Jó szórakozást.-mondta, majd éppen indulva, Wei Ying megfogta.

-Ugyan, Lan Zhan. Maradj egy keveset és igyál velünk.-ajánlotta fel, de Lan Zhan nem engedett neki. Végül Wei Ying akárhogy igyekezett, nem tudta visszatartani a morgós Lan Zhant. Motyogva, fel fújt arccal temette arcát az asztalra. Shang Qinghua részvétét nyilvánítva megveregette  a vállát. 

-Majd legközelebb.

-Aaa Lan Zhan olyan mufurc!-motyogta, majd inni kezdett mikor az alkohol megérkezett. Wei Yinget szinte meg se rázta az alkohol, addig Shang Qinghuat eléggé, össze-vissza beszél, szemeivel pedig Mobei-junt méregeti. A társaság közül egyedül Xie Lian és Mobei-jun nem ivott. Xie Lian nem szereti az alkoholt, így is épp eléggé szerencsétlen sorsa van, nem kell neki hozzá szeszes ital., míg utóbbi sosem ivott és nem is állt szándékában. 

-Oo és képzeld! Legelőször mikor jött azt sem tudta hogyan kell begyújtani a tűzhelyet hahaha!-Shang Qinghua hangosan kacagott, ha nem lenne fülsüketítően hangos akkor még hallották is volna a bár másik végéből. Mobei-jun rögtön felismerte magát benne amit Qinghua mondott, kissé bosszantotta is, de nem szólt semmit, csak csendesen ült és nézte a többieket.

-Haha tényleg?-kezdett el vele nevetni Wei Ying is, s ez így folytatódott amíg már könnyezni kezdtek a túlzott nevetéstől. Xie Lian végül le állította őket, és a kezükben lévő poharat is kivette kezükből és a pultra tette majd kedvesen elmosolyodott amiben hideg él csillant ami miatt mindketten megugrottak.

-Most már elég lesz ennyi ma estére.-mondta, majd egy kis nyavalygás után végül elhagyták a bárt. Wei Yinget még mindig nem rázta meg annyira az alkohol, ám a másikat annál inkább. Mobei-junra támaszkodva lépdel vele a csendes, kivilágított utcákon. Xie Lian és Wei Ying végül az utca végén másik irányba mentek, elköszönve folytatták útjukat haza. Shang Qinghua folyamatosan királyába csimpaszkodott és beszélt és beszél és beszélt meg állás nélkül. 

-Befognád?-szólalt meg végül Mobei-jun mikor már nem bírta tovább. Hasogatott a feje. 

-Akkor hallgattass el, királyom!-kiáltott fel szórakozottan. Mobei-jun értetlenül húzta össze szemöldökét, kezét pedig Qinghua szájára tette. Nem erősen, csak épphogy ott tartotta.-Nem így királyom.-motyogta amennyire csak tudott a kéztől. Mobei-jun kezdett ideges lenni, így inkább mikor a lakáshoz értek, ám a kulcs a másiknál volt, így kénytelen volt várakozni. 

-Akkor hogy?-sóhajtott fel hangosan. Shang Qinghua elvigyorodott, megfogta királya felsőjét, s kérlelve pillantott fel.

-Egy kicsit hajolj le.-mondta, s megvárta amíg megteszi. Mobei-jun lehajolt, s azzal a lendülettel, ajkait királya puha, kissé fagyos szájára nyomta. A fogaik kissé összekoccantak, de ez nem állította meg abban, hogy ne folytassa. Élvezettel mélyítette el a csókot, de Mobei-jun megelőzte. Megfogta az arcát, oldalra döntötte fejét, s előre nyomult nyelvével. A csók azonban rövidesen megszűnt, Qinghua eltolta magától.-Legközelebb folytatjuk.-suttogta, majd lehunyva szemeit el aludt. Mobei-jun ideges volt, legszívesebben megütötte volna, de nem tette. Helyette felvette, és a másik zsebéből kiszedve a kulcsot kinyitotta az ajtót. Átöltöztette Qinghuát, lefektette, majd miután ő is át öltözött befeküdt mellé az ágyba. Egy darabig nézte az arcát, majd csak az ember ajkaira koncentrált. Újra megakarta csókolni. 

A sötét éjszakában egy vörös szempár ragyogott fel. A fiú valósággal remegett, a szemei elkerekedtek. Az előtte álló férfi gúnyosan, lenéző pillantásokat vetett rá, majd ajkait lassan egy mosolyra húzta.

-Hé, ember! Láttad valahol az én drága unoka öcsémet?