Survivors War

4. 40 fokos láz

Másnap az ajtó dörömbölésére ébredtem fel. Felültem és meg dörzsöltem a szememet. Daryl is felült.
- Hány óra? -kérdezi. Az éjjeli szekrényemen való órára nézek.
- Még csak fél hat. -mondom. Ismét az ajtót kezdik ütlegelni. Kimászom az ágyból, de Daryl elkapja a karomat. Kérdőn nézek rá.
- Kitudja ki az, majd én megnézem! -mondja és felveszi a nadrágját. Lemegy én pedig utána. Kinyissa az ajtót.
- Mi a fasznak kell hajnalban az ajtót csapkodnod?! -emelt hangon beszél.
- Nyugi öcskös. -lökte félre a számomra idegen férfi Darylt.
- Senki nem invitált be, úgy hogy menny. -mondta.
- Csak szólni jöttem. Megyek vadászni. Jössz? -kérdezi, majd megpillant engem. - Ki a kis cicuska? -kérdezi vigyorogva.
- Számodra senki. Menny el Merle és nem megyek veled vadászni. -mondja Daryl és kitessékeli Merlet. Vissza megyek a szobába és le fekszem. Figyelem Darylt, kilép a nadrágjából, mellém fekszik.
- Merle kicsoda? -kérdezem és nézem továbbra is
- A bátyám,nem kell törődnöd vele. -mondja és magához húz. Magunkra húzza a takarót az ablak felé fordulok, Daryl hátulról simul hozzám. Sikerül vissza aludnom.
Daryl arcát pillantottam meg, amikor kinyitom a szememet. Nyugodtan szuszog. Elmosolyodom, megsimítom az arcát, de vigyázok, nehogy felébresszem. Barna haja az arcába hullik, a füle mögé tűröm a kósza tincset. Óvatosan megsimítom a mellkasát is, közben pedig az arcára nézek. Engem néz mosolyogva. Vissza mosolygok rá. Kezemre támaszkodom, lehajolok az arcához és meg csókolom. Viszonozza, belemarkol a fenekembe, bele nyögök a csókjába. Lenyom az ágyra és rám mászik. Szétfeszíti a lábamat, hozzám simul és megcsókol. Viszonzom a csókot, meg érzem a merevedését. Akaratlanul is fel nyögök, kezét a pólóm alá vezeti egyenesen fel a melleimhez. Nyakamat kezdi csókolni. A telefonom csengése zavarja meg életem egyik legjobb pillanatát. A telefonért nyúlok,mire Daryl elkapja a kezem.
- Ne vedd fel, rá ér. -mondja és megcsókol.
- Nem tehetem. Mivan ha Jeffersonék hívnak a kis fiú miatt? -kérdezem és nézek rá.
- Beteg a gyerekük? -kérdezi és néz rám. Bólintok, megnézem ki hív. A szám ismeretlen, homlok ráncolva veszem fel.
- Igen? -szólok bele.
- Dr. Johnson én vagyok az Elisabeth Jefferson. Nem ment le a láza, rosszabbodott az állapota. -kezdte és el sírta magát.
- Nyugodjon meg, máris át megyek. -mondom és bontom a vonalat. Daryl megfogja a kezemet és fel húz.
- Veled mennyek? -kérdezi és meg simítja az arcomat.
- Ha akarsz. -mondom. Bólint és öltözni kezd. Én is felöltözök. Most viszont a dolgaim nélkül megyek át.
- Mi baja van a gyereknek? -kérdezi és le néz rám.
- Két napja negyven fokos lázzal küszköd. Írok Ericának egy SMS-t, hogy küldjön mentőt.
- Miért nem viszik be? -kérdezi.
- Nem tudták hogyan fektessék bele az autóba. -mondom. Az ajtóhoz érünk, csengetek. Elisabeth enged be. Ismerem az utat, egyenesen oda megyek. Rosszabbul néz ki, mint tegnap. A teste tűz forró.
- Az ajtót hagyják nyitva. A mentő mindjárt megérkezik.-mondom. Pár perc után meg is érkeztek. A kisfiút bevitték. Hazamentünk. Daryl az ajtóban elkap.
- Akarlak. -suttogja és megcsókol. Viszonzom és hozzá simulok.
- Itt vagyok. -suttogom. Kézen fog és a szobába vezet.