Survivors War

2. kötet 07. rész

Annyira furcsa érzés volt úgy aludni, hogy nem kellett az miatt aggódnunk, mikor ér véget az életünk a figyelmetlenségünk miatt. Csendben figyeltem a többieket, akik a nappaliban gyűltek össze, ami érthető volt, hisz egy csapat vagyunk, akadtak, akik nem élték túl, de akadtak olyanok is, akik igen. Rick gyanakodva pillantgatott ki az ablakon, érthető volt tőle ez a reakció, hiszen bele csöppentünk egy elzárt helyre a kóborlók elől emberek közé, akik úgy festettek, mintha nem tudnának arról, hogy mi folyik a falakon kívül. Daryl leült mellém és felém tartotta a tányért, amin szendvics volt, ettől nagyon meglepődtem.
- A jól be vált régi szendvics. -mondtam és elvettem az egyiket.
- Ja, én is meglepődtem. -felelte és együtt kezdtünk el enni.
- Dany, nem gondolkoztál azon, hogy mi volt ennek a városnak a neve? -kérdezte Alison.
- De, ugyanis vannak emlékeim erről a helyről, de nagyon halványan. -feleltem halkan, mire sok kérdő tekintet szegeződött rám.
- Hogy érted, hogy emlékeid? -kérdezte Michonne.
- Hát például az a ház ott - mutattam ki az ablakon -teljesen olyan, mint a nagymamámé, akihez anyu annyiszor vitt el, mikor apával elváltak. -feleltem. - De szerintem csak nagyon hasonlít rá, semmi más. -feleltem.
- Mi történt a szüleiddel, hogy elváltak? -kérdezte Daryl. Lassan néztem rá.
- Apám mérhetetlenül sokat utazott, anya pedig egyedül maradt velem, ő is folyamatosan dolgozott. Mikor várta haza apát, ő egy telefonnal le rendezte a dolgot, nem jött haza. Anya be sokallt, ki tette apa szűrét, jogi úton elváltak. Nagyjából ennyi. -feleltem.
- Megcsalta? -kérdezte Rick, rá pillantottam.
- Lehet, nem tudom, ezt anyuval sosem vitattuk. -mondtam.
- Őket is a vírus ölte meg? -kérdezte.
- Nem, anya rákban hallt meg, miután én elkezdtem az egyetemet, apámról pedig fogalmam sincs. Anyu halála után mindig utalt pénzt, hogy ne kelljen éheznem, hogy ne veszítsem el a házat. Sosem beszéltünk, annyi volt a kapcsolat kettőnk közt, hogy mindig utalt egy kis pénzt és ennyi, semmi több. -feleltem.
- Nehéz lehetett neked. -mondta Maggie.
- Eleinte igen, de jó helyre helyeztek el, sok mindent megtanultam és sikerült úgy elhelyezkednem a kórházban, hogy nem más keze alá dolgoztam. -feleltem.
- Daryllel hogyan találkoztatok? -kérdezte Carol. Elmosolyodtam, majd lassan Darylre néztem.
- Ügyeletes voltam egyik éjjel a kórházban, amikor őt a mentősök hozták be, ömlött a kezéből a vér, én pedig a segítségére siettem. -feleltem.
- Látnotok kellett volna, miután Daryl elhagyta a kórházat. Addig nézte távolodó alakját, míg el nem tűnt. -felelte Alison. - Viszont én pedig azt nem tudom, hogy hogyan jöttetek össze. -ülte fel Alison.
- Az nap, amikor voltam nála, hogy átkösse a kezemet, éjszaka épp sétáltam egyet, mikor láttam egy idegen autót a ház előtt, az ajtó nyitva volt. Valami azt súgta, hogy nem kellene tovább mennem, így elindultam a bejárat felé, amikor Daen sírva futott ki a házból. Egy idegen ki figyelte, hogy egyedül van, és meg akarta erőszakolni. Utána vele maradtam este, nem akartam magára hagyni. -felelte Daryl és rám nézett. - Olyan védtelennek és ártatlannak tűntél akkor ott sírva a karjaim közt. -mondta és átfogta a vállam és magához húzott.
- Meddig voltál akkor ott nálunk? -kérdezte Alison.
- Egészen addig, míg a rádióban hallottuk, hogy mindenkit evakuálnak. -felelte Daryl.
- Jól ki tartotok egymás mellett. -felelte Rick mosolyogva.
- Te hogy kerültél elő? -kérdeztem.
- Én a vírus előtt ugye rendőr voltam, volt egy fegyveres üldözésünk, engem lelőttek, kómába estem. Amikor felébredtem, mindenhol halottak feküdtek, nem értettem, hogy mi van, aztán találkoztam két túlélővel, akik megmentettek, és elmagyaráztak mindent. A többiek történetével nagyjából képben voltam, emlékeztem Carolra, mikor az úton várakoztunk, akár csak Shane-re és Lorira. Csendes kopogás zavarta meg beszélgetésünket. Rick az ajtóhoz ment, majd kinyitotta, de nagyon lassan. Egy férfi állt az ajtó túloldalán, kezében kettő nagyobb ládával.
- Helló, Deanna küldött nektek néhány ételt, vizet és friss kenyeret. -felelte a férfi.
- Öhm, köszönjük. -felelte Rick és átvette, Carol pedig egyből elkezdte átnézni a dolgokat, lassan mentem oda hozzá.
- Jól hallottam, hogy kenyeret említett? -kérdeztem. Carol mosolyogva nézett fel rám.
- Igen, és van még itt tojás, hús, konzervek, burgonya, liszt, lekvár -sorolta, ahogy kipakolt.

Délután Daryl társaságában hagytuk el Alexandriát, hogy keressünk némi élelmet, már ha van esély rá. Csendben nézelődtem a kocsiból, amikor észre vettem egy nagyobb teherszállító autót.
- Daryl, nézd! -mutattam a kocsi felé.
- Megnézzük? -kérdezte.
- Egy próbát megér. -feleltem és Daryl a kocsi felé hajtott.
Körbe néztünk, hogy van e a közelben kóborló, és amint meg bizonyosodtunk róla, hogy nincs, ki nyitottuk az autó hátsó részén lévő tárolót.
- Azt hiszem, meg ütöttük a főnyereményt. -mondtam és Darylre néztem.
- Igen, meg. -mondta. Vissza csukta az ajtót, leszívtuk a benzint a kocsiból, majd felöntöttük a teher autó tartályát.
Lassan néztem körbe, míg Daryl a felöntéssel volt el foglalva. Egy férfi szaladt felénk.
- Daryl, társaságunk van! -mondtam és elő vettem a fegyverem, mire Daryl is így cselekedett.
- Faszt akar ez itt?! -kérdezte. - Szállj be! -parancsolta, tettem, amit mondott. Daryl is beült, elindította a teher kocsit, majd gázt adott neki. Néztem a visszapillantó tükröt, de a férfit nem láttam sehol.
- Szerinted fel adta? -kérdeztem.
- Jobban teszi, ha igen. -mondta. Zajokat hallottunk hátulról, Daryllel össze néztünk.
- Fel mászott? -kérdeztem döbbenten.
- Rohadjon meg! Kapaszkodj! -mondta és rántott egy erőset a kormányon, szorosan kapaszkodtam az ülésbe. A férfi le repült a kocsiról, Daryl pedig meg sem állt, csak nyomta a gázt. Sötétedés előtt értünk vissza, Daryllel segítettünk le pakolni a kocsit, utána pedig segítettem a lánynak, aki a mennyiségeket írta fel, én addig átnéztem, hogy melyik jó még.
Egyedül mentem vissza a ház felé, amikor valaki hátulról be fogta a számat és kést tartott a tokromhoz.
- Nem foglak bántani, csupán társaiddal akarok beszélni. -suttogta a fülembe és a ház felé mutattam. Lassan indult meg velem, le nyomtam a kilincset és be mentünk.
- Engedd el őt, de azonnal! -rivallt rá Daryl és lassan közeledett felénk számszeríjával a kezében.
- Nem, amíg meg nem hallgattok, fontos lenne! -felelte és beljebb jöttünk, majd be rúgta az ajtót. A többiek is fegyverrel a kezükben álltak és csúnyán néztek a férfire.
- Ki vagy te? -kérdezte Rick.
- Jézus, a barátaimnak pedig Paul Rovia! -felelte.
- Te beteg vagy! -felelte Alison.
- Miről akarsz beszélni? -kérdezte Daryl.
- A megváltókról, azon belül pedig Neganről. -a név hallatán le vert a víz, egyetlen egy embert ismertem, akinek ez volt a neve. Az pedig az apám volt.

Nagyon rég nem hoztam fejezetet, amiért bocsánatot is kérek, de remélem az új fejezet tetszeni fog!