Királyom szolgálatában (MoShang)

6.fejezet: Ruha vásárlás egy démonnal

-Ez mégis mi volt királyom?-Shang Qinghua majdnem felemelte hangját vele szemben, de egy ilyen helyzetben ki az aki ne lenne ideges? Csak úgy kivette a kezéből a telefont és beleegyezett egy olyan dologba ami nem tartozik rá! Semmi kedve nincsen elmenni egy olyan helyre ahol valójában nem látják szívesen és csak egy felesleges kerék lenne a csodálatos családi légkörben...

-Oo ahogy észre vettem úgy sem mész nagyon sehova.-forgatta meg szemeit majd karba tette a kezét.-Mivel a szolgám vagy így minden ami veled kapcsolatos hozzám is kapcsolódik.-mondta ellentmondást nem tűrően. Qinghua arcát felfújva meredt a nála vagy két fejjel magasabb démonnal. Erősnek akart mutatkozni de hamar elbukott mikor Mobei-jun kicsit is össze húzta a szemét. Mint egy ijedt kis hörcsög húzta össze magát és nagyot nyelt. Na most  sikeresen fölhúzta az agyát... Ha így halad hamar ki lesz nyírva!

-D-de királyom...-kezdett. Hangja megremegett, nem merte tovább mondani. Mivel Shang Qinghua személye Mobei-Junhoz tartozik, a tulajdonai és az ügyei melyek eddig magánügyek voltak, már nem azok. És mi van az ellenkezőjével? Ilyenkor a kövér tigris elmélet lép érvénybe: ami a tiéd, az az enyém, ami az enyém, az csak az enyém. Végül úgy tűnt tényleg nincs más választása, mintsem elmenni a szülinapra. Viszont akkor kéne normális ruhák is... Qinghua fájdalmasan tekintett a dugi pénz helye felé. Nem akart sokat költeni, de így, hogy akadt egy maradandó vendége muszáj lesz valamennyit költeni rá. Kellenek neki új ruhák, emellett a hajával is kezdeni kellene... Jó, hogy hosszú de ez nagyon hosszú! Nem lenne jó ha ki nevetnék vagy össze súgnának királyának háta mögött. -Királyom, akkor el kellene indulni vásárolni.

-Vásárolni?-kérdezte értetlenül. 

-Igen. Királyomnak szüksége van új ruhákra, hogy be tudjon illeszkedni. 

-És van is rá pénzed?-erre a kérdésre azonnal ismét elszomorodott. Persze, hogy van pénze, de azt egészen a nehéz helyzetekre tartogatta. Például amikor már tényleg nincs mit enni, vagy nem tud milyen ruhát hordania. Ha úgy vesszük ez is egy vészhelyzet. A királyának ruhára van szüksége, ez egy vészhelyzet!

-Van. Szóval jobb is ha indulunk.-mosolyog rá.-Bár... Jobb lenne ha az új ruhák előtt is adok valami... Jobbat  a mostaninál...-Mobei-jun jelenleg a régi ruhájában feszített amiben az egész mellkasa kint volt.  Valójában az egész csak egy köpenyből és egy nadrágból állt. A köpenyén volt egy kis bunda is, ami csak még jobban rontott a helyzeten. 

    Végül nagy nehezen találtak egy épphogy csak jó ruhát a királyra és elindultak az utcára. Mobei-jun most először jár odakint, kellett egy kis idő míg megszokja a nagy tömeget, a forgalmas utcát, és a zebra mintájú átjárókat. Természetesen alattvalója gondosan ügyelt rá, hogy mikor zöld a lámpa akkor induljon, de ha piros akkor álljon meg. A buszon elmagyarázta, hogy fogja meg a kapaszkodót mert könnyen ellehet esni. Még a végén beverheti a fejét vagy bármi más. Természetesen nem is Shang Qinghua lenne, hogy miközben magyaráz eltaknyol mikor nagyot  fékez a busz. Az még hangyán, de ráadásul telibe királyának esett, feje pedig erős mellkasának ütődött. 

-Én vigyázzak, mi?-kérdezte morogva, de jogosan. Shang Qinghua kényelmetlenül nevetett egyet. Szerencsére hamar tova szállt a kínos helyzet, ugyanis le kellett szállni. Mint eddig is mindent, elmondta Mobei-junnak, hogy ha le szeretne szállni a következő megállónál akkor a kis gombbal tudja jelezni, hogy majd ott nyisson ki az ajtó. Miközben persze szálltak le, nem is Shang Qinghua lenne, ha nem botlott volna meg a lábában. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy előtte ment Mobei-jun, aki gyors reflexeinek köszönhetően nem hátának esett neki, ha nem gyorsan elkapta és szó szerint a karjaiban tartotta. Qinghua arca azonnal vörös árnyalatot vett fel és már szabadult is volna a karjaiból mikor is észrevette, hogy mindenki őket bámulja. Teste megdermedt, hirtelen azt sem tudta mit csináljon. 

-Buzik...-morogta valaki ahogy elsétált mellettük.

-Aaaa... De édesek...-suttogott néhány lány a hátuk mögött. Shang Qinghua sosem értette a lányokat. Ahogy azt se miért olyan édes ha két pali ölelkezik... ÖLELKEZIK!!! WTF??! MIÉRT VAN A KARJAIBAN MÉG MINDIG?! Gyorsan ellökte magától királyát.

-Ah, sajnálom, sajnálom. -mondta, s gyorsan meghajolt előtte. Miután Mobei-jun megbocsátóan bólintott egyet, folytatták útjukat a többi ember véleménynét figyelmen kívül hagyva. Nagy nehezen, de elértek a plázába. Shang Qinghua rég nem járt itt, így kellett pár másodperc mire rá jön merre induljanak el ruhát venni. Egy boltba érve Shang Qinghua gondolkozni kezdett vajon mi állna jól királyának. Az biztos, hogy valami elegánsabb öltözet kellene... Végül felkapott pár inget és hozzá illő nadrágot. Ezzel pedig biztosan elfogy minden összekapargatott pénze... Ez szörnyű! A lehető legrosszabb!

 -Ez milyen...?-jön ki a fülkéből Mobei-jun. Shang Qinghua majdhogy nem vért köpött. Királya túlzottan jó képű, túl elegáns és fenséges még ilyen ruhákban is...  Egy fekete ing van rajta, aminek felső két gombja szabadon volt így kilátszódott kulcscsontja. Shang Qinghua nagyot nyelt. Nem hitte volna, hogy ilyen látványban lesz része...

-Tökéletes.-mondja elégedetten, majd mosolyogva vett le még pár  ehhez hasonló ruhát. A hidegebb napokra meleg ruhát is vett, de gondosan ügyelt arra, hogy mindvégig a stílusát is figyelembe véve.  Ezzel végül eltelt a nap. Mire haza jutottak mindketten fáradtan dőltek el. Természetesen Mobei-jun az ágyon, míg Shang Qinghua a padlón. Mindketten elfáradtak, így egy darabig nem is fognak mozdulni. Legalábbis Shang Qinghua így gondolta amíg királya meg nem szólalt...

-Hozz nekem teát.

-Azonnal királyom.-sóhajtotta Qinghua, majd hörcsög módjára, ellentmondás nélkül a konyhába sietett. Elővette a teás kannát majd vizet öntve belé feltette a tűzhelyre. Fáradtan túrt bele hajába, s amíg várta, hogy forrjon a víz a konyha pultnak dőlt. Közben lépteket hallott, így tekintetével a konyha bejáratát fürkészte. Hamarosan Mobei-junt pillantotta meg. Nem érti, hogy miért követi mindig. Pár percnél tovább sosem engedi, hogy egyedül legyen és utána megy. Ha nem látná, hogy wc-re megy akkor még oda is követné. Olyan, mint egy elkényeztetett herceg... Nos, nem is áll messze az igazságtól. -Szeretné még valamit a királyom?-kérdezte felé fordulva. Azonban Mobei-jun nem mondott semmit, csak nézte őt, karba tett kezekkel. Shang Qinghua nagyot nyelt. Most tett valami rosszat? Úgy néz rá, mint aki mindjárt megfogja verni őt... -Ki-királyom...? Baj van?-kérdezte remegő hanggal, testét szinte összehúzta félelmében. érezte, hogy a levegő is le hűl. Mi történt? Miért lett hirtelen ilyen? Nem tett semmit! 

-A... doboz...-áh, a telefonra gondol?-Hangot adott ki.-Shang Qinghua mosolygott magában. Mobei-jun nem igazán ért ahhoz, hogy fejezze ki magát. Ha úgy nézzük ez az ő hibája, hiszen ilyennek írta meg. Mosolyogva vette el a telefont a kezéből és nézte meg mi jött. Egy üzenet az apjától, biztos a holnapi nap miatt...

Örülök, hogy eljössz. A húgod is biztos örülni fog neki. Hiányzol neki, és hozz valami ajándékot neki. 

Shang Qinghua elmosolyodott, ám amikor az utolsó mondatot olvasta a vér is megfagyott ereiben. Baszki! Elfelejtett ajándékot venni!!