Királyom szolgálatában (MoShang)

4.fejezet: Egy pillanat a jelenből

-Ez meg mi?-Mobei-jun meredten nézett tányérjára. Hirtelen úgy érezte, hogy ez az ember akit szolgájává fogadott inkább a meggyilkolását tervezi! Nem tudja mi ez az étel de az biztos, hogy mindhárom világ azon lenne, hogy megsemmisítsék ezt a valamit!

Shang Qinghua ennek ellenére fogalma sem volt, hogy mit izél ennyire a királya. Aztán gyorsan eszébe jutott, hogy nincs hozzá szokva az ilyen ételekhez. De sajnos ez már nem csak egy kultivációs regény, ez a valóság. És a valóságban bár lehetséges olyan ételeket főzni, mint azokban a könyvekben, de sajnos ő nem tud jól főzni, emellett a hozzá valók is igen drágák, amiket Repülő nem engedhet meg magának.

-Királyom, nézd, így kell ki bontani.-Mobei-jun nagy figyelemmel kísérte a másik férfi vékony, s hosszú ujjait amint ki bontják az ételes dobozt.-És akkor jöhet a pálcika és hamm hamm.-mondta vigyorogva, száját kinyitva pedig már be is kapta az első falat húst. Mobei-jun habozott mielőtt végül ő is elkezdett enni. Nos, határozottan nem olyan rossz, mint azt gondolta.-Hm... Annyira finom!-kiáltotta teli szájjal. Mobei-jun összehúzott szemekkel nézett rá. Olyan, mint egy hörcsög... Gondolta a démon miközben egy újabb falatot evett. Ez az étel kicsit sem olyan, mint amilyet eddig evett. De a lényeg, hogy ehető...

Az evés után Qinghua neki látott drága gépével foglalkozni. Szerencsére nem tűnt úgy, hogy baja esett, viszont a konnektor annál inkább megsérült. Nem akart egy esetleges sérülést árammal, szóval úgy döntött venni fog egyet a napokban. Hamarosan úgy is lesz most már valamennyi pénze (szerencsére jó nagy népszerűségre tett szert legújabb könyve szóval rendesen meglesz tömve pénzzel^^)

-Királyom, most egy kicsit el kell mennem. Addig is, ha lehet ne menj el. Még nem ismered a modern világot. Jobb ha itt maradsz.-Mobei-jun ebben egyetértett. Nem akart valójában rosszat, így nem esett nehezére vissza menni a szobába és az ágyra dőlni. Különös érzés fogta el ahogy ott feküdt. Kellemes érzés volt csak úgy ott feküdni és az illat ami körbe lengte szintén tetszett neki. Egy idő után viszont megunta a heverészést és útnak indult egy felfedezésre. Kicsi lakás volt ez, nem volt hozzá szokva az ilyenhez. Ennek ellenére otthonos volt. A falon nem voltak festmények, de az asztalon amin valami nagy fekete doboz volt talált pár képet. Olyan volt, mintha azon a képen megakadt volna az idő és megrögzítette volna. Talán Qinghua mondott is róla valamit... Valami gép, azt biztos. Vállat vonva le tette a képet és nézelődött tovább. Nem turkált, nem stílusa más lakását csak úgy átkutatni, szóval csak a szemével nézelődött. Azonban képtelen volt megállni mikor meglátott egy kis füzetet. Kék színű volt, rajta pedig egy "Karakter vázlat" címke szerepelt. Ott hevert az egyik polcon, kissé poros is volt már. Le vette és lassan lapozgatni kezdte.

A büszke hallhatatlan démon útja

Összevont szemöldökkel lapozgatta tovább a füzetet. Szinte rögtön utána a következő oldalon egy rajz szerepelt... Az ő nevével rajta. Minden vonás tökéletes volt. Értetlenül állt, kezében a füzettel. Honnan ismeri őt? Hogyan tudta ilyen jól lerajzolni? Ki ez az ember valójában? Mobe-jun őrlődött magában, messzire viszont nem jutott. Gondolatait megzavarta valami éles hang ami az ajtó felől jött.

Ég Felé Szálló Repülő gyorsan szedte lépteit. Nem akarta sokáig egyedül hagyni királyát, így úgy szedte kis lábait akárcsak egy hörcsög. Még életében nem sietett így, de még sem érezte annyira fáradtságosnak. Talán az érzés, hogy valaki otthon várja őt... Nem. Csak nem nem akarja, hogy péppé verjék. Mobei-jun így is eléggé agresszív néha. Már csak a tekintetével képes megölni őt száz különféle módon. Nem hiányzik ez neki, így szedi inkább a lábait.

Gondolataiba merülve, és a futás közepette azonban bele szaladt valaki. Jó magas, már csak abból ítélve, hogy neki ütközött és csak egy mellkassal találkozott. Gyorsan lehajtotta fejét, s bocsánatkérős így szólt: