•A kollégium• {✓}

„Már nincs mitől félnem..."

Jimin pov

Aznap mikor elment (Két évvel ezelőtt)

23:59-kor távoztam a kollégiumból és mindenki életéből. Elmentem a Jamsu Bridge hídhoz és felmásztam a legtetejére és onnan néztem vissza a távoli kollégium alakjára. Csak arra tudtam gondolni, hogy Jungkookal mi lesz ez után. Gondolni fog még rám? Vagy egyáltalán nem is érdekli, hogy elmentem? Most már sosem tudom meg. Mielőtt eljöttem hagytam egy levelet az igazgató asztalán és abban mindenkitől elbúcsúztam. Nem szívesen hagyom ott őket főleg nem Jungkookot. Csak rá tudok gondolni. Sírva tártam ki a két kezem tudom, hogy ez nem a legjobb ötlet a problémák megoldására, de érzem, hogy most ez a helyes. Van két féle út. Van a jó és a rossz. Mindenki életében ez szerepel, de az enyémben nem. Az én életemben is kettő út van viszont mindkettő rossz. Van az első út: Ha arra megyek akkor Jungkookal lehetek viszont ott lesz az a személy, aki megkeserítette az életem és miatta állok most itt. És van a második út: Ha arra megyek akkor minden jó lesz. Én eltűnök a világból és egy jobb helyre kerülök. És ez az az út, amelyiket én választottam. Tudom, hogy sokaknak fáj, de azt is tudom, hogy egy idő után majd szépen elfelejtenek. Nagy levegőt vettem és ledőltem a híd tetejéről. A gondolatok nem hagytak nyugodni és a fejemben csak egy mondat járt. Mégpedig az, hogy... „Már nincs mitől félnem"