Survivors War

2. kötet: 05. rész

Daenerys szemszöge
Nagyot nyeltem és az undor is elfogott. Valakik vannak már itt, amit mi nem tudtunk. Az emberek élettelen testei, a hideg is kirázott.
- Valakik vannak itt. -jött a hang az egyik ajtó mögül. Remegve hátráltam, Alison elkapta a kezem és futásnak eredtünk, egyenesen ki az épületből az utcára.
- Ez mi a frász akart lenni?! -kérdezte Alison pánikolva. Vállat vontam, ugyanis nem tudtam megszólalni, mivel a gyomrom a torkomban volt, így a fű fölé hajolva elhánytam magam.
- Hé Daen...-fogta meg Alison a vállam.
- Jól vagyok. -nyögtem. Leültem lassan a földre. Remegett az egész testem, félelmetesen undorító volt ez a dolog. Hírtelen egy lövést hallottam, majd ezt követően egy puffanást. Alison végig a vállam szorította, majd fel rángatott a földről. Futásnak eredtünk a magas épületek közé, próbáltuk lehagyni őket, ami némileg sikerült is. Velünk szemben pedig egy csomó kóborló volt.
- Leszarom átfutunk. Utána meg keresünk egy kocsit. -mondta. Bólintottam. Futásnak eredtünk egyenesen a kóborlók közé. Szétváltunk, így a csoport is szét vált.
Sikerült elmenekülnünk az üldözőink elől, igaz szétváltunk, de sikerült megmenekülnünk.
- Hé! -automatikusan fegyvert rántottam és a hang irányába fordultam. A nő felemelte a kezeit, ezzel jelezvén, hogy nem fog bántani. Nagyot nyeltem, de nem tettem le a fegyvert, továbbra is felé tartottam.
- Nem foglak bántani, csak segíteni szeretnék! -mondta. Nem tudtam, hogy mennyire bízhatok benne, egyszóval senkiben sem lehet bízni. Figyeltem rá.
- Van egy táborunk, teljesen védve van a járkálóktól. Biztonságos hely, étel is van. - mondta és a hátizsákja felé nyúlt. Reflexből vettem elő az íjam és célozni kezdtem. Ijedten nézett rám. Viszont nem hagyta abba tevékenységét. Le rakta maga elé a hátizsákot és vett ki belőle egy almát, majd vizet. Hírtelen fájdalom nyilalt a vállamba és felsikoltottam. Eldobtam a fegyverem és térdre ereszkedtem. A nő félem futott és elkapott, mielőtt a földre zuhantam volna.
- Lily - férfi hang volt.
- Miért lőtted meg?! -hallottam Lily hangját.
- Fegyvert szegezett rád. -nem tudtam szemügyre venni a férfit mivel elveszítettem az eszméletemet.

Egy szobában, sőt nem is egy szobában, hanem egy orvosi rendelőben tértem magamhoz. Nem volt itt senki rajtam kívül, rémülten kezdtem keresni a fegyvereim, mikor is rá ébredtem, hogy mindent elvettek tőlem. Hirtelen felültem, amit meg is bántam a fájdalom végett, de nem érdekelt, ugyanis nem akarok itt maradni. Megkell találnom Alisont, nem veszíthetem el újra a barátnőmet, rajta kívül senki sem maradt nekem. Kimásztam az ágyból és egyből ki is mentem.
- Hé várj nem mehetsz ki, vérzel! -nem érdekelt a nő monológja, gyorsan kimentem. Gyerekek szaladtak el előttem, néhány ember is elsétált. Meglepetten néztem körbe, élet zajlott ezen a kis helyen. Egy kis lány állt meg előttem, nagyon ismerős volt, de nem tudom, hogy miért. Néztem rá és ő csak nézett. Lassan kikerültem és elindultam valamerre, mivel azt sem tudtam, hogy mit kellene keresnem, vagy, hogy hol vagyok.