Survivors War

17. Minden elveszett

Másnap Daryl már nem volt mellettem, tudtommal vadászni indult, ha jól hallottam. Nagy nehezen felkeltem és lassan ki is mentem, hogy körbe nézzek, nincs-e valami baj a kerítés táján. Egyre több kóborló gyûlt össze, sokan voltunk már és ez érthetõ volt, viszont féltem, hogy a kerítés nem bírja sokáig.
- Csinálnunk kell valamit. -jött oda Rick, lassan emeltem rá a tekintetemet.
- El kell valahogy csalnunk õket. -mondtam és vissza néztem.
- De hogyan? -kérdezte és teljes testével felém fordult. Hátra néztem az állatok felé. Ahogy a lóra pillantottam, eszembe jutott valami.
- Van egy ötletem. -át adtam a fegyvereket neki, majd sebesen a lóhoz indultam. Gyordan felgyergeltem és a hátára ültem. A bejárat felé irányítottam.
- Alison! -kiáltottam neki. Sebesen jött ki és ijedten nézett rám, nyomában Maggie és Glenn.
- Minden rendben? -kérdezte és nézett rám.
- Kell az ijjam. -mondtam, mire bólintott és vissza indult a börtönbe.
- Hova mész? -kérdezte Glenn.
- Sok kóborló gyûlt össze és el kell terelni õket. -mondtam és a kerítés felé néztem.
- De egyedül menni fog? -kérdezte, mire bólintottam és Alison is vissza jött, majd átadta az íjjamat és már indultam is a kapu felé.
- Csak sikerüljön. -mondta Rick és hahotázva nézett rám
- Sikerülni fog! -mondtam és bólintással jeleztem, hogy nyissa ki a kaput. Vonakodva nyitotta ki. Nagy levegõt vettem és a lábammal gyengéden megszorítottam a lovat, mire lassan ki ügetett. Kiabálással vontam magamra a kóborlók figyelmét, némileg sikerült, el is indultak felém, majd lassan ügetve az erdõbe csaltuk õket. Egy patak állta az utunkat. Nagy levegõt vettem, nem volt olyannyira veszélyes, hogy ne ugorja át.
- Gyerünk, kislány! -suttogtam neki és lassan megsimogattam. Gyengéden, még is parancsolóan szprítottam õt megkét oldalt, mire lassú vágtába kezdett. Egyre csak gyorsított, majd sikerült át ugrania a tavat. Rengetek kóborló volt mögöttünk, akik a vízbe landoltak. Tovább mentünk és egy városba értünk. Csendes volt, sehol egy kóborló sem

Másnap Alisonnal indultunk el portyázni, úgy számoltam vele, hogy pár napig biztosan távol leszünk, hiszen szükség volt némi ételre, hogy túléljük ezt az egészet. Nagyon sokan voltunk így az étel is gyorsan fogyott.
Végig jártunk jó néhány üzletett, de sehol nem volt semmi, mindent kifosztottak és ez elszomorított, nem csak mi voltunk a világon, akik túlélték ez tény. Bele telt egy napba ez az egész keresgélés és ahogy vissza értünk, láttuk, hogy a börtönt megrohanták. Tele volt kóborlókkal, a milyeink közül senki sem volt ott. Alisonnal össze néztünk, nagyot nyeltem. A kocsit ott hagyva, sebesen indultam be az udvarra. Egy tank állt a kerítésnél, lassan indultam el felé, közben a zsebkésem is elõ vettem. Néhány kóborlót leszúrtam, míg a tankhoz értem. Ahogy le néztem, nagyon meg ijedtem annak láttán, amit láttam. Hershel feje hevert majdnem a lábaim elõtt, néhány lépéssel odébb pedig annak a férfinak a teste, akivel Rick bajba keveredett. Tehát megtámadta a börtönt, lassan meg fordultam és az épület felé rohantam. Alison lépett ki az ajtón.
- Senki nincs itt, viszont vannak holttestek. -mondta és az arcomat néztre. Lassan a baba hordozó felé néztem, ami véres volt. Alison is oda nézett. Nagyot nyeltünk mind a ketten. Lassan körbe néztem. Biztonságot nyújtott, már otthont faragtunk belõle, erre egy teljes nap alatt minden elveszik, amiért annyit küzdöttünk. Minden elveszett egy szempillantás alatt.
- El kell tûnnünk innen. -mondta rekedtes hangon, amire válaszolni nem tudtam, csak bólintani.
- Szedjük össze a maradék táplálékot, ha még maradt. -suttogtam erõtlenül. Egymást fedezve mentünk be éspakoltunk össze gyorsan és amit tudtunk, magunkal vittük a kocsiba. A gondolataim csak Daryl körül jártak, nagyon reméltem, hogy nem esett baja, és hogy jól van. Alison a volán mögé ült én pedig mellé és teljesen lecsúsztam az ülésen és folyamatosan kattogtam, hogy vajon merr menjünk, hol lehet még egyáltalán valami biztonságos hely.
- Daryl élhet még? -kérdeztem nagy nehezen és rá néztem.
- Figyelj, nem találtuk meg a holttestét! Biztosan jól van és ne add fel, amíg nincs nyoma, hogy halott, addig a reményt se vezd el! -monda parancsoló hangon. Rá bólintottam, hiszen igaza volt. Lassan elindultunk, még utoljára hátra néztem, mielõtt mindent hátra hagytunk volna magunkmögött.
- Keresünk új helyet, ami jobb lesz. Hátha Rickékel is találkozunk. -mondta remegõ hangon.
- Fogunk! -suttogtam és rá néztem. Mi itt voltunk egymásnak és többieket is meg fogjuk találni.

Sziasztok, tudom későn jött a rész de sok dolgom volt. Remélem, hogy tetszeni fog nektek. Jövőhéten hozom a Survivor wars folytatását, ami a Fight the Dead fear the Living címen lesz majd található. 😊😊
Ha szeretnétek Daryl szemszögéből is látni a történet kommentben  írjatok meg 😁😁 jó olvasást 😁