Survivors War

10. Atlanta

Alison az egész utat átaludta, nagyon fáradt lehetett, amikor a házra talált, lemerem fogadni, hogy álmatlan éjszakái voltak a kóborlók miatt és ezért nagyon sajnáltam őt. Sok mindenen mehetett keresztül a járvány ügyben, kíváncsi vagyok mindenre, ami ott történt, de nem akarom felhozni még ezt a dolgot, hagyom, had eméssze még egy kicsit, ha akarja, majd magától elmondja. A város felé vezető út üres volt, sehol egy kóborló sem. Óvatosan megbököm Alisont. Szeme lassan nyílik ki, rám emeli tekintetét.
- Mindjárt ott vagyok. -mondom, és rá mosolygok, majd gyorsan az útra emelem a tekintetemet.
- Rendben. -mondja és nyújtózkodik egyet.
- Hogyan fogunk átjutni a kóborlókon? -kérdezem.
- Megoldjuk. Van egy ötletem és remélem, hogy nem fogjuk elbukni. -mondta és azzal a város előtt parkoltam le. Gyalog tettünk meg a további utunkat. Alison kezében egy térkép volt. A fegyvereket magunkkal vittük, mivel ha a kocsiban hagynánk, ki tudja, hogy ki vinné el őket. Alison alaposan átnézte a térképet, majd lerakta.
- Megölünk egy kóborlót, felboncoljuk, és összekenjük magunkat a vérével. -vázolta a helyzetet Alison. A szemöldököm tuti, hogy az egekbe szökött az imént hallottak miatt.
- Hát oké. -szóltam fintorogva, nagyon nem volt ínyemre ez az egész. Csendben mentünk a város utcáin, nehogy egy kisebb csorda fedezzen fel minket.
- Van ott egy üzlet, bemegyek és hozok ki köntösöket és azokra rá kenjük a vért. -mondta.
- Fedezlek! -mondtam csak ennyit. Bólintott és azzal elindult az üzlet felé én pedig utána. Alison sikeresen beért az ületbe, intett, hogy kövessem, így tettem. Bezártuk az ajtót, fogtunk két köpenyt, amit magunkra is öltöttünk.
- Hozzunk be akkor egyet és akkor lássunk is neki! -mondja. Bólintok, és azzal elhagyjuk az üzletet, de az ajtót nem csuktam be, Alison hátulról fedezett. Egy kóborló sétál előttem, nekem háttal, így csendben mögé lépdelek és a fejébe vágom a zsebkésemet. Vállánál fogva húztam be az üzletbe. Alison gyorsan becsukta az ajtót.
- Na, ez nagyon undorító egy menet lesz! -mondom undorodva és próbálok nem hányni.
- Az biztos! -ért egyet és próbál nem öklendezni. Végül neki látunk a boncolásnak és egymásra kenjük a vért. A gyomrom nagyon felkavarodott, mindjárt hányok. Fogok egy belet és a nyakába akasztom.
- Rossz rád nézni. -mondja és rám is rak egy belet.
- Ahogyan rád is. -mondom. - Most már elég lesz? -kérdezem, ő pedig bólint.
- Ugyan olyan a szagunk, mint nekik és ez rohadtul undorító. -mondja, és nem kell neki sok, ugyanis elhányja magát, félre nézek. Felállok onnan és odébb megyek. Miután kiadott magából mindent, mellém lép
- Nos, akkor vágjunk bele. -mondom és elveszem a torlaszt az ajtó elől és kilépek, Ali pedig utánam. Egy kóborló jön felénk, majd tovább is megy. Összenézünk.
- Ez beválik, most már csak úgy kell mennünk, mint ők. -mondja. Bólintok és azzal szép lassan elindulunk a fegyver bolt felé. Két táskát viszünk magunkkal. Nem sokkal később elérünk a bolthoz, a kóborlók zöme a boltnál tartózkodott, de ránk nem figyeltek. Reszkettem, féltem attól, hogy lebukunk és nekünk annyi, de nem így történt, még csak ránk sem néztek. Szép csendben bementünk az üzletbe.
- A töltényeket elrakom én, de figyeljünk, hogy jó fegyvereket rakjunk el. -mondom és egyeztetni kezdtünk a töltény fajtáit a fegyver fajtáival. Körbe nézek az üzletben és találok íjat 200 darab nyílvesszővel.
- Ali, nézd. -mutatok az íjjak felé. Mellém lép.
- Hozzuk el őket és az össze nyílvesszőket, amik itt vannak. -mondja és elveszi az íjat a nyílvesszőkel együtt, nem hagyott ott egyet sem, ahogyan én sem. Jó néhány fegyvert vettünk magunkhoz, ugyanis szükségünk lesz rá. Még körbe nézek, találok még jó néhány nyílvesszőt, belerakom a többihez, inkább ebből legyen több.
Tele pakoltuk a táskákat töltényekkel és fegyverekkel, majd sietve hagytuk el az üzletet, ugyanis már sötétedett. Vissza értünk a kocsihoz, ledobtam magamról a köntöst és beültem a kocsiba.
- Most hova mennyünk? -kérdezem Alit, aki nem sokkal később ül be mellém.
- Keressünk egy biztonságos helyet! -mondja és azzal beindítom a motort és elhagyjuk Atlantát és egy biztonságos helyet keresve indulunk el a mellék utakon.