Survivors War

11. Börtöni menedék

6 teljes napja vagyunk mozgásban, nem bírjuk már sokáig, ugyanis rengetek kóborló verődik egy csoportba majdnem minden egyes faluban és kisebb városban. Benzinből nem szenvedünk még hiányt. Az úton álltunk meg, hogy pihenjünk egy kicsit.
- Most mi legyen? -kérdezi Alison és rám emeli tekintetét, miután ki itta az üveg tartalmát.
- Menedéket kellene keresnünk, amely biztonságos és nem kell folyamatosan újabb és újabb helyet keresnünk. -mondom. Bólint és helyet cserélünk, beül a volán mögé, én pedig mellé. Kényelmesen elhelyezkedem. A gondolataimba merülök. Hiányzik Daryl, de nagyon, remélem, hogy semmi baja sincs, és még találkozok vele egyszer.
- Dany, jól vagy? -kérdezi. Rá emelem a tekintetemet.
- Persze. -mondom és próbálok rá mosolyogni.
- Mi a baj? -kérdezi, az útra néz.
- Amikor távoztál, volt egy kisebb látogatóm, aki meg akart erőszakolni. -kezdek bele és nyelek egyet. - Daryl épp arra járt és látta, hogy nyitva van a bejárati ajtó és egy idegen parkolt a ház előtt. Sikerült a támadóm karjai közül kiszabadulnom, és az ajtó túl oldalán belé futottam. Hallotta, hogy valaki bent ordibált, azt hitte, hogy ismerem a férfit. Elzavarta és velem maradt. -mondtam.
- És ilyenkor nem vagyok veled! -mondja. - Történt köztetek valami? -kérdezi és ismét rám néz.
- Lefeküdtem vele és az óta is csak rá gondolok. -suttogom és félre nézek.
- Várj, ha van köztetek valami, akkor te most miért nem vele vagy? -kérdezi.
- Eltávolodott tőlem, vagyis amikor oda mentem hozzá, egyből elment onnan. -suttogom. - Úgy éreztem, hogy már nem szeret, muszáj volt lelépnem. -suttogom megint.
- Jaj Deny! Biztos, hogy szeret, a végén még azért fog haragudni, mert leléptél nélküle. -mondja, rá nézek. Mosolyogva nézi az arcomat.

Az út szinte csendesen telt, örültem, hogy végre ezt az egész dolgot el tudtam mondani neki, már hiányzott, hogy valaki meghallgasson.
- Figyelj, kereshetnénk egy börtönt. -javasolja. Egy faluba érkezünk, csendesnek néz ki, sehol egy kóborló sem.
- Jól hangzik, a kerítés megvéd tőlük. -rá nézek és mosolygok. Visszanézek a falu irányába. Elkiabáltam a kóborlós dolgot, ugyanis volt már ott kettő, majd még egy és még egy. Csoportba kezdek verődni, ez több volt a furcsánál is. Alisonra nézek, aki döbbenten figyeli a jelenéseket. Visszaemelem a tekintetemet rájuk. Várnak, míg egy nagyobb halomba nem vergődnek, majd szép lassan indulnak el felénk.
- Gyerünk a kocsi alá! -rázom meg Alison kezét, aki egyből kiszáll a kocsiból, ahogyan én is. Bemászok alá és csendben várok, érzem Alisont magam mellett, ügyeltünk, nehogy valamelyik testrészünk kint legyen a kocsi alól. Vártunk, hogy elhaladjanak mellettünk, amit meg is tettek, de nagyon lassan. A késemért nyúltam és úgy figyeltem, ugyanis sosem lehet tudni, hogy melyiknek támad kedve elesni. Egy kisebb idő után mászunk csak ki a kocsi alól.
- Mit hallottak, vagy mit láttak? -kérdezem és nézek az elhaladó csorda felé, már ha lehet őket ennek nevezni.
- A hallás terén nekünk is hallanunk kellett volna, ugyanis arról jöttünk. -mondja és ő is néz utánuk.
- Ez igaz. -mondom kisebb grimaszt vágva. Visszaülünk a kocsiba és Alison valami furcsa okból egy mellékút felé veszi az irányt. Majdnem végig hajt az úton, de hírtelen beletapos a fékbe. Döbbenten nézek rá.
- Mi van, miért álltál meg? -kérdezem, és rá nézek. Egy épület felé mutat.
- Nézd! -sőt, az nem is épület, hanem egy börtön. Felállok a kocsiban. Látom, hogy a rabok foglalták el az udvart. Voltak egy páran. Alison tovább hajt, egészen addig, amíg el nem érjük a kerítést. Kiszállok a kocsiból, fogom az íjat és néhány nyílvesszőt.
- Most jön a célba találás. -mondja mosolyogva és célozni kezd. Másodjára tudta csak leszedni a kóborlót, míg nekem csak harmadszorra sikerült. Végül szép lassan belejöttünk a célzásba és olyan volt, mintha már évek óta ezt csinálnánk.
- Ha sikerül bejutnunk, össze kell szednünk, mivel ha ezeket használjuk, észre vétlenek tudunk, maradni. -mondja és a kocsi felé indul. Visszanézek az udvar felé. Még néhány kóborló volt csak ott, lemerem fogadni, hogy az épület körül többen vannak, ezen a helyen. Alison mellém lép és egy palackot nyújt felém, hálásan nézek rá, majd elveszem tőle a palackot. Felét megiszom, majd visszateszem a kocsiba.
- Valahogy be kell jutnunk. -mondom és figyelni kezdem a kerítés tetejét, amin egy szöges drót van.
- Szerinted, ha figyelünk, át tudnánk mászni a szöges dróton keresztül? -kérdezem.
- Lehetetlen! -mondja. Vagy nem lesz az, elkezdek mászni a kerítésen.
- Daenerys, gyere le! -hallom meg Alison kétségbe esett hangját.
- Nyugi, nem lesz bajom! -kiáltom és felérek a kerítés tetejére. Áthajítottam az íjat a nyílvesszőkkel együtt.
- Daenerys! -úgy ejtette ki a nevemet, mintha valami rosszat csinálnék. Nem mintha nem csinálnék rosszat. Nagy levegőt vettem és felhúztam magamat, ügyeltem a drótra, nehogy fent akadjak rajta. Óvatosan átlendítettem a lábamat, majd a másikat is. Elkezdtem leereszkedni. Sikerült sértetlenül átmásznom a kerítést. Végül lenézek, majd elengedem magamat és talpra esek.
- Esküszöm, ha be engedsz, én megöllek! -mondja és idegesen néz rám. Elmosolyodtam.
- Akkor nem jössz be. -vágtam hozzá a szavakat vigyorogva. Nevetve nézett le a földre, majd vissza rám.
- Csak vigyázz magadra és siess, kérlek! -mondja. Bólintok, felszedem a földőr a dolgaimat és elindulok a bejárati kerítés felé. Nagy levegőt veszek, és azzal elintézem a maradék kóborlót, amit kintről nem tudtunk.
Az udvar már tiszta volt, a testeket leszámítva. Csendben lépdeltem fel a másik bejárati kerítéshez. Elkezdtem az udvaron lévő kóborlókat célozni, majd amikor már nem volt egy sem, bementem. Lassan sétálok hátra, volt ott is egy kerítés, sőt nem is kerítés, hanem egy bejárat. Tele volt kóborlókkal, gyorsan oda szaladtam és behúztam a kaput és rögzítettem.
Elindulok a C blokk bejáratához, óvatosan nyitom ki az ajtót. Egy lélek sincs bent. Az íjat szegezve lépek beljebb, egy kóborló sétálgat bent, fejére célzok. Gyorsan körbe járom a cellákat, némelyikben volt egy- egy kóborló, mindegyikkel végeztem. Végül felsétáltam a megfigyelő helyiségbe, az őr az irányító pultnak volt dőlve, megböktem. Nem mozdult. Nála voltak a kulcsok, elvettem tőle, majd kisiettem Alisonhoz, hogy beengedjem. Kinyitottam a kapukat. Sietős léptekkel indul meg felém.
- Mondtam, hogy megöllek! -mondja nevetve és magához ölel.
- Ugyan már! -mondom én is nevetve. Bezártam a kapukat.
- Van bent egy csomó kóborló, elkell intéznünk őket. -mondom, miközben a C blokk felé tartunk. Bólint, majd nekilátunk a kóborlók elintézésének.

Nagyjából sötétedésre végzünk az összessel. A cella sort kitakarítottuk a magunk módján. Megtaláltuk a gyengélkedőt is.
- Holnap megkereshetnénk az étkezőt, hátha van ott hátra hagyott étel. -mondja Alison. Leültem az egyik ágyra.
- Oké. -mondok csak ennyit, nagyon fáradt vagyok. Meg gyújtottunk néhány gyertyát, hogy lássunk a sötétben. Közben elkezdtünk megszabadulni a huzatoktól és a sajátjainkat helyettesítettük. Így most már nyugodtabb környezetben tudunk aludni, senki sem fog zavarni. Bezártam a cellasor ajtaját, nehogy egy kósza kóborló megöljön minket álmunkban, visszamegyek Alisonhoz, aki már mélyen alszik. Végül én is lefekszem és várom, hogy magával ragadjon az álom.