Királyom szolgálatában (MoShang)

5.fejezet: Egy váratlan hívás

Le szállt az éj, de Repülő még ennyi idő után is csak a földet kapta a kis asztala alatt. Azonban már fáj a teste a földön való üléstől, így megacélozta a szívét és az ágyhoz kúszott, még mindig magában hordozva azt a rejtélyes magabiztosságot. Azonban mielőtt az ágyhoz jutott volna, a történelem megismételte önmagát és megint el lett rúgva. A földön ülve, könnyes szemmel, remegő hanggal így szólt:

-Királyom kérlek engedj fel az ágyra.-könyörgött hozzá, könnyei pedig ki csordultak szemeiből.

-Nem.-kapta a rideg választ, szemeit megforgatva.

-De... Mi lesz ha a királyom mondjuk... Fázni fog?-Shang Qinghua mindent ki használ, hogy ki feljusson az ágyra. Pont nem érdekelte, hogy ő is férfi és -mondhatni- a fia de akkor is az ágyon fog aludni!-Vagy mondjuk ha az éjszaka közepén megszomjazol, megéhezel, esetleg át akarsz fordulni... akkor mi lesz?-tette fel a nagy kérdést Repülő, mire csak hümmögéseket kapott.

-Hm...Hm... Keress egy kötelet.-jelentette ki Mobei-jun. Qinghua természetesen nem kérdezte mire kell, csak tette amit parancsoltak neki (nem mintha lett volna bátorsága ellenkezni). Pár perc keresgélés után valóban talált is egy kötelet. Bár, hogy neki miért volt ilyenje jó kérdés, inkább hagyjuk is, jobb nem tudni miért volt...

   Mobei-jun ki vette kezéből a kötelet, s magához hívva az írót a végét a nyakára kötötte, míg a másik végét a saját ujjára. Shang Qinghua ledermedve bámulta a kötelet. Ha úgy nézzük még mindig szerencsésnek mondható hiszen CSAK a nyakára kötötte...De legalább Mobei-Jun nem valami perverz, és nem kötötte a kötél másik végét a {SÍP}-ra. Na az lett volna az abszolút kegyetlenség!!

   Shan Qinghua estéje rosszabb volt, mint eddig. Az élete egy nagy rakás szar. Ezen gondolkodva hajtotta álomra fejét. Talán egy nagy hibát követett el vele, ugyanis még álmaiban sem lehet semmi tökéletes, vagy lehet egy kis békéje. Természetesen Uborka urasággal álmodott aki egyfolytában arra kényszerítette, hogy írjon és írjon és írjon, miközben egy nagy uborkát tartott felé. Ami ennél is rosszabb, hogy ezután úgy érezte mintha fojtogatnák. Kezével hiába kapott nyakához, egyszerűen nem tudott tenni semmit, de legalább felébredt ebből a szörnyű álomból. 

   Természetesen ezután hamar rá jött, hogy a fojtogatás drága királyától származik aki a kötelet huzigálta.

-Királyom, mi a baj?-kérdezte Qinghua, kicsit közelebb kúszva hozzá.-Királyom?-hívta újból, de csak morgást kapott válaszul. Mobei-Jun összeráncolta a homlokát, miközben szüntelenül forgolódott egyik oldaláról a másikra. Shang Qinghua halkan az ágyhoz osont. Mikor észrevette, hogy sima homlokán a gyöngyöző izzadságot, és a ruháiból áradó forró levegőt, rögtön rá jött mi a baja. Mobei-jun sérülése bizonyára komolyabb, mint gondolta, a gyógyszer amit vett pedig nem volt elég ahhoz, hogy rendesen meggyógyítsa a sérülést a veséje környékén. Bizonyára próbálta makacsul átvészelni anélkül, hogy egy szót szólt volna. Ráadásul -gondolom nem kell fejteni, hogy a jégdémon lévén a meleget utálja a legjobban. Csaj sajnos tavasz lévén rohadt meleg, s ennek oka miatt talán még rosszabb is lett a sérülése. 

   Gondolkodni kezdett, vajon hogyan segíthetne rajta. Mivel elég lassan gyógyul -ami elég nagy probléma- talán szüksége van egy különleges gyógyszerre? A baj csak az, hogy ilyet nem fog tudni beszerezni. De ha jobban bele gondolunk ő egy jégdémon, akinek minél hidegebb van, annál jobb. 

-Nagy szarban van...-motyogta orra alatt, majd a fürdőbe ment. Jobb ötlete nem volt, mintsem az, hogy hideg rongyot tesz a homlokára és egy könyvet leemelve a kis polcáról azzal legyezi. A mélyhűtőjében nincsen semmilyen fagyasztott kaja így azzal sem tudott szolgálni, hogy több hideget nyújtson neki. A fürdőbe érve a felmosó vödrébe hideg vizet öntött, majd egy rongyot magához véve visszament hozzá. Jól átáztatta a rongyot a hideg vízben, s ura homlokára tette. Ezután leemelt egy könyvet, és legyezni kezdte, mintha az élete múlna rajta. Szinte az egész éjszakát ezzel töltötte, megállás nélkül legyezve és cserélve a homlokán lévő rongyot. Gondolataiban csak az járt, hogy ha Uborka uraság nem öntötte volna magából azokat a kritikákat akkor nem öntötte volna ki a drága ramenjét és akkor Mobei-jun sem lenne itt. És ha nem lenne itt akkor nem kellene ilyen dolgokat csinálnia. Átkozta, gonoszul imádkozott, hogy nem számít, milyen utolérhetetlen az uborkája, soha életében ne legyen lehetősége használnia.

   Reggelre már folyamatosan ásítozott, a kezei pedig egyre jobban fájtak a legyezés miatt. Szemei alatt karikák húzódtak. Valóban nem kellett sok ahhoz, hogy elaludjon. Nem telt el szinte egy perc sem azután a megállapítás után, mikor is homályosan kezdett látni, míg végül teljesen le nem csukta pilláit.  Mielőtt azonban ez ténylegesen megtörtént volna látta, hogy Mobei-jun ki nyitotta szemeit és őt nézte. De biztosan csak képzelődött.

   Valamikor délután ébredt fel. Az első amit meglátott az királya nyugodt arca volt. Ijedten ült fel majd gyorsan leugrott az ágyról, és kúszott vissza eredeti helyére az asztal alá. Szerencséjére Mobei-jun még aludt, így megtarthatja életét. Egy kis idő múltán hallotta, hogy nyikorgott az ágy ahogy Mobei-Jun felült. Shang Qinghua felszisszent magában, ez túl közel volt! Ha csak egy kicsit is előbb kell fel tuti le repítette volna a fejét a helyéről!

-Királyom... Jól vagy?-kérdezi kicsit habozva feltéve a kérdést. Shang Qinghua próbálta elnyomni remegését de még így is olyan volt, mint egy kocsonya. 

-Természetesen.-mondta fennhangon, mintha valóban nem lenne semmit baja. Azonban Shang Qinghua már pontosan tudja, hogy ez nem így van. Ennek ellenére ezt nem akarta felhozni nehogy ellenkezésre mondva egy húscafatokkal teli vértócsát csináljon belőle. 

-Nincs melege...?-folytatta a kérdés remegve. Mobei-jun valójában pontosan tudta, hogy Shang Qinghua mit tett érte az éjszaka folyamán. Mellette volt, hideg vizes borogatást tett a homlokára amit folyamatosan cserélt és még legyezte is. Ám a "köszönöm" szó túlságosan is nehezen jött nyelvére, így nem is próbálkozott vele, úgy tett mintha nem tudna semmiről.

-Nem.-felelte ridegen majd vissza feküdt, háttal neki. Shang Qinghua kételkedve bámulta ura széles vállait, majd a hátát, végül derekát és lábait. Gyorsan vitte el róla tekintetét, s mielőtt bármire is gondolhatott volna csörögni kezdett a telefonja. Mobei-jun gyorsan fel ült, s ezt tette Repülő is, csak rosszabbul járt. Fejét nagy hévvel beverte az asztalba. 

-Ááá királyom ez a telefonom, hadd vegyem fel kérlek.-mondta miközben lassan ki mászott. Megvárta míg Mobei-jun bólint egyet, s csak utána rohant telefonjáért amit úgy tűnik a konyhájában hagyott. A levegő is megfagyott benne ahogy elolvasta a telefon kijelzőjét.-H-halló...-szólalt bele halkan.

-Szia fiam.-jött hamar a válasz. Shang Qinghuában megrekedt a levegő. Nem gondolta volna, hogy valaha magától keresni fogja az apja mióta az új családjával van elfoglalva. -Mi a helyzet? Van elég pénzed?

-Van.-felelte röviden. Eközben Mobei-jun is kiment hozzá és érdeklődve hallgatta a beszélgetést miközben azon gondolkodott miért hazudott. Nem tud sok mindent de azt igen, hogy ennek az embernek nincsen pénze. Örülhet hogy ha egyáltalán van mit ennie egy nap...

-Akkor jó. Oo igazából azért hívtalak mert szeretném ha eljönnél a féltestvéred születésnapjára. Szeretné ha itt lennél.-hallani a hangján, hogy mosolyog. Shang Qinghua szájában keserű íz keveredett. El akart menni. Felakarta köszönteni mostoha húgát. De ha elmenne csak egy felesleges kerék lenne.

-Sajnálom de-Shang Qinghua nem fejezte be mondatát, s nem is tudta. Mobei-jun egyszer csak ki kapta a kezéből a telefont és ahogy látta, a saját füléhez emelte. 

-Elfog menni.-jelentette ki fagyos hangon. 

https://archiveofourown.org/works/29495457?view_adult=true