6. Menekült tábor

374 17 8
                                    

- A kurva életbe! -mondja Daryl. Kiszálltunk a kocsiból. A táskákhoz sétáltam, amiben az ételek voltak beraktam az ülésre és le zártam a kocsit.
- Anya éhes vagyok!
- Tudom kicsim, én is az vagyok! -mondta a nő.
Egy férfi indul el előre, hogy körül nézzen.
- Nem látok semmit sem. -jön vissza. Ha elesett a város akkor Alison sem jön vissza. Könny szökik a szemembe, nem bírok talpon maradni.
- Hé, jól van? -kap el a férfi. Megingatom a fejem. - Hé, semmi baj. -jön hozzánk a nő is.
- Daenerys! -hallom meg Daryl hangját. A férfi át ad neki, de nem megy el és a nő sem.
- Ha Atlanta elesett, Alisont nem látom többé. -folyni kezdenek a könnyeim.
- Sss! Alison biztos jól van! -mondja és szorosan átölel.
- Elkell hagynunk az utat. -mondja Daryl. - Nem megyek sehova! -mondom és fel állok, nem engedem, hogy hozzám érjen.
- Deny,muszály lesz elmennünk valahova! -indult el felém és meg akarja fogni a kezemet. Hátrálok.
- Alison olyan nekem, mint neked Merle! -mondom és meg remeg az ajkam. Daryl csak néz.
- Vagy jössz velünk, vagy itt maradsz! -mondja Merle. Meglepődök.
- A kocsim is marad. -mondom és nézem továbbra is. Össze húzza a szemét, mire Daryl áll elém.
- Még keressük Alisont! -mondja és két tenyere közé fogja az arcomat. Vissza ülök az autóba. Végül nem megyünk sehova, hátulról is elállták az utat. A telefonommal játszadozom, amely végül megszólal. Alison nevét jelzi a kijelző.
- Alison,merre vagy? -kérdezem köszönés nélkül.
- Atlantában. Ha tisztább lesz az út, eltudom hagyni a járvány ügyet, de így semmi esetre se tudok mozdulni. Ne aggódj biztonságban vagyok! Menny fel valahova magasra, ahol nem érnek el a járkálók!
- Vigyázz magadra!
- Te is! Meg kereslek! -Mond ennyit és bontsa a vonalat. Lábaim fel húzom az ülésre,könnyezve nézek magam elé. Daryl nyitja ki felőlem az ajtót. Rá nézek, arcomon végig folyik egy könnycsepp. Meg simítja az arcomat. Kezét combomra helyezi,közben engem néz. Kiszállok a kocsiból, átölelem Darylt. Szorosan ölel vissza.
- Mennyünk el innen. -suttogom.
- Rendben,keresünk egy kiutat. Meg keresem Merle -t. -mondja és magamra hagy. Oldalra nézek, az út mellett egy erdő húzódott. Lesétáltam hát az útról. Az erdő túloldalán Atlantát lehetett látni. Repülő gépek indultak a város felé és bombázták. Testemet átjárta a remegés, a félelem nagyonis úrrá lett rajtam. Atlanta végleg elesett. Kezek érintenek meg, meg fordulok és Darylt veszem észre. A sötétben csak az alakja rajzolódik ki, de így is felismerem.
- Gyere, mennyünk! -mondja, kézen fog és az út felé húz vissza.

Durván 1 hónap telt el az emberek átváltozása óta. A hegyekben voltunk néhányan, állítólag ide nem nagyon tudnak fel jönni. Daryl elment vadászni, Merle pedig bement a városba egy néhány emberrel és ennek már jó pár napja, de este vissza érkeztek. Kivéve Merle - t. Ennek Daryl nagyon nem fog örülni, ha vissza tér a vadászatból.
- Ugye tudjátok, hogy Daryl ezért nem áll jót magáért? -nézek rájuk.
- Számítok rá. -mondja az új seriff, aki Carlt és Loryt öleli. Shane nem vág valami normális arcot, mintha bántaná, hogy Lory örül a férjének.
Este mindenki a tűznél ücsörög, kivéve engem. Nem tudok aludni, félek. Valaki kicipzárazza a sátramat. Shane feje jelenik meg.
- Minden oké? -kérdezi és a hálózsák mellé térdel.
- Persze. -suttogom és fel ülök.
- Ettél? -kérdezi. Bólintok. Ő is bólint, majd távozik. Meg próbálok elaludni.
Másnap Daryl ideges kiabálására ébredek fel. Tényleg nagyon ideges volt, amit nem is csodálok, ugyanis a bátyját nem hozták vissza. Meg lát engem, arca nem túl barátságos, ilyenkor én is meg ijedek tőle. Elindul felém, de Shane elkapta.
- Hagyd békén! -mondom és nézek rá. Elindulok felé. Folytó fogást alkalmaz rajta.
- Muszály volt lefognom! -mondja és továbbra sem hajlandó elengedni Darylt.
- Hozzám indult! -mondom és már én is ott állok előttük.
- Még a végén kárt tenne benned, amilyen ideges! -mondja.
- Igen persze, majd pont bennem fog kárt tenni! -mondom és csak nézek rá, elengedi és Daryl hozzám lép. Fel nézek rá. Homlokon puszil.
- Vissza megyek Merle-ért! -mondja. Még inkább ideges leszek. Végül bólintok.

Survivors WarWhere stories live. Discover now