Királyom szolgálatában (MoShang)

16.fejezet: Együtt alvás

Mobei-jun szótlanul meredt az előtte ülőre, aki értetlen pillantásokkal illette. Shang Qinghua torka kiszáradt, a szíve pedig olyan hevesen dobogott mellkasában, hogy kezdett attól félni, hogy ki fog ugrani mellkasából. 

-Valami gond van királyom?-kérdezett rá félénken, ám választ nem kapott. Shang Qinghua végig gondolta az elmúlt napokat, ám mivel leginkább csak reggel volt itthon, és késő este jött haza (mikor Mobei-jun már aludt) nem igen volt lehetősége felhúzni az agyát, így nem is jutott eszébe semmi.

-Mostanában...-kezdett bele váratlanul a démon, viszont Qinghua hiába várt, a mondatát nem fejezte be, ráadásul ahogy az órájára pillantott gyorsan fel állt az asztaltól, meg sem érdeklődve, hogy mi volt a mondat többi része.

-Sajnálom királyom, megyek különben elkések.-hadarta el gyorsan, majd a pulcsiját és cipőjét magára kapva elrohant, magára hagyva az utána bámuló Mobei-junt. 

   Wei Ying vigyorogva fogadta Qinghua érkezését, kicsit hálálkodott is, mivel már elég sok ember érkezett, egyedül tartani a frontot pedig kínszenvedés. Sajnos Xie Lian ezúttal csak később jön, így helyette is tartania kellett. Bár Shang Qinghua nem volt olyan ügyes, mint a fiatal fiú, de azért mégis, amiben tudott segített. Szerencséjükre érkezett még segítség Shen Yuan személyében. Shen Yuan sokat segített, látni lehetett, hogy igazi profi ha munkáról van szó. Shang Qinghua azt is észrevette, hogy a szünetében viszont távolról sem olyan, mint mikor dolgozik. A telefonját úgy nyomkodja mintha az élete múlna rajta, a szemeivel egyszerre több sort is olvas de kicsit sem tűnik érdeklődőnek, csak mintha kényszerből tenné. Végül sok választás híján le ült mellé, de ő is inkább telefonját nyomkodta. Furcsállva húzta fel szemöldökét mikor látta, hogy UU írt neki ismét. Sóhajtott egyet, s azonnal vissza vágott, érvelt és okított, de nem ért el semmit. Uborka túl makacs, Qinghua pedig fáradt, ráadásul mindjárt vége a szünetének. Már éppen állt fel, s lopva Shen Yuanfelé nézett aki tovább írt telefonjában. Végül nem sokat foglalkozott vele, tovább ment, hogy felkészüljön a pokolra ami most jön. 

   Shang Qinghua tévedett, ugyanis ez még rosszabb is volt a pokolnál, s mire végzett úgy érezte magát, mint akin áthajtott egy teher autó. Fáradt volt, így nem is húzta tovább az időt, mindenkitől elköszönve haza ment. Futni szeretett volna hazáig, hogy gyorsabban ágyba dőljön (már ha Mobei-jun megengedi neki, hogy ott feküdjön) ám azzal számolnia kellett, hogy még a sétálás is nehezére esik. Úgy érzi magát, mint egy 60 éves vén ember, fájó derékkal és remegő lábakkal. 

-Megjöttem!-kiáltotta mikor becsukta maga mögött az ajtót amit aztán be is zárt. Már éppen ment be a nappaliba, ám a látvány ami fogadta enyhén szólva meglepő volt. Mobei-jun a kanapén ült, enyhe fény világított csak, s kezében egy füzetet tartott. Pontosabban azt a füzetet amiben a régi vázlatai voltak. Az ilyen régi vázlat füzetekben leginkább meleg történeteket írt, Mobei-junnal és vele a főszerepben. Mikor Mobei-jun még csak vázlat volt csupán, szerette elképzelni, ahogy ő és álombeli pasija együtt vannak. Az ilyen történetekben általában különféle verziókat írt. Van modern , iskolai, történelmi és végül kultivációs. Jobban szemügyre véve Qinghua ijedten futott oda, hogy elvegye tőle, ugyanis a füzet egy igen részletes szexuális tartalmú történet volt benne. Más esetben nem zavarná, de mégis csak királyáról volt szó, s nem akarta, hogy azt lássa miféle játékokba keveredik történeteiben.-Kérlek királyom add oda!

-Igazán érdekes...-jegyezte meg, s tovább olvasta, ám egy pontnál megrándult szemöldöke. Bizonyára el érkezett ahhoz a részhez.

-Kérlek, ne olvasd tovább.-kérlelte, ám meghallgatásra nem lelt, királya tovább olvasta. 

-Igazán érdekes amit írtál, bár helyen elég furcsa. Mi az a vibrátor?-Shang Qinghua ereiben megfagyott a vér. Kínosan mosolygott, s ki kapta a másik kezéből a füzetet. 

-Nem érdekes királyom, nem kell ezzel foglalkoznod.-megnyugodva felsóhajtott magához ölelve a füzetet. Már fogalma sincsen hova tette, hogy Mobei-jun is megszerezte így úgy tűnik egy jobb helyet kell keresnie neki, talán egy régi dobozt amit nem használ. 

   A témát ezzel lezártnak tekintette, le feküdt a kanapéra pihenni, ám még ezt sem tudta tenni, ugyanis királya bele rúgott oldalába. Nagyot nyögve fordult oldalra , s húzta össze magát magzatpózban.

-Ez miért kellett?-kérdezte nyöszörögve. Mobei-jun megragadta a kezét, majd elkezdte lehúzni a kanapéról.

-Ne itt aludj...-kezdett bele halkan. Qinghua nem értette mire gondolt, túl fáradt volt, így ét fordult hátára, s lehunyta szemeit. Pihenés viszont nem jött, királya morogva kapta fel vállára, egyik kezével megfogva lábait, s a szobába vitte. Qinghua rúg-kapálózott, de csak akkor engedte le mikor az ágyhoz ért ahova erősen le dobta.-Aludj.-adta ki a parancsot. Shang Qinghua kínosan mosolyodott el.

-Ha így nézel királyom akkor nem tudok aludni...-Mobei-jun idegesen hátat fordított, mire az ágyon fekvő elnevette magát. -Ettől nem jobb. Gyere királyom, elférünk.-mondta vigyorogva miközben beljebb húzódott. -Ne légy zavarban, egyszer már aludtunk így.-Mobei-junnak látszólag úgy tűnt mérges rá, ezért arra számított megüti, ehelyett azonban befeküdt mellé. Arra még inkább nem számított, hogy jó szorosan foglal helyet mellé. A közelséget nem bánva tette fejét vállához, majd mély lélegzetet vett. 

-Kényelmes...?-a kérdést hallva nem kicsit lepődött meg, azonban hamar széles mosolyra húzódtak ajkai.

-Nagyon, köszönöm királyom.-válaszolta szórakozottan, majd átkarolta, mit sem törődve Mobei-junnal, bár jelen esetben nem igen volt oka emiatt félni. Mobei-jun ugyanis örömmel fogadta a közelséget, még egy aprót el is mosolyodott.