Survivors War

2. Vírus

Amint Daryl elment a telefonom rezegni kezdett.
- Igen? -szólok bele.
- Deny, tudom, hogy ma szabad napos vagy, de a környékeden van egy beteg kisfiú, akit nem tudnak behozni. Légy szíves meg tudnád öt nézni? -kérdezi Erica.
- Persze, mond a címet! -elő veszek egy tollat meg egy papírt és leírom a címet. Sőt, le sem kellett írnom, ugyanis a kisfiú 4 házzal odébb lakott. Bepakoltam lényegesebb dolgokat a táskába. Át sétáltam Jeffersonékhoz. Megnyomtam a csengőt és Elisabeth Jefferson aggódó és meg gyötört arca nézett rám az ajtó túloladláról.
- Jó napot. Köszönöm, hogy el jött. -mondta remegő ajkakkal és be engedt.
- Jó napot. Ha tudok segítek. Nyugodtan hívhat bármikor. - mosolyogtam rá biztatóan. Bólintott és a fiához vezetett.
A kis srác arca fal fehér volt, mielőtt leültem volna felvettem egy száj védő maszkot. Fel húztam a pulóverét és meg hallgattam a szívverését.
- Mennyi volt a láza? -kérdezem.
- 40 kereken és nagyon nem akar lejjebb menni. -mondta. Be adtam neki az antibiotikumot.
- Az anitbiotikkumnak 15 percen belül hatnia kell. -mondom. - Ha nem megy le a láza, vissza jövök. -mondtam majd adtam neki egy cetlit, melyen a számom volt rajta.
- Ha viszont le megy a láza, vigyék be őt kivizsgálásra. -mondtam és fel álltam, kimentem a szobából, le vettem az szám elől a védő maszkot.
- Rendben, köszönöm! -hálálkodott és ki kísért.
- Ugyan, örülök ha segíteni tudok. -mondom és távozom.
Mi van, ha fertőzött? Elhessegettem ezt a gondolatot, nem lehet az, az lehetetlen. De ha mégis, akkor viszont a szüleit el kell tőle különíteni, nehogy ők is elkapják, viszont nem fedeztem fel rajta harapás nyomokat. Szóval gyakorlatilag ez lehetetlen, csak magas láza van, semmi több és ez majd szép lassan elmúlik. Amikor haza értem, csináltam magamnak egy adag erős kávét és ismét a teraszon kötöttem ki. Elgondolkodtató minden, ami most történik a járványügyben. Aggódom Jeffersonék fia miatt is. Egyre jobban hiszem azt, hogy elkapta a vírust, az idegesség kezd úrrá lenni rajtam. Bele kortyoltam a kávéba, az újságban még nem írtak erről az egészről, a rádióban sem jelentették. Fogtam a telefont és fel hívtam Alit. Az első csengésre felvette.
- Szia, ugye nem zavarlak? -kérdezem. Bemegyek. Leülök a konyhában.
- Szia, épp hívni akartalak. Baj van? -kérdezi.
- Jeffersonék fia 40 fokos lázzal fekszik otthon és nem megy le neki. Mi van ha ő is fertőzött?
- Nem akarlak megijeszteni, de benne van a pakliban. Adtál neki antibiotikumot?
- Igen adtam, hívni fognak, ha nem ment le a láza.
- Légy nagyon óvatos. Vigyél magaddal valakit, jobb ha van veled olyankor valaki.
- Szerintem ez felesleges. Nem biztos, hogy elkapta.
- Erre is gondolnod kell Daenerys! -mondta idegesen.
- Tudom, de cseszett rossz erre gondolni. Ideges vagyok. -mondtam. Nagyon nem bírtam már.
- Deny nyugalom! Nem lesz baj! -sóhajtottam.
- Remélem.
- Hidd el! Nyugodj meg! -mondta.
- Rendben.
- Egyébként, nem volt semmi érdekes a távol létemben? -kérdezi, hangja gyanakvó mint mindig.
- Daryl volt ma itt. -mondtam.
- Ő az, aki volt bent? -kérdezi. Tuti, hogy vigyorog.
- Igen ő az. -mondtam és éreztem, hogy el vörösödök.
- Bárcsak veled lenne, így legalább nem lennél egyedül esténként. Egy darabig biztosan nem tudok haza menni. Ugye a számlákkal tudsz bodogulni?
- Igen tudok, ne aggódj. - mondtam és a csengőt figyeltem fel. - Mennem kell, valaki csengetett. -indultam el az ajtó felé.
- Rendben, majd holnap beszélünk. Szia.
- Oké, Szia. -kinyomtam és a zsebembe szúrtam a telefont.
Számomra ismeretlen férfi állt az ajtóban.
- Miben segíthetek? -kérdezem és nézek rá.
- A feleségem rosszul lett, nem tudna segíteni? -kérdezi. Az autóban nem volt mozgás
- maga kicsoda? -kérdezem gyanakodva.
- Segítségért jöttem. Maga orvos, segítenie kell! -kezdte kicsit felemelni hangját.
- Honnan veszi, hogy orvos vagyok? -kérdezem és el hátrálok, hogy szükség esetén tudjam becsukni.
- Ide igazítottak! Segítsen! -kezdett ideges lenni.
- Nem vagyok orvos! Csuktam volna be az ajtót, de kitámasztotta a kezével.
- Hát ha nem jössz ki, akkor majd bemegyek én!