Survivors War

2 kötet: 08 rész

Szinte nem tudtam figyelni arra, amit beszéltek, annyira sokk hatása alatt voltam, hogy semmire nem tudtam figyelni. A gondolataimat belepte apám neve. Mi van, ha mást hívnak így? Mi van akkor, ha csak nevük egyezik, de nem ugyan az a személy? Kérdések sokasága ékelte be magát a gondolataimba, ez képtelenség! Nem lehet ő!
- Daenerys! -felkaptam a fejem, Daryl aggodalmasan nézett rám. Csak néztem rá némán, nem tudtam szóhoz jutni. - Engedd el! -mondta Daryl. Jézus pedig lassan engedett el, de nem mozdultam. A lábaimat nem bírtam mozgásra ösztönözni.
- Daen, mi a baj? -kérdezte Daryl s két keze közé fogta az arcomat.
- Mond neked valamit ez a név? -kérdezte Daryl. Lassan néztem az arcára.
- Nem. -hazudtam, pedig ez nem így volt és ezt még Alison is nagyon jól tudta.
- Kockáztassam az itt élők életét azzal, hogy neked segítsünk? -kérdezte Rick. Jézusra néztem.
- Ti is jobban jártok akkor, ha nem talál rátok, különben mindenetek felét elveszi. -felelte. Rickre néztem, némán és észre vehetetlenül nemet jeleztem neki. Rick csak nézett rám, értette jelzésemet, tekintetét Jézusra vezette.
- Átgondolom, most pedig olyan gyorsan menj innen, amilyen gyorsan csak tudsz. -felelte Rick.
Amint Jézus elment, Rick közelebb jött hozzám.
- Mi a baj? -kérdezte.
- Ha egy személyre gondoltunk Jézussal, akkor ajánlom, hogy ne keveredj bele semmibe sem. -feleltem.
- Mitől félsz? -kérdezte.
- Ő az apám, ha pedig tényleg ő, akkor jobb nem kezdeni vele. -feleltem. - Amíg a világ nem omlott össze, nagyon sok rossz dologban benne volt a keze, befolyásos embert volt és nincs kétségem felőle, hogy mi sokkal rosszabbul járnánk. -feleltem.
- Valami maffiózó volt? -kérdezte.
- Anya szerint olyasmi. -feleltem. - Sosem volt otthon, semmit nem tudtunk róla, csak utalta a nagy összegeket, amikből anya tartott el engem és magát. -mondtam.
- Hiszek neked, nem ártom bele magam ebbe az egészbe. -felelte Rick. - De mi van akkor, ha tényleg az apád az? -kérdezte.
- Ha számítani fog neki, hogy a lánya él, nem tesz semmit. -feleltem halkan. Darylre néztem.
- Nem lesz baj! -mondta és meg fogta a kezemet.
- Remélem, ahogy azt is, hogy ez az alak nem küldi őt a nyakunkra. -feleltem halkan. - Nem bízom benne, ki nevezné magát Jézusnak?! -kérdeztem.
- Egy faszkalap. -felelte Daryl.

Egész álló nap az apámon járt az eszem, azt sem tudtam hirtelen eldönteni, hogy róla volt e szó, vagy csak a név egyezik.
- Rajta jár az eszed? -ült le mellém Alison.
- Igen, folyamatosan. -feleltem és néztem magam elé.
- Név hallatán még én is meglepődtem. Csak úgy tudjuk meg, ha szemmel látjuk, másképp nem. -felelte.
- Nem akarok olyan ostoba lenni, hogy a keresésére induljak. -feleltem és rá néztem, nem is értem, hogy hogyan jutott erre a véleményre.
- Nem is azt mondtam, hogy keresd meg. Csupán eszembe jutott, mikor megöltük azt a két férfit, emlékszel nem? Jelentették valakinek, lehet, hogy már kerestetnek minket, vagy nem tudom. -mondta.
- Igen, emlékszem. -suttogtam. - Nem megyünk vissza a városba? Tudod, ahol éltünk. -kérdeztem.
- De, benne vagyok, amúgy sincs messze. -felelte mosolyogva.
Kora reggel indultunk útnak, a város kihalt volt, a házakat viszont kifosztották. Megálltunk a ház előtt, majd lassan be mentünk. Nem volt nyomva kóborlónak, csak behatolásnak.
- Annyira hiányzik minden, ami volt. -mondtam, ahogy a képeket néztem.
- Ne is mond, olyan jó volt elfeküdni a kanapén és pihenni, gond nélkül. -mondta és leült. Mosolyogva néztem őt, igaza volt, minden annyira jó volt.
- Tegyétek le a fegyvereket! -szólalt meg egy férfi, aki az ajtóban állva szegezte ránk fegyverét. Felemelt kezekkel néztünk rá, késen kívül semmi nem volt nálunk.
- Nincs fegyverünk, kas késünk. -feleltem és néztem rá.
- Van itt két nő, itt tartjuk őket, míg ide ér. -mondta egy másiknak, aki mögötte állt. Alisonra néztem rémülten, rám nézett. Nem szólaltunk meg, csupán tettük, amit az idegen férfi mondott. Leültem a lépcsőre, meg sem mertem szólalni. Alison a kanapénak támaszkodott, idegesen babrálta a kezét, biztos voltam benne, hogy azon agyal, hogyan tudunk megszökni. Bár én erre semmi esélyt nem láttam, kint többen voltak.
- Hol vannak? -a szívem a torkomban dobogott, rémülten néztem az ajtó felé az ismerős hang hallatán.
- Dany, mi a baj? -mászott hozzám Alison.
- Az ő hangja. -suttogtam rémülten.
- Bent, mind a ketten. -mondta a férfi. Ahogy bejött, tekintetünk találkozott, ő is megvolt lepődve olyannyira, mint én. Szemeimbe könnyek szöktek, az apám él és most itt áll előttem.
- Daenerys. -suttogta a nevemet. Némán néztem rá, nem tudtam szemeimet le venni róla. Lassan jött közelebb, mintha attól félne, hogy megrémít. Lassan álltam fel, Alison egyből meg fogta a kezemet. Megállt előttem, csillogó szemekkel nézett rám.
- Élsz. -nyögtem ki nagy nehezen.
- Akár csak te, lányom. -mondta. - Szabad? -tárta szét a karját. Csak néztem rá, szinte fel sem fogtam, hogy előttem állt.
- Miért? -kérdeztem. Csak nézett rám, kezeit lassan leengedte.
- Mert örülök, hogy élsz, napok óta figyeltetem a házat. -felelte. Alisonra néztem, aki végig engem nézett.
- Kérdezhetek valamit? -kérdeztem és néztem rá.
- Amit csak szeretnél. -mondta.
- Ti vagytok a megváltók? -kérdeztem. Apám csak nézett rám, majd neki dőlt a korlátnak.
- Szóval hallottál rólunk. -mondta. - Mondj el mindent. -mondta és közelebb lépett, mire én automatikusan hátra. - Kérlek, ne félj! Nem akarok ártani neked! -mondta és felemelte védekezően a kezeit.
- De az, aki rólatok beszélt, nagy valószínűséggel akar. -feleltem. Tekintete komor lett.
- Mond, ki az? -kérdezte.
- Fogalmam sincs, csak annyit tudok, amit ő is elmondott. Hogy te és az embereid mindennek a felét elveszitek, nem hagytok nekik jó formán semmit, ezért le akar győzni benneteket, hogy mindenük megmaradjon. -feleltem.
- Várjunk csak, nektek van búvóhelyetek? -kérdezte.
- Erre miért válaszoljak? Hogy velünk is megcsináld ezt? -kérdeztem.
- Eszem ágában nem lenne azt a helyet megtámadni, ahol te is ott vagy! -felelte. Alisonra néztem, aki apámat nézte.
- Nem szabad hagynunk, hogy Rick, bele menjen a támadásba! -feleltem.
- De hisz mondta, hogy semmit nem tesz, hallgatott rád! -nézett rám Alison.
- De szerintem az illető addig fogja győzködni, míg bele nem megy. -feleltem.
- Hol vagytok ti? Vagy csak a nevét áruld el a helynek, hogy még véletlenül se legyen baj. -felelte apa. Rá néztem, nagy levegőt vettem.
- Alexandria, vagyunk jó páran, kevés élelemmel. Félek, hogy nem tudnak megegyezni az embereiddel, ha találkoznak velük. -feleltem. - Daryl nagyon hirtelen haragú. -feleltem.
- Ő ki? -kérdezte apa. Mindent elmeséltem neki, apa figyelmesen hallgatott végig, megszakítás nélkül.
- Szereted őt? -kérdezte apa.
- Nagyon. -suttogtam, mire elmosolyodott.
- Daenerys! -kiáltott Daryl. Felálltam, és ki mentem a házból. Amint meglátott, sebesen jött hozzám.
- Már azt hittem bajotok esett. -mondta.
- Nem, nincs baj. Szeretnélek be mutatni valakinek. -suttogtam. Be mentünk, apám végig nézett rajta, várt.
- Daryl, ő az apám, Negan. -feleltem. Lassan közelebb jött, majd kezét nyújtotta Darylnek, aki elfogadta.
- Ő az, akiről a patkány beszélt? -kérdezte Daryl.
- Igen, ő. -feleltem. Apámra nézett, majd vissza rám.
- Rick fontolgatja a dolgot, ezért jöttem utánad. -felelte. Tehetetlenül néztem az apámra, ebből háború lesz....

Újabb rész, sajnálom, hogy ilyen későn hoztam! Mostantól sokkal aktívabb leszek! Remélem tetszeni fog!