Survivors War

2. kötet: 06. rész

Alexandria
- Daenerys! -a hang irányába
fordultam. Darylt véltem felfedezni, ahogy a többiekkel áll egy helyen, gyanítom ők is most vannak itt először. Csak néztem rá, a lábam a földbe gyökerezett, nem bírtam mozdulni. Sebes léptekkel rohant félem. Erősen zárt a karjai közé, ami fájdalmas nyögést váltott ki belőlem. Viszonoztam az ölelést és sírni kezdtem. Azt hittem, hogy örökre elveszítettem. Nem tudom elhinni, hogy itt van és a karjai közt tart.
- Ne sírj! -suttogta és ölelt továbbra is. Nem engedtem el, öleltem őt folyamatosan.
- Gondolom ismeritek a lányt. -szólalt meg egy hölgy, arca barátságos volt.
- Igen ismerjük. -felelte Rick majd ő is megölelt.
- Hogy hívnak? -Kérdezte a hölgy, nagyot nyeltem, nem fogok válaszolni. Csak néztem rá. Felém lépett, mire automatikusan hátrálni kezdtem és hátul Darylnek ütköztem.
- Nem bántunk. - mondta a nő kedvesen.
- Még is lelőtt az egyik embere. -suttogtam. A nő nagy szemeket meresztve nézett rám.
- Mutasd. -mondta Daryl. Lejebb húztam a felsőmet a vállamról. Éreztem ahogy a vér végig folyik a hátamon.
- Alison... Meg kell keresnem, üldöztek minket és szét kellett válnunk. -mondtam. A kapu felé vettem az irányt, de annyira erőtlen voltam, hogy a lábaim elgyengültek és elestem.
- Daen! -Daryl a kezébe kapott és vissza vitt az orvosi szobába. Néztem rá egy ideig, majd szép lassan lehunytam a szemem.

Akikor felébredtem, már sokkal jobban éreztem magam. Kimásztam az ágyból, a fegyvereim az asztalon voltak, így felfegyverkeztem és elindultam ki.
- Veled megyek. -lépett mellém Daryl és velem jött a kapuig. Kiengedtek minket. Szembe jött velem Lily.
- Jól vagy? -kérdezte és oda jött hozzám. Kérdésére csak bólintással válaszoltam.
- Vigyél vissza oda, ahol találkoztunk. -mondtam mire egyből bólintott.
Ahogy vissza értünk, reflexszerűen a város felé mentem vissza, ugyanis itt váltunk szét Alisonnal. Daryl, Lily és még Rick is jött utánam. Semmi nyoma nem volt azoknak az embereknek, akik minket üldöztek. Nagyot nyeltem és Alison keresésére indultam, hátha bent van valamelyik épületben és nincs baja. Semmi nyoma nem volt, az idegtől sírni kezdtem, a kezeim remegtek.
- Daen, vissza kellene mennünk. -megéreztem egy kezet magamon, le ráztam és szembe fordultam Rickel.
- Nem, itt maradok, amíg meg nem találom a társamat! -jelentettem ki határozottan, de remegő hangon. Daryl összeszorított fogakkal nézett rám és mellém lépett, közben mögém figyel. Lassan fordultam meg. Alison sétált sántítva, csupa vér volt. Oda rohantam hozzá és ekkor Alison ordított.
- Daenerys, ne mozdulj! - Daryl hátulról kapott el és földre nyomott. 3 ember lépett ki Alison kiáltására, az üdlözőink voltak azok.
- Lődd le őket, kérlek. -suttogtam Darylnek, mire rám nézett.
- Kik ők? -kérdezte és már is maga elé tartotta számszeríját.
- Megeszik az embereket. -suttogtam és az undor is ismét elkapott. Célba vette az egyik embert, aki nem sokkal később holtan esett össze. Rick is segített benne, majd felálltam és rohantam Alisonhoz, aki szorosan magához ölelt. Csak karcolásai voltak és futás közben rosszul lépett, így a lába ki bicsaklott neki.
Alexandriában meg sem közelítettem más házat, csak a sajátomét, amiben Daryllel és a többiekkel voltunk. Mögém lépett és lágyan puszilt a nyakamba, hátulról átölelte a derekamat.
- Soha nem foglak elengedni, úgy hogy ne merj nélkülem menni sehova sem. -suttogta, felé fordultam, könnyeim már rég utat engedtek maguknak es végig folyt arcomon.
- Soha nem megyek el nélküled. -suttogtam és megcsókoltam. Szorosan ölelt magához a csók végén és nem engedt el.
- Nem tudom, hogy mit éltetek át, de azt látom az arcodon, hogy amit utoljára láttál, az undorító egy dolog. -és ahogy ezt kimondta, ölelése csak szorosabb lett. - Nem tudom, hogy mit csináltam volna, ha nem vagy életben. -suttogta, teste mintha megremegett volna.
Carol jött oda hozzánk. Daryl nem engedt el, továbbra is a karjai közt tartott.
- Gyertek, egyetek valamit. -mondta, majd Daryl derekamat átkarolva mentünk a többiekhez. Alison látszólag nagyon el volt Rick-el, úgy tűnik, hogy érdeklik egymást.
Vacsora után a város vezetője látogatott meg minket.
- Jól vagy? -kérdezte és továbbra is nézett rám. Lassan bólintottam. Daryl megállt előttem és kíváncsian tekintett a nőre.
- A foglalkozásotokról szeretnék beszelni veletek. -mondta meg ittléte valódi okát. Mind vártuk, hogy folytassa a mondanivalóját.
- Szeretném, ha átjönnétek hozzám, szeretnék felvételt készíteni róla. -mondta. Nem akartam sehova se menni, és ez szerintem az arcomon is meglátszott.
- Orvos vagyok. -feleltem csak ennyit. Szeme elkerekedett és csak nézett rám.
- Velem is ez a helyzet. -mondta Alison és le nézett. Lassan felmentem az emeletre és lefeküdtem, közben egy párnát öleltem magamhoz.
Arra keltem fel, hogy Daryl lágyan simogatja az arcomat, lassan kinyitottam a szememet és rá néztem. Igéző kék szemeivel nézett rám. Felé fordultam es a mellkasába bújtam. Védelmezően ölelt magához, egy pillanatra sem engedt el. Lassan ismét visszaaludtam, nagyon kimerültnek éreztem magam.
Az álom hirtelen ért véget, felültem és lihegve néztem a felsőre, ami tiszta izzadt volt az álomnak köszönthetően, ismét csak azokra a testekre tudtam gondolni, másra nem. Sebesen másztam ki az ágyból, melynek eredménye az lett, hogy elestem. Daryl felült az ágyban és rám nézett. Rémülten néztem rá és fürdő felé kezdtem el mászni.
- Daen! Mi a baj? -jött oda hozzám és felemelt, tartott, hogy tudjak megállni a saját lábaimon.
- Megint előttem vannak azok az élettelen emberi testek. -suttogtam, mire szorosan magához ölelt.
- Itt nincs ilyen, biztonságban vagy. Nem lesz semmi baj!! -mondta.
- Tudom. -suttogta.