Királyom szolgálatában (MoShang)

10.fejezet:Részegség, MoShang forró hangulatban 2

-Királyom... -Shang Qinghua egy kisebbet nyögve ült fel. A fejét fogta, majd rá nézett Mobei-junra aki idegeskedve nézett maga elé.-Királyom én-

-Fogd be!-rivallt rá mérgesen mire összehúzta magát. Mobei-jun igazán mérgesnek tűnt, még részegen is féltette a seggét ahhoz, hogy tovább beszéljen hozzá így elcsendesedett. Kis gombóc módjára ült a hideg földön. Néha az eget kémlelte, vagy éppen csak nézett maga elé. A közéjük be állt csönd közé csupán a tüsszentése vetett véget. Mobei-jun felvonta szemöldökét, s eszébe jutott, hogy Shang Qinghua ember. Ember aki nem bírja a hideg. Be harapta alsó ajkát, végül egy pár perces gondolkodás után le vette pulcsiját. Végül is amúgy sincs rá szüksége, jobban is jár ha le veszi.-Tessék. Vedd fel.-Shang Qinghua szemei ki pattantak a helyükről. Azt hitte hirtelen, hogy megütni szándékozik. De amikor a várt ütést nem érkezett félve ki nyitotta szemeit. Azok egyből felragyogtak, majd boldogan bújt bele.

-Köszönöm királyom.-mondta boldogan, majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait. Nem elég, hogy jó meleg a pulcsi de még az illata is jó! Mobei-jun illata meglepően kellemes.-Királyom mi lenne ha...-a mondat befejezése előtt megfogta a kezét majd összekulcsolva sajátjával a pulcsi zsebébe tette.-...tartsd ide bent a kezed. Így neked is jó lesz.-fejezte be, elfeledve a tényt, hogy Mobei-jun számára nincs szüksége a melegre. Sőt, az a jó, ha minél hidegebb van. Ennek ellenére a démon király nem szólt érte egy szót se. Különös mód egészen élvezte ezt. Közelebb akart kerülni hozzá. Nem is fogta vissza magát, észrevétlenül kúszott közelebb a másikhoz. Shang Qinghua egy vigyorra húzta ajkait, hüvelyujjával pedig hideg kézfejét kezdte el simogatni. Shang Qinghua tudta, hogy ez a természetes mégis... Fel akarta olvasztani. Vajon ha... Egy nagyszerű ötlet kúszott bele kusza gondolataiba. Izgatottan vette ki a zsebből a kezüket majd mielőtt a király bármit is reagált volna ajkaihoz emelte és egy csókot lehelt rá.

-Mit művelsz?!-kérdezte felcsattanva. El akarta húzni kezeit, ám Shang Qinghua ki használta a zavartságát és erősen tartotta a kezet.-Meguntad az életed?-kérdezte fogcsikorgatva. Ám Shang Qinghua meg sem hallotta. Még egy csókot adott a kézre. 

-Királyom... Olyan hideg a kezed. Azt gondoltam felmelegítem neked.-Mobei-jun döbbenten, nagy szemekkel bámulta a másikat. Egész testében megdermedt a meglepődöttségtől. Természetesen Qinghua eddig nem volt rest, folytatta a kéz felmelegítést. Két kezével fogta az övét, lefogta, hogy ne húzza el, közben folyamatosan hosszú, néha rövid csókokat adott. -Engedd meg a szolgádnak, hogy fel melegítse.-suttogta kézfejére, s ezúttal nem egy csókot adott, hanem megnyalta. Mobei-jun immár mérgesen kapta ki kezét az övéből.

-Szégyentelen!-kiáltotta, kezét ökölbe szorította, s készen állt arra, hogy megüsse. Ezt látva Qinghua védekezően emelte maga elé két kezét, szemeit pedig szorosan behunyta.

   Mobei-jun megakarta ütni. Mégis mit képzel ez magáról? Teljesen fel volt háborodva, s ezrt bosszút akart állni. De mikor megütötte volna, látta miként húzza össze magát félelmében. A kezei remegtek az arca előtt. Mint egy édes kis hörcsög aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre és megfogják érte büntetni. Mobei-jun lassan leengedte kezeit, helyette megsimogatta a feje búbját, kicsit összeborzolva vele a haját. Qinghua erre a tettre értétlenül nyitotta ki szemeit, majd pislogott párat. Nem fogja megütni?

-K-királyom...-mondta remegve, kicsit hátrébb húzódva tőle. Ezt látva nem tudta megállni ,hogy ne kérdezzen rá.

-Ennyire félsz tőlem?

-...-nem tudott mit mondani. Nem akarta azt mondani, hogy "nem" hiszen nem lenne igaz. És eléggé lebukna is vele remegő testét és hangját látva.  De "igent" sem akar mondani, eddig is annyit alázkodott meg, hogy már inkább levetné magát egy szikláról.

   Mobei-jun felsóhajtott, majd ismét megsimogatta párszor a feje tetejét. Arra gondolt milyen selymes és kellemes érintésű a haja. Akaratlanul is közelebb ment, és egy hajtincsét az ujjai közé csavarta, hogy jobban érezhesse. Természetesen Shang Qinghua nem mert mozdulni, s inkább hagyta, hogy azt csináljon amit akar. Így telt el talán egy-két óra. Egymás mellett ültek a hideg földön, a démon király pedig hol a kézfejét, arcát vagy éppen egy hajtincsével játszadozott. Shang Qinghua rohadtul nem értette ezt az egészet. Mobei-junnak, a hatalmas démon királynak nem kellene így viselkednie! Átment teljes ooc-be a karaktere... Bár, legalább nem akarja agyon verni... Lehet, hogy még... Jó barátok is lehetnének! Csak közel kell kerülnie hozzá. Bár, ha úgy nézzük most elég közel van hozzá... Ezzel a felismeréssel kicsit hátrébb húzódott, amit Mobei-jun összevont szemöldök vonással díjazta. Talán rosszul csinált valamit?

-Mi a baj?-kérdezett rá végül. Shang QInghua arcán halvány pír kúszott fel.

-Se-semmi baj, királyom.-motyogta orra alatt, majd visszament hozzá. Azonban egy óvatlan pillanatban mikor felé fordította fejét Mobei-junnal találkozott. Nem is lett volna gond, ha éppen nem csak pár centire lenne az övétől. Érezte kellemes illatát, és azt is ahogy lélegzett. Érezte minden kis rezdülését. Zavarban volt, de oly' annyira, hogy most inkább el ásná magát. Ezzel a gondolattal gyorsan el is hajolt.-Sajnálom.-hajtotta le fejét zavartan. Mobei-jun látta, hogy arcán halvány pír van. Arra gondolt, hogy talán csak nagyon fázik. De mivel belőle csak a hideg árad így nem nagyon tud segíteni neki. Ezeket azonban most figyelmen kívül hagyta, megfogta csuklóját és az ölébe rántotta. Fejét a mellkasához tette, majd körbe ölelte a vékony testet. -Királyom?!-kiáltott fel meglepetten. Szabadulni akart, de a másik nem hagyta.

-Maradj nyugton.-morogta nyakához hajolva. Orrával megbökte ott a vékony bőrt. Qinghua számára a nyaka mindig is érzékeny volt, így nem is bírta ki, hogy ne sóhajtson fel, a nyögést visszatartsa. Mobei-jun utána békén hagyta nyakát, majd magához emelte saját kezét, hegyes fogaival pedig bele harapott. Vérét látva Qinghua ijedten nézte mit csinál.

-Királyom te-

-Maradj már csendben!-rivallt rá, s az ölében ülő szája elé emelte véres kezét.-Gyerünk igyál belőle.-mondta ellentmondást nem tűrően. Shang Qinghua félve nyalta le a csöpögő vért királya kezéről. A szemei ki kerekedtek. Édes íze volt, mint valami finomságnak, s nem bírta megállni, hogy ne nyalja meg újból a sebből érkező vért. Újból és újból nyalta meg a vért. Végül azonban le kellett mondania róla, ugyanis Mobei-jun elhúzta a karját tőle. Shang Qinghua csalódottan nézte, majd megnyalta ajkait amin még volt ott egy kis vércsepp.-Most már elég.-sóhajtotta. Egy kis darabot le tépett a ruhájából, hogy azzal kösse be a kezét.-Még mindig fázol?-Shang Qinghua csak ekkor vette észre, hogy egyáltalán nem fázik. Sőt, meleg volt. Aztán eszébe jutott, hogy Mobei-jun, hogy ha a vérét egy emberbe csöpögteti akkor onnantól nem csak képes irányítani meg kínozni, de képes arra is, hogy felmelegítse a vére által. 

   Shang Qinghua számára ez igazán kedves tett, de ezzel eggyel több olyan dolog amivel királya bármikor meg kínozhatja esetleg olyat tesz ami neki nem tetszik. Még bele gondolni is rossz, hogy ha mondjuk a vért leviszi és... Nem! Még bele gondolni is szörnyű! Ráadásul Mobei-jun nem egy perverz, emiatt nem kell aggódnia...

Sziasztok^^ itt az új rész, remélem mindenkinek tetszett :) Ha igen akkor azt egy vote-all és kommentel^^ Nem tudom mikor lesz jó a gépem szóval kicsit nehezen írom a részeket, szóval elnézést a helyesírási hibákért.