•A kollégium• {✓}

Meglepii

Kívülről a bolt kis cukinak látszik, belül viszont korom sötét van. Megszorítottam Tae kezét mire suttogva megszólalt.

-A feladatod az lesz, hogy megtalálj egy kulcsot.

-Ilyen sötétben az lehetetlen. Srácok ne szórakozatok már.

-Lesz egy segítséged. – Tae elengedi, a kezem majd elmegy valahova. – Elindul majd egy hangfelvétel, és ha a hangot követed megtalálod a kulcsot.

-Minek kell megtalálnom?

-Azzal jutsz majd el a végleges ajándékodhoz. – Tae vissza jön mellém majd meg fogja a vállam. – a lányok már nincsenek, itt csak mi vagyunk. Kezdődhet a játék? – bólintottam majd elindult a hang. De nem akár milyen hang... Jimin hangja. Tae elengedi a vállam és ő is eltűnik, mint a lányok. Lesokkolva hallgatom Jimin lágy hangját.

„Kookie gyere, játssz velem!" El indulok valamerre „Jungkook add vissza a nyakláncom!" Meg torpanok. Ezeket a mondatokat tényleg ő mondta. A nyakláncát tényleg én vettem el. „Én... Jimin vagyok és..." Meddig akarsz még nézni? Nem tudok tőled aludni." e-ez az én hangom „S... sajnálom nem direkt v... volt" Ne fuss, mert pofára esel." ez mind a közös emlékeink. Könnyes szemekkel emelem fel a kis kulcsot.

-És most mit csináljak? – felkapcsolódnak a lámpák és Tae meg áll mellettem.

-Ügyes voltál. – mosolyogva meg fogja, a kezem majd elhúz egy ajtóig. – nyisd ki a kulccsal. – a kulcsot bele helyezem, a kulcslyukba majd elfordítom azt. Ránézek Tae-re ő csak bólint majd megfogva a kilincset benyitok a szobába. Mikor benyitok, rögtön megtorpanok. Jimin egy székről áll fel majd a kezében lévő mikrofont leteszi egy asztalra. Mosolyogva fordul, felénk majd mér végig engem. Majd Tae-re néz és őt is mosolyogva végig méri, ám mikor a szeme letéved, a kezünkre leolvad a mosoly az arcáról. Én sokkolódva nézem Jimint aki... dühösen néz minket?