Survivors War

13 Régi új társak

Hangok szűrődtek ki az ajtón. Figyelni kezdtünk.
- Valakik vannak itt! Ezek a szarok halottak! Egy sincs a folyosón. –mondja az egyik elég feszülten.
- Valakik vannak itt, és kipucolták az egész épületet! –mondja egy másik. Összenéztünk, ugyanis fogalmunk sincs, hogy hányan vannak.
- Foglaljuk vissza! A C blokk a miénk, ott vannak a dolgaink is! –mondta egy másik is, kezdtem ettől kicsit ideges lenni. Alison kihúzza magát és egyenesen a bejárat elé állt fegyvert felszegezve. Követem a példáját, bár nagyon reszketek ettől az egésztől. Mindegyik hitetlenkedve bámul ránk, mintha nem is hinnék el azt, ami a szemük elé tárul.
- Meg tudunk egyezni, szépségeim. –mondja a fekete hosszú hajú férfi, aki nekem nagyon nem szimpatikus.
- Nem hiszem, hogy ez lehetséges, ugyanis mi pucoltuk ki az egész börtönt. –mondom mogorva hangnemben.
- Van fogalmad róla, hogy mit többen vagyunk? –kérdez az alacsonyabbik, aki nagyon ragaszkodik a másikhoz, aki mellette áll.
- Most már nem! –azzal Alison kilőtte a nyílvesszőt, amely a hosszú hajú pasas fejében landol. Az ősz hajú pasas védelmezően emeli fel a kezét.
- Én nem akarok bajt! Nem gyilkolásért zárak ide be! Csak egy cd-t loptam a benzinkútról. –mondja reszkető hangon. Leengedtem a kezemet. Az alacsony nekem esik és ellop tőlem ez fegyvert majd elrohan. Felálltam és automatikusan futottam utána, hogy elkapjam, de nem járok sikerrel, ugyanis szem elől tévesztettem. Tehetetlenül állok az udvaron lihegve.
- Hova lett? –lép mellém Alison.
- Az a kis mocsok eltűnt. –mondom idegesen.
- Nyugi, el fogjuk kapni. –mondja Alison és visszaindul. Csenden séták mögötte. A másik kettő még mindig ijedten nézett ránk.
- Mi nem akarunk bajt, egyikünk sem ölt még embert. –mondja az ősz hajú.
- ki takarítottuk a börtön egyes részeit. Mennyetek az egyik cella sorba és meg se lássuk itt benneteket. –mondja Alison kicsit mogorván. Mind a ketten bólintottak és azzal távoztak.
- Dany jól vagy? –kérdezi kedvesen. Bólintok, és rá mosolygok. Szorosan magához ölel, ami nagyon jól esik. Szorosan ölelem vissza
- Nagyon hiányzik. –suttogom.
-Daenerys, hidd el, hogy fogod még látni őt! –suttogja és egyre szorosabban kezdett el ölelni.
- Remélem. –suttogom. Elenged és a vállaimnál fogva ráz meg, mitől meglepődök.
- Nem ilyennek ismertelek meg! Lény maga biztos, mint amilyen akkor is voltál! –mondja határozottan. Igaza van, viszont erre nem tudtam neki rendes választ adni.
A börtön egyes részeit elkezdtük lezárni, ugyanis nem akartuk, hogy álmunkban meglátogassanak minket. Alison a kijárat felé vette az irányt, mondván, hogy körbe néz kint. Bent addig mindent a helyére rakok, nehogy összekeveredjenek a konzervek, mind dátum szerint van elrakva, amint ezzel végzek, az első segély dolgokat is átnézem. Végül egy harsogó sziréna hangjára kaptam fel a fejemet és egyenesen kirohantam. Alison a kerítés felől fut felém.
- Daenerys, ez meg a mi a franc? –kérdezi, mikor ideér hozzám. Vállat vonok.
- Én tudok segíteni! –mondja az egyik rab, aki velem szemben áll meg. Előveszem a fegyveremet, Alison is így tesz.
- Hogy kerültél ide? –kérdezi Alison barátságtalanul. A rab felemelt kézzel néz ránk.
- Ne kelljen ott maradnunk! Kérlek! –szólalt meg az idősebbik.
- Ki tudod kapcsolni? –kérdezem a magasabbikat, aki egyből rá bólint.
- Dolgoztam ott. –mondja. El is indultunk hát a vezérlőbe, vagy hova.
- Azzal ott ki tudod kapcsolni! –mutat egy karra. Egyből megindulok felé.
- Hozzá ne merj érni! –mondja az a rab, aki megszökött. Fegyvert szegez rám, hevesen vert a szívem, most tuti meg fogok halni. Ad a másiknak is fegyvert, aki el is veszi, majd rám szegezi. Nagy szemeket meresztve nézek rá, nagyon meg rémített. Végül lelövi egykori cella társát. Ez nagyon meglepett.
- Nem akarok meghalni, békében akarok itt élni veled és a társaddal, ha ez lehetséges. –adja nekem a fegyvert. Elveszem tőle.
- Igen lehetséges. –mondtam halkan. Lekapcsoltam a szirénát és vissza indultunk az udvarra Alison sebes éptekkel indul el felém, majd szoros ölelésbe von, amit viszonzok.
- Azt hittem, hogy téged lőttek le! –mondja aggódva,
- Nem, nem engem. –a hátamögött Daryl vélem felfedezni, ami teljesen meglep. Néhai társaimmal együtt jött,akik nagy szemeket meresztve néznek rám. A szívem nagyon hevesen vert Daryl láttán és kicsit meg is ijedtem.
- Te hogy a faszba mertél ott hagyni?! –emeli fel a hangját. Nem tudok válaszolni neki.
- Jobbnak láttam, hogyha lelépek –suttogtam végül a szavakat.
- Ott hagytal egyedül! –ordította. Könnyeim végig csurogtak az arcomon.
- Nem akartalak ott hagyni. –suttogtam.
- De még is megtetted! –indult el felém. Hátrálni kezdtem, nem tudtam, hogy mit fog tenni.
- Ne haragudj! –suttogtam, léptei sebesebbek lettek és egy hírtelen mozdulattal magához rántott és szorosan átölelt.
- Ne merészelj még egyszer lelépni! –suttogta,szorosan lehunytam a szememet és viszonoztam az ölelését.
Bekísértük őket a C épületbe, ahol mi is vagyunk. Körbe néztek a folyosókon is, majd lassacskán be is rendezkedtek. Lori nagy meglepetést okozott azzal, hogy  terhes.
- Kié a baba? –kérdezem Darylt, amikor mellém ült.
- Kicsi Shane nagyon virgonc. –mondta, mire nagy szemeket meresztve néztem rá.
- Ezt ugye nem mondod komolyan?! –rám nézett.
- Dehogynem! Shane Ricket is meg akarta ölni. –mondta. Grimaszolva néztem Lorit, aki épp Ricket és Carlt figyelte.
- Carl tudja? –kérdzem végül.
- Ő ölte meg Shanet. –mondta és bele ivott a vizébe, amit eddig észre sem vettem.
- Azta.-mondtam csak ennyit, ugyanis nagyon ledöbbentem ettől az egésztől.
- Cellában alszol? –kérdezte, megsimította a hátamat.
- Hol máshol? –kérdezek vissza, közben rá nézek mosolyogva.
- Csak kérdeztem. –mondott ennyit, majd felállt és Rickhez lépdelt.
- Dany! Segítened kell! –hallottam meg Ali hangját, egyből siettem is hozzá. Az ételeket pakolta ki, igy hát egyből oda is álltam, hogy segítsek.
- Mi van köztetek? –kérdezi és felém nyújta a konzerveket, melyeket a helyére rakom.
- Kisebb feszültség. –suttogtam. Sajnálkozva kezdett el nézni.
- Ne, csak ezt ne! –mondtam ahogyan rakodtam a polcokra. Lassan elvigyorodott, ahogyan rá néztem.
- Kérhetnénk egy kevés ételt? –néztem az egyik rabra.
- Persze. –adtam is nekik egy kisebb mennyiségűt, had egyenek.
Az est folyamán egy páran az asztalnál foglaltunk helyet és meg vacsoráztunk. Daryl távolságtartó volt velem egész nap, ami nagyon rosszul esett. Igaz én tehetek róla, hogy így viselkedik velem, bocsánatot is kértem miatta. De ha neki időre van szüksége hát meg kapja, nem fogok semmit sem erőltetni, hiszen tudja, hogy szeretem, de úgy látszik, ez nem változtat semmin sem. Vissza indultam hát a cellasorba és lepihentem.