Hiszel a termesztett felettiben? Vagy az istenekben?
Sky Hower 17 éves farkas, akit vörös szemmel áldott meg a sors, ebből adódóan remek vezér, és egy alfa.
Szülei elvesztése után nagynénjéhez indul Beacon Hills-be, ahol még több természetfelettive...
-Légy szíves ne hozd rám a szívbajt- kaptam a szívemhez és kifújtam a levegőt. -Ma te is rám hoztad- morgott. -Ne haragudj, de nem számítottam, hogy ilyen lesz- szegeztem a padlóra a tekintetem. Nem néztem rá, de éreztem ahogy közelebb lép felém. -Ne ijessz rám megint így- emelte fel kezével az államat -Igyekezni fogok- néztem a szemeibe. Szinte már elvesztem tekintetében, amikor észrevettem, hogy az ajkaink összeértek. Moccanni sem tudtam annyira meglepődtem. Az első csókom. Jobb volt, mint azt képzeltem. Derek lassan elengedett és csak mosolygott rám. -Csak, hogy el ne felejtsd -N-Nem hiszem, hogy el tudnám- csak ennyit tudtam kinyögni, de Derek még csak esélyt sem adott, hogy magyarázkodjak. Csak mosolygott egyet és újra az ajkaimra tapadt, viszont ezt már viszonozni is tudtam. Kezei körbefonták a derekamat és közelebb húzott magához. Olyan érzést keltett bennem, mintha utoljára lehetnék mellette, de tudtam, hogy az nem lehetséges. Ophelia remélhetőleg feladta azt, hogy megszerezze az erőmet. Más veszély pedig nem fenyeget. A gondolataimat az szakította meg, hogy Derek egyre hevesebben csókol. Kezei a derekamról lejjebb vándoroltak és a combomnál meg is álltak. Nem hazudok nagyon zavarba hozott ezzel a lépéssel és mintha ösztönzött volna, hogy ugorja az ölébe, amire végül is sor került. Megfogott és az ágyam felé fordult. Lassan az ágyam felé kezdett sétálni, természetesen a csókot nem volt hajlandó abbahagyni. Óvatosan az ágyamra fektetett, majd betakart mindkettőnket. Lassan elváltan egymástól az ajkaink és mind a ketten szélesen mosolyogni kezdtünk. -Most már senki sem vehet el tőlem- simította a fülem mögé azt a pár tincset, ami az arcom egy részét takarta. A hátára feküdt én pedig a mellkasára feküdtem. lassan elkezdte simogatni a vállamat, ami nagyon nyugtatóul hatott rám. Sőt annyira, hogy ez az érzés azonnal mély álomba nyomott.
Másnap reggel amikor kinyitottam a szemem Derek már mellettem feküdt. Csak egy félmosolyra húztam a számat és annyit kérdeztem: -10 perce? -Csak 5- vagyis 5 perce volt fent. -És azóta bámulsz? -Szeretem nézni, ahogy alszol- mondta egy mosollyal az arcán. Szerintem egy kicsit elpirultam, szóval a fejemre húztam a takarót. Derek erre felnevetett és lehúzta a fejemről a takarót, majd nyomott egy puszit a homlokomra. -Akkor én megyek készülődni- szálltam ki az ágyból, felkaptam pár tiszta ruhát és bementem a fürdőbe. A ruháimat bedobtam a szennyes kosárba, majd megengedtem a meleg vizet. Olyan jó érzés volt, ahogy a meleg víz végigfolyt a testemen, de tudtam, hogy nem állhatok itt bent örökre,így megpróbáltam sietni. Kiszálltam, megszárítkoztam, kifésültem a hajam és felöltöztem. Kilépve Derek éppen az ablakban ült arra készülve, hogy kiugorjon. -Hát te?- néztem rá érdeklődve -Nem tudom, hogy Anna mit reagálna rá, ha megtudná, hogy veled töltöttem az éjszakát. -Jogos- bólintottam -Majd később találkozunk- mosolyodott el, majd kiugrott az ablakon Én is mosolyogtam, ahogy végignéztem, hogy kiugrik az ablakon. Felsóhajtottam és elindultam lefelé. Lent Anna várt egy jó kis reggelivel. -Na? Hogy érzed magad?- ült le mellém -Valahogy.. magabiztosabbnak érzem magam. Erősebbnek- néztem a kezemre és összeszorítottam -Remélem, hogy a házon nem fog meglátszódni, hogy gyakorolsz -Úú tényleg a ház- tetettem, mintha nem vettem volna számításba a házat, mire Anna egy amolyan „Ezt most nem mondod komolyan" nézéssel jutalmazott, de végül elnevettem magam. Reggeli után gyors fogmosás és mentem is ki Orphnaiosz-hoz. Éppen a fa árnyékából jött ki. -Jó reggelt! Mivel kezdjük? -Jó reggelt. Én arra gondoltam, hogy könnyebb lenne, ha a nemeton-nál gyakorolnánk, hogy szokd a nagy természetfeletti energiát -Nekem jó- közelebb mentem az ajtóhoz és behajoltam a küszöb fölé - A nemeton-nál leszünk! -Rendben! Legyetek óvatosak! -Rendbeen!- zártam be az ajtót- Mehetünk- mosolyogtam a fekete ménre, aki a sövény alatt lévő lyukra mutatott. Értettem a célzást, így odamentem a sövény elé lehunytam a szemem, mire valami furcsa érzés fogott el. Mire ismét kinyitottam a szemem már a farkas alakomban voltam -Jobb lesz, ha indulunk- biccentett a sövény felé. Én átbújtam a lyukon, míg ő az árnyékon keresztül jött- Nézzük milyen gyors lettél- ahogy ezt kimondta villám gyorsasággal indult el. Szeretem a kihívásokat, így vettem egy lendületet, majd elrugaszkodtam. Gyorsabban szaladtam, mint eddig, pedig nem is erőltettem meg magamat annyira. Láttam, hogy több kakaó kell, hogy beérjem a fekete mént, így gyorsítottam. Nem tudom, hogy teljes sebességgel száguldott-e, de én egyre közelebb kerültem hozzá, míg le nem hagytam. Egyenesen a nemeton-hoz szaladtam és felugrottam rá. -És valóban gyorsabb lettél- dicsért meg, mire én büszkén mosolyogtam, majd visszaváltoztam- Akkor kezdjünk is neki. Az első pár feladat ismétlés volt, majd jött a nehezebbnek gondolt rész. Előhívni a kék tűzet. Nehezebbnek gondoltam a kék tűzzel való bánást, de kár volt aggódnom. A megidézésével kapcsolatban az volt a különbség, hogy csak a kék tűzre kellett gondolnom vagy az alvilágra, de mivel még nem tudom, hogy hogyan is néz ki, ezért egyenlőre marad az első. Orphnaiosz a szívemre kötötte, hogy csak nagyon súlyos esetekben használjam. Természetesen megkérdeztem miért. A válasza az volt, hogy az alvilág tüze sokkal veszélyesebb, mint a sima tűz. Legelőször is, mert nem lehet eloltani, vagyis csak én tudom és apa. Másodjára pedig az, hogy hamu nélkül éget el mindent. Ijesztő ugye? És ezt a fékezhetetlen erőt nekem kell uralnom és irányítanom. Egy újabb ok, amiért Ophelia nem szerezheti meg. A legelső megidézés könnyen ment, bár a mellettem lévő nemeton nem kis mennyiségű energiát árasztott magából. Percről-percre könnyebb volt irányítanom és már nem féltem tőle.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Igaz néha-néha felgyújtottam egy kér bokrot és fát véletlenül. Legelőször Bepánikoltam, mire a tűz hevesebben kezdett égni. A fekete mén csak mellém állt és azt mondta, hogy a tűz úgy viselkedik, ahogy én. Megpróbáltam lenyugodni, majd eloltottam a tüzet egy karlendítéssel. Rájöttem, hogy a tűz csak azt égeti el, amit akarok. Ha úgy akarom ég, de nem sérül semmi. Hálás vagyok Orphnaiosz segítségéért és, hogy mindig számíthatok rá. Anna a különleges képességeim miatt még jobban támogat és még új barátokat is szereztem, akik nem sokban különböznek tőlem. És valaki, aki olyan érzéseket kelt bennem, amiket eddig még senki sem közelített meg. A közelében biztonságban érzem magam. Ha átölel egyből megtud nyugtatni. Amikor mosolyog szinte elolvadok. Igen. Szeretem. Szeretem Derek Hale-t.
