Királyom szolgálatában (MoShang)

12.fejezet: A király főz neked, helyezd magad kényelembe

A csók lassú volt és édes, ám Mobei-jun hegyes fogai néha megkapták száját és nyelvét amit egy fájdalmas szisszenéssel próbált jelezni. De a király erre ügyet sem vetve erre folytatta egészen addig amikor már mindketten levegőhöz akartak jutni. Shang Qinghua lihegve tette fejét Mobei-jun mellkasának, két kezével görcsösen kapaszkodva felsőjébe.

-Istenem, de édesek.-a telefonok ismét kattogni kezdtek ezzel jelezve, hogy a képek készülnek. Fejét igyekezett elbújtatni a másik kemény, izmos mellkasába, ám ezt nem sokáig tehette, mert ekkor Mobei-jun megfogta kezét, s úgy futott el vele egészen hazáig. A zárt ajtó miatt azonban, hogy befutott volna vele oda megkellet várnia, míg a másik elő halássza a kulcsot. Pár perc keresésé után sikeresen elő is vette majd ki nyitotta. Shang Qinghua zavartan ment be Mobei-jun után az ajtón.

-Királyom, miért...

-Egy szót se!-kiabált rá. Mobei-jun ezek után a szobába ment amit aztán magára is zárt. Shang Qinghua viszont nem akart kint maradni, mert bent van a gépe és muszáj írnia. Így hát tehetetlenül kopogott az ajtón, őt szólongatva. Ám Mobei-jun nem engedte be. Shang Qinghua a nap további részét ott is töltötte az ajtó előtt. Mobei-jun nem hajlandó be engedni, de még csak válaszolni sem. Így hát kénytelen volt várni amíg királya megnyugszik. Habár  ebben a helyzetben neki kellene megsértődnie! Ő veszítette el a csók szüzességét, nem ő! 

    Már sötétedni kezdett odakint mire királya végre ki jött a szobából. Arca szokás szerint semleges volt, Qinghua eg csepp érzelmes nem volt képes ki olvasni belőle. Mér hozzá szokott, nem is fáradt azzal, hogy megfejtse arc vonásainak titkait. Túl idő igényes lenne, és nem is biztos, hogy sikerrel járna. 

-Királyom, szeretnél enni valamit?-kérdezte figyelem elterelésképpen. Mobei-jun bólintott egyet, ezzel pedig vissza is fordult. Shang Qinghua felsóhajtott majd igyekezett valami szerény vacsorát készíteni neki. Szerencsére apja adott neki valamennyit amiből tudott venni valami kajának valót, így ez igazi mennyei áldásnak számított. 

   Nagyokat fütyürészve kezdett neki a főzésnek. Nem szokott főzni, hacsak az instant leves annak számít. De végül is ha a receptet követi csak nem lehet nehéz, nem igaz? Qinghua azonban nagyot tévedett. Mielőtt észre vehette volna a konyha úgy nézett ki mintha felrobbantották volna. Mindenhol koszos tányérok, edények és evőeszközök voltak szanaszét, a kaja  fele pedig a földön, vagy pedig a konyhapulton végezte. Ennek ellenére büszkén húzta ki magát mikor elkészült. Nem nagyon ért ehhez, de csak nem lehet gond ha az étel színe kicsit furcsa. Biztos jó lesz. A kanállal merített belőle, majd a szájába vette. Szinte azonnal ki is köpte. Már előre félni kezdett... Mobei-jun tuti ki fogja nyírni ha ezt meri elé tenni az asztalra. Úgy érezte magát, mint a nők régen. Nem lett jó a kaja? Irány a fáskamra és halálra b*sznak (vernek!)! 

-Ez meg mi?-Mobei-jun rángatózó szemekkel bámulta a levest maga előtt. Nem szokott sokat főzni de azt tudja, hogy határozottan nem jó, ha a leves színe lila! És miért buborékol? Ez nem normális!! 

-Ez leves. Életem első levese az én csodálatos királyomnak.-mondta szinte dalolva ejtve ki száján a szavakat. Csak hogy ez sem segített oldani a feszültséget. Mobei-jun lassan merítette bele a kanalat a levesbe, majd ajkai elé emelete. Igen, ahogy gondolta. Az íze még rémesebb is, mint a kinézete. 

-Ez szörnyű. Életemben nem ettem még ilyen rosszat.-jelentette ki nemes egyszerűséggel.-Embernek való étel ez egyáltalán?-vonta kérdőre mérgesen, össze húzott szemekkel. Azonban Shang Qinghua számított erre, így ennek oka miatt nem is haragudott meg a másikra.  Azonban nem tud többet szolgálni, csak instant levessel, ami bár egész finom tud lenni (főleg a hajnlai órákban kávéval mikor egy új regényen dolgozik) de azért nem biztos, hogy királyának ez elegendő lenne. Ezért is próbálkozott főzéssel. Nos, mint látható, nem egészen jött össze. +

-Király-Mobei-jun hirtelen fel állt és a konyha felé vette  az irányt. Fel vette a konyhában hagyott nyulas köténykét majd felkötötte a haját a csuklóján lévő hajgumi segítségével. A hajgumit még a kis hörcsögtől kapta, mondván túl hosszú a haja így sokszor zavarni fogja amikor belelóg a szemébe. Ez nem igen zavarta eddig, de ha már rá szánja magát a konyhai dolgokra akkor lehet jobb lenne ha nem lógna bele majd a kajába a haja. 

-Menj be a szobába és ne zavarj.-parancsolt rá, mire Shang Qinghua ijedten össze is húzta magát szokás szerint ilyenkor. Nem is mert ellenkezni vele. Ki merne?Talán csak az öngyilkosok, de mivel ő nem az, így esze ágában sem volt ellenkezni a paranccsal.

-Igenis...-motyogta orra alatt. A szobába ment, azonban nem bírta ki, hogy ne nézze királyát ahogy a konyhában tevékenykedett. Tudta, hogy királya mindig jól néz ki, de azt nem gondolta volna, hogy még egy nyulas kötényben is ilyen szexin tud kinézni. Nos, nem hiába írta meg a karakterét álom pasijaként... Ilyen nem létezik! Még is mennyi az esélye annak, hogy az álom pasija csak úgy felbukkant a semmiből? Nulla! 

   Mobei-jun kemény 4 órát töltött a konyhában. Ezalatt a 4 óra alatt megcsinálta a vacsorát, elmosogatott, elpakolta a szükségtelen edényeket, tányérokat és egyebeket, majd meg szépen meg is terített. Shang Qinghua csak ámult és bámult. Amíg királya keményen doglozott addig ő írt. Kb nullát ha a regényről volt szó, ám Uborkával elég sokat. Egy újabb nézeteltérés adódott közöttük amit 4 órán keresztül vitattak meg, de sajnos mindezt eredménytelenül. Végül Qinghua nem is válaszolt, előtte végre enni is akart királyával. Uborka nem ért ennyit. 

-Királyom, ez fantasztikus!-kiáltott fel örömében mikor asztalhoz ült. 

-Tudom.-ült le mellé az asztalhoz. De nem evett csak nézett rá. Qinghua felvonta szemöldökét, majd mindentudóan elmosolyodott és a levesre pillantott. Már csak a kinézete sokkal jobb, mint az övé, az illatáról nem is beszélve. Tiszta fehér levesben főtt tészta hagymával. A teteje megvolt szórva egy kis szezán maggal. Emellett volt benne kínai kel és buggyantott tojás aminek a széle megvolt egy kicsit pirítva. Nyálát csorgatta ahogy csak nézte. Ezek után nem is bírta sokáig, azonnal nagyot merített belőle. A tészta különöse finom volt. Lehetséges, hogy királya maga csinálta a tésztát? Pedig vett tésztát, de mégis inkább ő maga csinálta. Shang Qinghua nagyot mosolygott. Olyan aranyosnak találta ezt. 

-Ez nagyon finom lett királyom.

-Hm.-hümmögött egyet, majd végül ő is enni kezdett. Shang Qinghua ezúttal viszont tisztán látta az örömöt a szemében, amit nem tudott hirtelen hova tenni. Nos, ha a királya boldog akkor ő is, az oka nem számít.