Az alvilág farkasa (Teen Wolf FF.)

16.rész

Megfogtam Derek kezét és a padlóra mélyesztettem a tekintetemet.
-Akkor mi most magatokra hagyunk titeket- mosolygott gonoszan Lydia és bezárta az ajtót.
-Valami baj van?- állt velem szembe
-Csak ideges vagyok egy kicsit- engedtem el a kezét és a pulóverem ujját a kézfejemre húztam.
-Nem lesz semmi baj- simította meg a vállam- Nem hagyom, hogy bárki bántson- simította végig az arcomat.
Megfogta a kezemet, majd az ágyhoz húzott. Lefeküdt az ágyra és magával rántott. Simogatni kezdte a fejemet és halkan suttogott a fülembe. Szép dolgokat. Hogy mennyire szereti a mosolyom és a nevetésemet. E suttogások ringattak álomba.
És természetesen most sem lehetett semmilyen nyugodt álmom. Egy furcsa helyen voltam, a hegyek vettek körül. Hirtelen víz csobogását hallottam. Néhány méter után meg is pillantottam, amint egy hatalmas kapu felé vezetett, de nem folyt át rajta, hanem az ajtótól néhány lépéstől véget is ért.

Elkezdtem szlalomban ugrálni a víz partján, hogy odaérjek. Közvetlenül a kapu előtt meg is álltam. Éreztem, ahogy a szemem megváltozik, majd a kezemet az ajtó felé nyújtottam és rátettem. Képek villantak fel. Képek arról, hogy mik is vannak odabent. De az egyik nem egy kép volt. Legalábbis szerintem. Farkasok voltak odabent, akik előre léptek és meghajoltak, mintha tudták volna, hogy ki vagyok.
-Találd meg- hallottam magam mögül egy hangot, mire kissé ijedten megfordultam. Egy fekete hajú nő állt ott- Találd meg a módját, hogy kinyisd- tekintett a kapura
-De nem tudom, hogy mi az, vagy hogy merre keressem- fordultam felé egész testemmel.
-Akkor segítek- mosolyodott el, majd fordult egyet, mire egy fekete macska lett belőle. Felém ugrott és leült előttem.
-Mi?- hitetlenkedtem, majd leguggoltam. Hirtelen az ajtó erősen elkezdett nyikorogni, mire hátrafordulta. Megdöbbenve néztem ahogy az ajtóról szellemek, vagy kísértetek szálltak el.
-Pusztítsd el őket- szólalt meg a macska- Ha elpusztítod őket, akkor a pecsét megtörik. Onnantól kezdve pedig csak te nyithatod ki az ajtót.
-Köszönöm Ms.....
-Julia...Julia Wercroft- azzal lehunyta a szemeit és elkezdett világítani.

Levegőért kapkodva keltem fel, mire Derek csitítgatni kezdett.
-Semmi baj...Itt vagyok. Csak egy álom volt- ölelt szorosan magához.
-Nem.......Ez nem az volt- suttogtam
-Akkor mi?
-Még nem tudom...
Egy percre sem eresztett el, még akkor sem amikor megnyugodtam. Még beszélgettünk egy darabig, amikor valaki kopogott az ajtómon.
-Perceken belül indulunk- hallottam Posszeidon hangját, majd a távozó lépteit.
Észre sem vettem, hogy már este van, egészen pontosan 23:45. A Hold éjfélkor kezd el kéken izzani és onnan számolva 10 percen keresztül.
Kibújtam Derek erős karjai közül és rendbe szedtem magamat. Vagyis bementem a fürdőbe, megmostam az arcomat és kifésültem a hajamat. A fürdőből kilépve Derek már a nyitott ajtó előtt állt. Elindultam az ajtó felé, mire elém állt és nyomott egy puszit a homlokomra, majd egy nagy mosollyal az arcomon elindultam lefelé, ő pedig bezárta az ajtót mögöttünk. Leérve a srácok már vártak minket.
-Akkor menjünk- nézett mindenkire Scott, akik csak bólintottak.
Kiérve elindultunk a házunk mögötti erdő felé. Természetesen az én drága őrzőm nem maradhat itthon, így ő is jött utánunk. Orphnaiosz szorosan jött mellettem és egy centivel sem ment tőlem messzebb.
-Pontosan mit kell majd csinálnom?- suttogtam a fekete ménnek
-Csak a nemeton közepére kell állnod- vetett rám egy pillantást.
-Remélem semmi rossz nem fog történni
-Én biztos vagyok benne- lendítette fejét felém.
Sétáltunk egészen addig, amíg meg nem láttuk a nemeton-t. Látszólag nyugis volt a helyzet. Túl nyugodt.
-Mindjárt éjfél- nézett a telefonjára Lydia- 2 perc
Ahogy ezt kimondta, mintha rakétából lőttek volna ki. A csonk felé szaladtam és felpattantam rá. A közepére álltam és a holdra néztem. Amikor is egy hangot hallottam
-ELKAPNI!- kiáltott egy női hang a fák közül. Mindenki odakapta a fejét, mire vadászok elkezdtek tüzelni.
Posszeidon suhintott egyet a kezével, mire egy hatalmas vízburok vett minket körül, aminek lyukas volt a teteje, így a hold közvetlenül engem ért. A hold elkezdte felvenni kék alakját és magára volta a tekintetemet,de nem eresztett. A szemem kéken kezdett ragyogni és szél elkezdett fújdogálni. Hirtelen a burok szétcsapódott és az ellenséget tartotta fogva.
-Még 7 perc- hallottam Lydia hangját, a szél pedig egyre csak erősödött.
-Elkéstél Ophelia!- kiáltott rá Posszeidon- Innen kezdve már nem tudod elvenni az erejét!
Éreztem ahogy a hold sugarai átjárják a testemet. A szemem előtt betűk és képek jelentek meg. A betűk megegyeztek azokkal, amiket a kis füzetembe írtam. A betűkből szavak lettek, amiket értettem. A képek pedig az alvilágot mutatták nekem. Pokol kutyák, démonok, szellemek, szellemlovasok stb. De mindezek közül az a farkas falka keltette fel az érdeklődésemet, amit az álmomban is láttam. Éreztem, ahogy várnak rám. A testem kezdtem felmelegedni, majd hirtelen kigyulladt alattam a fa és a körülötte lévő föld is. Mindent elborítottak a kék lángok. Hatalmasra emelkedtek, mire én csak egy hangot hallottam a sok közül
-SKY!!
Derek hangját. A hold kezdte lassan elveszíteni gyönyörű kék auráját, mire én is képes voltam levenni róla a tekintetem. Leszálltam a tuskóról és elkezdtem a többiek felé menni. A kék tűz hirtelen felém kezdett áramlani és rám telepedett egy része.

A többiek tátott szájjal néztek felém, majd Orphnaiosz nyerített egy nagyot, mire én megálltam és lehunytam a szemem, mire a tűz kialudt rajtam. Orphnaiosz boldogan ügetett felém, majd a hátam mögé lépett és a fejét a vállam felett áthajtotta és fújt egyet. Kedvesen megsimogattam a fejét, ő erre lehunyta a szemeit, mintha biztonságot jelentett volna neki az, hogy a közelemben van. Posszeidon volt a következő, aki hozzám jött. Orphnaiosz felemelte a fejét és hátrébb lépett egyet.
-Gratulálok- ölelt át szorosan, majd elengedett- Most már csak meg kell tanulnod irányítani, de nem hiszem, hogy nehezedre fog esni
-Remélem- válaszoltam neki. A mögöttem álló fekete mén csak egy hatalmasat dobbantott a patájával, majd nyerített egyet. Csak megdöbbenve néztem rá, amikor valaki magához ölelt szorosan.
-Úgy örülök, hogy vége- szipogott az engem szorosan átölelő Anna
-Nem hiszem- suttogtam
-Ezt hogy érted?- engedett el
-A kaput még ki kell nyitnom- néztem rá
-Milyen kaput?- kérdezte
-Az alvilág kapuját- válaszolt helyettem Posszeidon. Anna csak vett egy mély levegőt, majd kifújta.
-Rendben, de ezt majd reggel beszéljük meg. Most menjünk haza és feküdjünk le aludni
-Igenis- mosolyodtam el, majd a többiek együtt értésével indultunk útnak.
Posszeidon hazakísért minket, majd visszaindult az erdőbe, hogy megkeresse Ophelia-t. Amikor elment mindenki elindult a maga útjára. Stiles a jeep-el, Scott a motorával, Lydia Allison-nal és az apjával, Derek a kocsijával indult haza. Orphnaiosz a diófa melletti kis helyét elfoglalta, mi pedig bementünk a házba. Bent Anna elköszönt és aludni ment, én pedig a szobámat céloztam meg. A szobámba érve bezártam magam mögött az ajtót, majd kifújtam a levegőt. Megfordultam és ijedtemben hátraugrottam, amikor megláttam Derek-et az ablak előtt.