Survivors War

2. kötet: 03 rész

Kisebb neszekre lettem figyelmes. Lassan az ajtóhoz másztam, remélve, hogy látom, kik is közelednek.
- Negan le fogja venni a fejüket. -mondta egy férfi, aki áthajtó felé közeledett.
- Csak tudnám, hol a francba bújkálnak. Negan nem szórakozik. Nekik annyi, ha még élnek. -gyorsan vissza másztam Alihez és felkeltettem. Ahogy rám nézett automatikusan a számra raktam a mutató ujjam, hogy maradjon csendben. Értetlenül nézett rám, viszont bólintott.
Az ablak felé biccentettem, mivel az ajtó túloldalán idegenek voltak, lassan és csendben próbáltam az ablakot kinyitni, majd ahogyan ez sikerült lassan ki is másztam rajta. Alison azonnal jött utánam.
- Hova menjünk? -kérdezte, amikor már elértük a teraszt.
- Keressünk egy várost. Ott elfoglalunk egy épületet és biztonságossá tesszük, utána elmegyünk keresgélni. -javasoltam az én ötletem, mivel más esélyünk nem nagyon volt.
- Legyen. Menjünk. -mondta. Le ereszkedtünk a teraszról és szaladva tettünk meg az utat, nem akartuk, hogy eszre vegyenek. Nem szóltunk egymáshoz, rá néztem. Ali a gondolataiba volt merülve, így nem szóltam hozzá. Lassan az útra szegeztem a tekintetem. Negan neve nagyon ismerősen csengett, viszont fogalmam sem volt, hogy miert és honnan. Az út hosszú volt, estére értünk csak be a városba, amit elleptek a kóborlók, így muszáj volt bujkálnunk.
- Tetőkre kellene felmásznunk. -suttogtam Alinek.
- Gyerünk keressünk egy létrát, vagy egy alacsonyabb teraszt. -mondta és egyből az épületek mögé lopóztunk.
Egy sportcsarnoknál kötöttünk ki, az ajtók csukva voltak, muszáj volt az ablakon keresztül bemásznunk. Az előtérben voltak kisebb olimpiai poszterek, mögöttünk pedig két nagy ajtó. Alison lassan indult meg a poszterek felé, míg én a lépcső felé indultam. Egy kisebb horda kóborlót vettem észre. Az információs pultnál voltak, csak sétáltak maguk. Alison csendben lépdelt mellém, lassan ereszkedtünk térdre, muszáj lesz valahogy elcsalnunk őket onnan. Célozni kezdtem az íjal és sikerült kettőt egyszerre eltalálnom. A kóborlók némelyike kereste, hogy mi volt ez, míg a többi hörögve sétált. Alison is célzott, a puskára hangtompítót tett, így ő többet tudott leszedni vele.
Ahogy az út szabaddá vált elindultunk a bal oldali folyosóra tekintettem. Lépcsők vezettek le, lassan lépdeltem félé, mire Alison megszólalt.
- Várj itt van emelet is. -mondta és nézett oldalra.
- Akkor te mész fel, én itt lent körbe nézek. -vetettem fel az ötletet, mire csak aprót bólintott. Elindultam balra, végig egy kisebb folyosón, majd a falhoz simulva elnéztem jobbra. Semmi fény nem volt, nem tudtam, hogy vannak e ott kóborlók vagy sem. Bizonytalanul csaptam egy kisebb zajt. A zajra semmi nem jött elő, így lassan elindultam. Ismet egy folyosó volt bal oldalról, itt némileg volt fény és egy jó pár ajtó is. Egyik sem volt nyitva, ami nagyon fura volt. Lassan vissza szaladtam a portára, a pult mögé mentem. Tálaltam néhány kulcsot, meg voltak számozva. Zsebre vágtam az összeset. Hangtalanul mentem vissza az ajtókhoz. Mivel sötét volt így esélyem sem volt megkeresni a kulcsot az ajtóhoz.
- Dan, tálaltam zseblámpákat és működnek. -suttogta Alison. Elvettem az egyiket. Az egyes számú ajtónál álltam, gyorsan megkerestem a kulcsot, amin egy nagy egyes volt. Kinyitottam és körbe világítottam.
- Öltöző sor. -suttogtam Alisonnak, aki szorosan mögöttem jött.
- Ez nem is rossz hely. -suttogta ő is. Viszont történt valami, amire egyikünk sem számított...