Királyom szolgálatában (MoShang)

22.fejezet: Régi családtag

Már mindenki fáradt volt, mikor a tea ház bezárta kapuit. Qinghua szemei zseléként akartak ki folyni szemgödreiből, a lábai pedig épp felmondták volna a szolgálatot ha Mobei-jun nagy királya nem lenne mellette aki a puszta nézésével hideget teremt, nemcsak maga köré, hanem mindenki köré.

A király és embere -aki jobban hasonlít egy fáradt hörcsögre- elindultak haza fele, miután utóbbi elköszönt uborka tesójától és elmesélte neki, hogy új történet készülődik amitől természetesen ki égett, mint az erdő tűz.

Mobei-jun a lakásba érve maga után rángatja emberét az ágyba amibe bele is lökte, kicsit talán túl erősen, ugyanis Qinghua feje nagyot koppant mikor találkozott az ágy szélével.

-K-királyom... Egy kicsit óvatosabban.- nyöszörögte fájdalmasan, kezével a fájó pontot simogatva. Mobei-jun eközben helyet foglalt az ágyon mellette, kicsit bűntudattal telve. Még mindig sokat kellett tanulnia az emberekről, pontosabban kis emberéről. Pár dolgot azonban már így is megjegyzett.

Már tudja, hogy mikor kint hideg van, akkor idebent fontos, hogy meleg legyen, amikor meg meleg van, akkor legyen bent hideg. Bár úgyis őt használja, mindig hozzá bújik az ilyen időkben, és szinte le sem tudja vakarni magáról, amíg munkába nem érnek.

Emellett észrevette, hogy a kis ember milyen ijedős. A múltkor meglátott egy kis pókot mire a nyakába ugrott. Mobei-jun pedig nem tehetett róla, valahogy élvezni kezdte ahogy Qinghua hozzá fordul segítségért.

-Hn.-hümmögött egyet válaszul, két karját át vezetve derekán, hogy magához húzza. Qinghua még mindig nem szokott hozzá új rutinjukhoz még ha nem is állt ellen. Mély levegőt vett, majd megborzong Mobei-jun jeges leheletétől ami tarkóját érte. Bizonyára Mobei-jun is megérezte enyhe remegését, mert elhajolt, hogy ne okozzon neki kellemetlenséget. A király nagyot sóhajtott, fejét kellő távolságba helyezve hunyta le szemeit. Azonban Qinghua erre képtelen volt azonnal, ujjait tördelve próbálta álomra hajtani a fejét, ami órákkal később se sikerült. Ennek oka miatt próbált kimászni Mobei-jun karjai közül, ezzel felébresztve a nagy királyt. Hallotta, hogy morgott párat, jobb kezével megtörölte szemeit, majd azokat össze húzva tekintett le a karjában lévő -hozzá képest- apró emberre.

-Mit csinálsz?-kérdezte mély, érdes hangon. Qinghuat kirázta a hideg ettől a hangtól, és inkább igyekezte visszatartani izgalmát amit a másik okozott. Ez a hang számára túl szexi volt, olyan amit szegény pici szíve nem bír el ha ez így fog folytatódni.

-Ah én... Izé... Cs-csak nem tudok aludni... -dadogta félve. Mobei-jun észre vette, hogy vannak éjszakák mikor nehezen alszik, hiába van kifáradva a munka miatt. Mobei-jun azonban sosem tudta mit csináljon ilyenkor, így -ahogy Qinghua tanácsolta, hogy ha nem ért valamit akkor keresse fel a googlet. Természetesen csak csupa butaságokat talált, míg rá nem lelt egy hasznos tippre. Nem is habozott, ki szállt az ágyból és az ablakhoz lépett, hogy ki nyissa azt. Qinghua értetlenül nézte a jelenetet, és inkább rá sem mert kérdezni mi a terve, tartva attól, hogy talán királya ki akarja hajítani az ablakon...

-Így jó?-kérdezte az ágy szélére ülve. Qinghua nem értette mire kérdezte, de nem is akart jobban béke bonyolódni, így csak bólintott párszor. A nagy király azonban nem hitte el, így ugrott az "álmatlanság ellen" második lépésére.-Várj itt. -mondta, majd otthagyta. Qinghua a fejét ingatta, s továbbra sem értette mi ütött királyába ilyen hirtelen. Végül arra jutott, hogy bizonyára a meleg miatt viselkedik furcsán.

-Királyom... Miért?-vonta kérdőre miközben elvette tőle a bögrét amit felé nyújtott.

-Segít.-felelt szokás szerint szűkszavúan ami nem sokat segített Qinghua helyzetén. Nagyot nyelt, miközben lassan bele kortyolt abba a valamibe. Az a teának sem mondható valami kaparta a torkát, olyan keserű volt, s úgy érezte hamarosan a lélek is ki száll belőle.-Milyen?-Mobei-jun hangja reménykedve szólalt fel a pillanatnyi csendben.