Királyom szolgálatában (MoShang)

11.fejezet: Csók a királytól WTF...

A reggel ezután viszonylag hamar elérkezett. Shang Qinghua álmosan nyitotta ki szemeit. Jobb kezével megtörölte kicsit csipás szemeit, s mikor hozzá szokott a nagy fényhez volt ideje realizálódnia, hogy hol is van. Az udvaron, Mobei-jun ölében. A feje a mellkasának volt támasztva, a kezei pedig rajta pihentek. 

-Te jó ég!-nagyot kiáltva ugrott ki öléből a földre. Próbált visszaemlékezni a tegnap estére, ám minden sötét volt, kusza és nehéz. És a feje is elkezdett fájni.

-Mit kiabálsz?-kérdezte morogva Mobei-jun. Ásított egyet majd fel állt. Le porolta ruháját ami csupa nyál volt a mellkasánál. Shang Qinghua igyekezett nem oda nézni, mert biztosan le tépné a fejét ha megtudja, hogy alvás közben össze nyálazta. 

-Srácok, merre vagytok?-Qinghua megkönnyebbülten sóhajtott fel mikor meghallotta húga hangját. Habozás nélkül az ajtóhoz ment.

-Naimen! Itt vagyunk!-dörömbölt a zárt üvegajtón keresztül.

-A-Hua?-felvont szemöldökkel ment az ajtó felé. Az arca egyszer csak eltorzult, végül pedig egy nagy nevetésben tört ki. Qinghua természetesen összevonta szemöldökét, s értetlenül meredt nevető húgára aki csak nagy nehézségek árán nyitotta ki azt a nyamvadt ajtót. 

-Na végre.-sóhajtott fel Qinghua.

-A-Hua, mégis hogyan maradtatok kint?-kérdezte egy csintalan mosollyal az arcán. Elképzelni nem tudta, hogy hogyan maradtak kint. 

-Ez egy jó kérdés...-motyogta orra alatt.

-Mobei-jun, mit csináltatok kint?-a szólított arca egyből le fagyott, mint a windows. Shang Qinghua még nem látta ilyennek, így eléggé megijedt, hogy talán valami hülyeséget csinált. Nem, nem lehet hanem biztosan! Ezért tuti ki fogja nyírni ha haza értek!

-Nem történt semmi. Ki mentünk de ki zártak.-fogta rövidre. Ám mintha a füle vörös lett volna egy pillanatra. Úgy tűnt ezt Naimen is észrevette, azonban nem volt olyan bölcs, mint A-Hua és rögtön kérdezgetni is kezdte.

-Ha nem történt semmi miért pirosodott el a füled?-ajkai egy vigyorra húzódtak, s közelebb lépett a démonhoz.-Mobei-jun, olyan zavart az arcod. Talán huncutkodtál a bátyámmal?

-Elég volt!-csattant fel idegesen. Szemeit lehunyta egy kicsit, majd mikor szemeit ismét kinyitotta elsétált.

-Hé hova mész?-szólt utána csalódottan, ám a másik nem nézett vissza. Jobbnak látták ha nem mennek utána, majdcsak visszajön magától. Biztos csak ki szellőzteti a fejét.-A-Hua, tényleg nem emlékszel semmire?

-Nem.-mondta halkan, lehajtott fejjel. Egyre csak azaz érzése támadt, hogy biztos csinált valamit részeg pillanatában. De akárhogy próbál vissza emlékezni sehogy sem ment. Végül csak fáradtan felsóhajtott és a konyhába ment, hogy készítsen magának reggelit. Ám a konyhába érve úgy tűnt nem nagyon kellett ezzel foglalkoznia. Mostoha anyja már gondoskodott a reggeliről, így Shang Qinghua egy "jó reggelt" elmotyogása után le is ült enni.  Evés közben természetesen észre vette, hogy Mobei-jun még mindig nem jött vissza. Az ajkába harapott, majd tovább akarta fojtatni az evést, de nem ment. Helyette letette az evőeszközt és a királya hollétét próbálta felfedezni. Nem is kellett sok hozzá, hogy meghallja az ismerős hümmögést. 

-Mo bei nem jössz-

-Megoldható?-hangzott fel Mobei-jun hangja. Qinghua már éppen úgy döntött, hogy inkább hagyja őket beszélgetni, de a kíváncsiság magával ragadta, főleg, mikor azt látta, hogy az apjával beszélget. 

-Persze.-felelt mosolyogva az apja.-Örülök, hogy a fiam talált magának valakit akinek ilyen fontos a jóléte.

-Nem én...