Az alvilág farkasa (Teen Wolf FF.)

1.rész

Utazásom Beacon Hills felé unalmasan telt. A vonaton néha egy-egy gyerek felsírt, amivel nem foglalkoztam csak bedugtam a fülhallgatót és hallgattam a zenét. A megállóig nem is csináltam mást, majd miután leszálltam mentem is a buszmegállóba és busszal folytattam az utam. Útközben a tervem nem változott. Maradtam a zenénél, majd az ablakon bámultam kifelé. 45 perc után megpillantottam a táblát.
,,Isten hozott Beacon Hills-ben"
10 perc múlva le is szálltam a buszról. Hát mit ne mondjak elgémberedtek a végtagjaim. Majd egy ismerős hang ütötte meg a fülem.
-Sky!!- kiáltott felém drága nagynéném, majd felém indult és egy öleléssel köszöntött- Tudom ilyenkor a legtöbb rokon azzal nyit, hogy de megnőttél. De én ezt hanyagolom. Jó újra látni. Mesélj milyen volt az utad.
-Zajos- nevettünk fel. Szeretem a nagynéném. Ő nem olyan mint a legtöbb rokon. Ő laza, kedves és jó fej. Mintha a legjobb barátnőm lenne, akinek tényleg mindent elmondhatok, hiszen vagy egy közös nagy titkunk. A vérfarkas lét.Az út a házhoz nem volt hosszú, így sétáltunk, ami nem ártott a hosszú út után.A házhoz érkezve elővette a kulcsait, majd kinyitotta az ajtót.
-Íme a palota kis asszony.
-Köszönöm kedvességét- nevettünk fel, majd beléptem a házba. Egyszer jártam itt még 7 éves koromban, azóta nem. Így is az a nap amikor idejöttem meglepetésnek szántuk, viszont attól a naptól kezdve ő jött el mindig látogatóba. Anna felvezetett az emeletre, és balra fordulva a kis folyosón az utolsó szobába léptünk be.
-Ez lesz a te szobád
-De szép- ámultam új szobám láttán, majd leültem a kényelmes ágyra.
-Sky- törte meg ámuldozásom komoly hangja- A város nem olyan hétköznapi, mint amilyennek tűnik.
-Ezt hogy érted?-Nem én vagyok itt az egyedüli vérfarkas. Van itt egy veled egykorú fiú, aki szintén egy alfa. A neve Scott McCall és van egy falkája, viszont közülük egy sem vérfarkas.
-Tényleg?- kérdeztem kicsit izgatottan
-Tényleg. El tudom képzelni mennyire izgatott vagy, de mivel vérfarkasok vannak a városban ezért vadászok is vannak. Az Argent gondolom nem ismeretlen név számodra.
-Az egyik legősibb vadász család.
-Így van. Úgyhogy csak óvatosan.
 -Ígérem. De ugye ettől még éjszaka mehetek egy kis felfedező útra az erdőben?
-Csak ha vigyázol. De most pihenj én addig elkészítem az ebédet, majd délután felfedezheted a várost. Ja és majdnem elfelejtettem a lépcső alatti ajtó a pincébe vezet, amit egy kicsit átalakítottam, szóval van egy házi edző termünk.
Nem mondtam semmit csak egy hatalmas vigyorral az arcomon dőltem hátra az ágyamra. Alig vártam, hogy milyen is lesz az itten élet. Nem is heverésztem sokáig felpattantam és elkezdtem kipakolni, majd megnéztem a szobámból nyíló ajtó mögött vajon mi rejlik? Egy fürdőszoba és mivel nem volt másik ajtó azon kívül amin bejöttem őrültem, hogy van egy saját kis birodalmam. A szobám ablakán kinézve egy hatalmas diófával találtam szembe magam ami majdnem kiszúrta a szemem. Na és vajon mi volt az első gondolatom? Majd ha ki kel osonnom, akkor legalább nem kell végigbotorkálni a házon, majd ezen a szép diófán szépen kimászok. De nem nézelődtem sokáig azonnal a ház felfedezésére indultam. Miután a ház minden zegzugát végigmértem a legjobbat hagytam a végére. Irány az edzőterem. A lépcső alatti ajtót kinyitva leszáguldottam a lépcsőn és konkrétan tátva maradt a szám. Minden volt ott box felszerelés, súlyzók és még egy kis ring is. Na ez aztán tényleg menő, majd meghallottam a drága nagynéném hangját.
-Kész az ebéd!!
Azonnal felrohantam, mire majdnem neki mentem.
-Lassabban szélvész kisasszony még eltörsz valamit vagy valakit- kuncogott
-Ne haragudj, de olyan mintha álmaim házában lennék.
-Elhiszem, na de most sipirc enni- hessegetett az asztalhoz. A főztje még mindig kifogástalan volt. Amint befejeztem indultam is az ajtó felé, mire utánam kiáltott
-Úgy igyekezz, hogy 2 nap múlva iskola
-Ugye ez most csak valami vicc?- fordultam vissza az ajtóból
-Neeem. Jó szórakozást- fordult be a konyhába én pedig nevetve léptem ki az ajtón.
A város valóban csendesnek látszott. Miközben bóklásztam igyekeztem megjegyezni az utat. Az első építmény amit megláttam a házakon kívül az iskola volt. Legalább nincs annyira messze. Amint elhaladtam hirtelen nagy csengést hallottam és még is láttam a hatalmas diáksereget szinte ki ömleni az iskolából. Ránéztem az órámra. 14:30, ezek szerint hamarabb hazaérek, mint az előző iskolámból, ahol nem számított, hogy hány órád volt, mivel az igazgató elhatározta, hogy 15:59-től korábban senki sem hagyhatja el az iskola területét. Úgy látszik ez a hülye szabály csak nálunk működött. Tovább sétálva megláttam egy pályát, ahol a fiúk futkároztak, ha jól láttam edzés volt, viszont a sportot nem ismertem. Nálunk kosárlabda volt, amibe én is szívesen beálltam. Közelebb mentem, hogy szemügyre vegyem, ezt a számomra még ismeretlen sportot, mikor hirtelen egy férfi felkiáltott.
-Ez lacrosse fiúk és nem balett. Ne sajnáld, adj neki!- kiáltotta. Gondoltam, hogy ő lehet az edző, hiszen ő áll a pálya szélén és dirigál, néha-néha belefúj a sípjába.
Szóval lacrosse. Legalább a nevét tudom. Én tisztes távolságból néztem a gyakorlást, de úgy látszik ez nem volt elég, lehet hogy el is kellett volna bújnom, ugyanis az egyik fiú engem nézett.
-McCall ne bambulj!!
-Elnézést edző- fordult vissza, majd még utoljára rám tekintett. Én egy szerény kis mosollyal előre döntöttem felső testemet, amiből így egy enyhe meghajlás lett, majd kiegyenesedtem és elmentem.
Útközben láttam egy állatklinikát, aminek eléggé érdekes kisugárzása volt, de nem is akartam tovább maradni a közelében. Útközben még megláttam, hogy merre van a rendőrség, kórház és találtam néhány klubbot. Hát mivel én nem vagyok az a bulizós típus ezért szerintem ezt a környéket mellékelni fogom.
Úton hazafelé semmi gond nem volt. Amint haza értem megvacsoráztunk és ugyebár jött a kérdés.
-Na hogy tetszik?
-Eddig nekem tökéletes, viszont a mai napig nem is tudtam, hogy mi az a lacrosse.
-Gondolom az iskola pályáját mentél megnézni, amikor éppen edzés volt.
-Pont a közepére- nevetem- Az egyik fiú szerintem sejt valamit
Majdnem megakadt a torkán az étel
-Ki?
-McCall
-Jaj ne hozz rám szívinfarktust- tette a szívéhez a kezét mire én csak nevettem- Scott McCall egy rendes gyerek. Az állat klinika mellett eljöttél?
-Igen. Kirázott a hideg amikor ránéztem- ekkor ő nevetett fel.
-A tulajdonos Dr. Deaton jó barátom. Holnapra azt terveztem, hogy elmegyünk elintézzük a beiratkozásod és utána meglátogatjuk.
-Nekem jó
-Ja és Scott is ott dolgozik
-Rendben. Köszönöm a vacsorát- álltam fel az asztaltól
-Hátul a sövény sarkánál van egy kis lyuk, bár szerintem simán kiférsz. Ne légy soká.
-Úgy lesz- majd léptem is ki a hátsó ajtón. A sövény jobb széle felé vettem az irányt és hamar meg is találtam a kis lyukat és a nagynénémnek megint igaza volt. Mivel nem akartam, hogy más még csak véletlenül is meglásson farkas formát öltöttem még a kertben és úgy vágtam neki az erdő felfedezésének.Az erdő hatalmas volt és olyan jó érzés volt csak úgy szaladni határok nélkül, amíg el nem értem egy romos házhoz. Olyan volt, mintha leégett volna. Pár lépésnél nem mentem közelebb, mert megéreztem egy szagot. Egy vérfarkas szagát. Hát ha ez még nem is lenne elég még zajokat is hallottam a ház felől. Lassan elkezdtem hátrálni, amikor kicsapódott az ajtó és egy fiatal férfi lépett ki. Mélyen a szemembe nézett én pedig az övébe, majd egy másik férfi hang zavarta meg a csendet.
-Mi a baj Derek?
Na nekem sem kellett több. Kaptam az alkalmon amikor láttam, hogy a férfi a háta mögé néz és már futottam is. Néhány méter után megálltam és hallgatóztam kicsit.
-Egy farkas?
-Egy VÉRfarkas.
-Még egy? De honnan jöhetett? Ha képes az alakváltásra akkor nagyon erős lehet.
 -Tudom és ezért fogok kideríteni mindent róla.
Nanana. Én utánam ne szaglásszatok. Így is van elég gondom. Megint rám jött.Meg sem álltam hazáig. Amint beléptem az ajtón már mentem is fel a szobámba.
-Na milyen volt?
-Remek, de most megyek aludni. Jó éjt!
-Jó éjt!
Magamra zártam az ajtót és elővettem a füzetemet. A kezem remegett, majd ismét elkezdtem ugyanazt írni. De baj van. Nem értem mit írok.