Királyom szolgálatában (MoShang)

3.fejezet: Xian

Ég Felé Szálló repülő még sosem érezte magát ilyen fáradtnak. Egész nap járt-kelt a lakásban, hogy ki elégítse démona kívánságait. Pontosabban abba segédkezett, hogy rendesen beállítsa a fürdővizet. Jég démon lévén szüksége van a meleg vizes áztatásra, hogy be gyógyuljanak a sérülései. Így hát nem egyszer adódott a mai napon, hogy mikor rendesen be állította neki és már éppen le ült, újból fel kellett állnia, hogy vissza menjen vendégéhez. Mobei-jun a hideg test hőmérséklete miatt azonban egy óra sem kellett, hogy ki hűljön a meleg víz. Egy szóval katasztrófa volt a nap első fele. Shang Qinghua úgy érezte sosem lesz vége a napnak. Éhes is volt, álmos és nyűgös. Emellett pedig ráadásul még írni sem tudott egyetlen egy szót sem! Mi lesz a így karrierjével?! 

   Miután elintézte dolgát a konyhába igyekezett valami enni valóért. Ahogy várta, szinte üres volt a hűtő (le számítva azt az egy liter tejet ami már egy hónapja poshad ott.) Sóhajtva csukta be, majd nézett körül, hátha talál még instant levest. Szerencséjére pont talált még egyet. Ragyogó szemekkel forralt vizet majd miután azzal kész lett beöntötte egy tányérba. Vagyis öntötte volna ha lett volna. Talán előtte el kéne mosogatni...

   Shang Qinghua utált mosogatni. De ha normálisan enni szeretne akkor muszáj lesz. Meg úgyis csak egy-két tányérja van, igazán nem nagy dolog. Ráadásul valamiben királyának is ennie kell ha tényleg nem akarja egy jégcsappal a szívében meghalni. A hideg is ki rázta, hogy maga elé képzelte a jelenetet. Bér nincs éppen fényűző élete, de azért ragaszkodik hozzá. Még túl fiatal és szép, hogy csak úgy meghaljon!

   Készségesen mosta el azt a néhány tányért ami ott volt. Fellélegezve vette kézbe az egyik mély tányért és öntötte bele a vizet, tésztát rá pedig a kis zacskókban lévő fűszereket. 

-Haaa~ olyan finom... -motyogta majd a két pálcika segítségével tömte magába a tésztát. Arca felfújódott, mint egy hörcsögnek, a tészta vége pedig csak úgy lógott ki a szájából. Ezt észrevéve azonnal szájába tette a pálcikával. Miközben evett észre sem vette, hogy közben Mobei-jun elkészült. Ahogy várta, és gondolta; Mobei-jun csupán egy törölközővel alsó testén jött ki a fürdőből amit oda készített. Shang Qinghua felpillantott. Milyen kár volt. Nagy szemekkel nézte kidolgozott felső testét. Egyszerre telt el irigységgel és rendkívüli csodálattal, miközben nézte azokat a hasizmokat, amikre az álmaiban, titokban vágyakozott. 

   Szinte szoborrá változva nézte a démon királyt, míg tekintete fel felé nem kalandozott, s találkozott Mobei-jun kicsit sem kedves tekintetével. Shang Qinghua párszor megrágta a szájában lévő tésztát, majd gyorsan szürcsölni kezdte a tészta levét  arra az esetre, ha Mobei-Jun hirtelen megparancsolná, hogy adja át az ennivalóját. Ez az övé, nem fogja átadni!

-Unatkozol?

-Hm? Nem mondanám annyira sósnak... Inkább csak fűszeres*...-válaszolt értetlenül, szemöldökét összehúzva. Hmph, szóval tényleg csak a kajájára fáj a foga! Morogva szürcsölte tovább a levet, míg el nem fogyott. Csalódottan nézte az immár üres tányért. De nem unatkozhatott sokáig, ideje volt ruhát keresni új urának. De mégis mit adhatna neki? Jóval alacsonyabb nála, és ki dolgozottabb a teste is... Amint rá adná az egyik ruháját biztosan el is fog szakadni!! Mivel egyenlőre nincs jobb ötlete odaadja azt a ruhát ami általában akkor szokott hordani amikor elakart bújni. Az a ruha vagy ötször nagyobb volt rá, ezért biztosan jó lesz Mobei-junra. A nadrág talán kicsit szűkös lesz, de egyenlőre idebent nyugodtan hordatja amíg ki nem találnak valami jobb megoldást. 

   Mobei-jun mit sem sejtve vette fel a neki szánt pólót és nadrágot. Ahogy tükörbe nézett érezte hiba volt új cselédére bízni ezt a dolgot. Dühösen csörtetett ki a fürdőből és állt Shang Qinghua elé aki amint meglátta rögtön szája elé kapta a kezét, hogy ne nevesse el magát. Tudta, hogy nevetségesen fog állni rajta és alig hiszi el, hogy királya tényleg felvette. Minden bizonyára nem figyelt fel a mintára. A pólón lévő kis cicák és hörcsögök boldogan vigyorogtak.

-Látom élvezel gúnyt űzni. Hát így kell bánni a királlyal.-áll elé karba tett kezekkel, fölé magasodva. A stallion író nagyot nyel, s egyből hárítani kezdett. 

-Királyom félre érti. Csak ez az egy ruhám van ami jó rád is.-kezeit maga elé kapta védekezően arra az esetre ha megakarná verni. Bér tudta, hogy ha Mobei-jun megakarja verni akkor bizony ennyivel nem fogja tudni megállítani őt. 

-Akkor keres mást.-szűri fogai között. Qinghua heves bólogatásba kezd. 

-Természetesen királyom, azonnal.

-És valami kényelmeset... Ez a ruha szörnyű...-morogja majd lehuppan az ágy szélére. Két kezével masszírozni kezdi halántékát. Shang Qinghua arra a következtetésre jutott, hogy biztos fáj a feje. Egyből a gyógyszeres dobozhoz sétált és kivette az utolsó fájdalom csillapítót és a konyhába ment, hogy királya vízzel együtt letudja nyelni. 

-Királyom. Ha fáj a fejed vedd be ezt a gyógyszert.-mosolygott rá miközben felé nyújtotta a gyógyszer és a vízzel teli poharat. Mobei-jun hezitált, de végül elvette, és bevette a gyógyszert és ivott rá vizet. Egy kicsit köhögött, bizonyára félrenyelt. Shang Qinghua rögtön a hátát kezdte kicsit ütögetni amire a démon rögtön felfigyelt.

-Mit csinálsz?-kérdezte összehúzott szemekkel. Az író ijedten ugrott egyet hátra. Úgy nézett a királyra, mint egy ijedt kis állat, s úgy remegett, mint egy hörcsög. 

-Sa-sajnálom. Ez csak akkor szokták csinálni amikor valaki félre nyel, és így segítünk rajta...-motyogta orra alatt.

-Azzal, hogy ütögeted a hátát?-kérdezett újból, kissé fennhangon. Nem érti ezeket az emberi szokásokat, de ha ilyenek akkor úgy érzi nem is akarja igazán. De mivel ide került a por nép közé muszáj lesz megismerkednie a dolgokkal. 

-Igen...-válaszolt, majd hátrébb lépett pár lépést.-Kérlek ne ölj meg királyom.-könyörgött.

-...-Mobei-jun egy ideig nézte őt, de mivel nem tudott mit mondani hátra dőlt inkább az ágyon. Shang Qinghua bár tudta, hogy nem kellene, de nem bírta megállni, hogy ne nézzen rá, és arra az idétlen felsőre. Azok a macskák rajta szörnyen néznek ki, de a hörcsögök cukik. Így nem is bírta ki, hogy ne kuncogja el magát. Ki hitte volna, hogy egy nap legkedvencebb szereplője a könyvéből itt fog lenni, ráadásul egy kis állatos pólóban. Elég nevetségesen áll a híres-neves démon királyon de egyben igazán imádni való is. 

-Komolyan ennyire unatkozol?!-Mobei-jun mérgesen ült fel. Minden bizonyára megérezte, hogy figyelik őt. Qinghua kissé zavarba jött. Csak nem mondhatja el, hogy azért nézi őt így mert az ő karaktere és csak csodálja a művét? Ez még röhejesebb, mint az a macskás-hörcsögös felső ami rajta van. 

-Ááh, jól van, jól van!-kiáltotta, majd elfordult tőle.

-Menj a helyedre.-mondta összehúzott tekintettel. Qinghua értetlenül pillantott egy egészen kicsit hátra.

-Miről beszélsz királyom?-kérdezett rá óvatosan a regény író. Hiba volt.  Ugyanis Mobei-jun a kis asztalka felé biccentett. Így hát Shang Qinghua ismét a kis asztal alá volt kényszerülve. 

*Magyarázat: A xiannak két jelentése van. Van amikor így írják: 闲 Így ez azt jelenti, hogy "sós". De van a másik: 咸 Ez pedig azt jelenti, hogy unatkozik. Szegény Repülő pedig úgy be mesélte magának, hogy Mobei-jun el akarja venni a kajáját, hogy nem gondolta át eléggé a "Xian" jelentését XDD (Bocsi ha kicsit érthetetlen a magyarázat, de nem nagyon értek ehhez :D)