Hiszel a termesztett felettiben? Vagy az istenekben?
Sky Hower 17 éves farkas, akit vörös szemmel áldott meg a sors, ebből adódóan remek vezér, és egy alfa.
Szülei elvesztése után nagynénjéhez indul Beacon Hills-be, ahol még több természetfelettive...
Álmomban az erdőben voltam, de megint más időben. Ősz volt, és az egyik irányból kiabálást halottam. Odasiettem és egy vörös hajú nőt láttam, de valamiért az arcát nem. Az anyámat fojtogatta. -Milyen kár. A nagy Siera Hower. Az igaz alfa- nevetett fel -Mit akarsz Ophelia?- kérdezte tőle anyám fuldokolva -Ezt itt- mutatott anyám hasára -Nem!!- kiabálta anyám vörösen izzó szemekkel. -Engedd el- remegett bele a föld ebbe a látszólag nyugodt, de mégis kissé zaklatott hangba. Egy férfi hangja volt, olyan mint amit az álmomban hallottam, csak tisztább. Nem olyan halk és mély. Megfordultam és megláttam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Arca sötét volt, így nem láttam, de a kék tűz mindent elárult. A tűz egyenesen a boszorkányt támadta, anyámat pedig búra ként vette körül. -Nem vétheted meg örökre Hádész. Egyszer eljövök a gyermekedért- fenyegetőzött, aztán valamit a földre dobott, ami következtében füst ölelte körbe. A füst hamarabb szertefoszlott minthogy pislogni tudtam volna, de a nő már el is tűnt. Anyám a földre rogyott levegőért kapkodva. Úgy odaszaladtam volna hozzá, de mintha valami láthatatlan fal jelent volna meg előttem, ami nem engedett tovább. -Siera!- szaladt oda hozzá a férfi, akinek az arcát még mindig nem láttam, de a hangja olyan megnyugtató volt számomra. Egy suhintással eltüntette a tüzet és leguggolt mellé. -Jól vagyunk- simogatta a hasát és közben mosolygott- Miért akar érte jönni? Mire kell ő neki?- aggodalmaskodott -Azt még nem tudom, de kiderítem- azzal átölelte anyát. Ekkor olyan éles fájdalom hasított a fejembe, hogy azt hittem ott robban szét. Álmomból megint riadtan keltem és ismét remegtem, mint a nyárfalevél, de hirtelen egy erős kar ölelt át. -Derek?- mondtam akadozó hangon -Sejtettem, hogy megint rémálmod lesz- suttogta a fülembe, majd ismét bebúj hozzám, de nem engedett el. Szorosan tartott a karjaiban, de mégis gyengéden és lefeküdtünk. Óvatosan simogatta a hajam, mire hamar elaludtam. Reggel amikor felkeltem Derek már nem volt mellettem, de helyette volt egy üzenet. „Jó reggelt. Deaton-nél leszek, ha baj van hívj!" Derek Deaton-nél mi? Na mindegy. Amúgy is fel kell világosítanom Anna-t a történtekről és arról, ami most is folyik. Letusoltam, felöltöztem és kopogtam a szobája ajtaján. -Gyere be!- azzal benyitottam- Szia Sky- mosolygott rám- Mi a helyzet? -Ami azt illeti van egy pár dolog amiről nem árt ha tudnál- zártam be az ajtót. Érdeklődve nézett rám, én pedig leültem mellé az ágyra és nekikezdtem a mondókámnak. Mindent elmeséltem neki. Minden álmom, Orphnaiosz-ról, a gyertyáról, az anyával és Talia-val történ beszélgetésemről, a két és fél teleírt füzetről, Derek-ről és a tegnapi fürdőszobás eseményemről. A biztonság kedvéért nem beszéltem Posszeidon-ról. Csak tátott szájjal nézett rám és mire a végére értem elkapta a sírás. Szorosan magamhoz öleltem és igyekeztem megnyugtatni. Beletelt egy kis időbe mire teljesen megnyugodott- Megyek csinálok reggelit- álltam fel az ágyról. Csak bólintott. Lehet, hogy mégse kellett volna mindezt elmondanom? Nem! Ideje volt. Jobb ha ő is tudja, hogy mi folyik körülöttem és nem csak úgy belecsöppen a közepébe. Lent csináltam egy kis lecsót és tálaltam is. Anna pont jókor jött le és már mosolygott is. Remélem ez annak a jele, hogy sikerült neki mindezt feldolgozni, így leültünk enni. -Szóval- kezdte mondandóját- Te és Derek -Jaj ne- temettem kezeimbe az arcomat. Úgy tudtam, hogy ezt nem kellett volna elmondanom. -Kis aranyos pár- nevetett gúnyosan -Hahaha. És teeee?- néztem felé egy kissé sunyin -Senki- mosolygott -Pontosan- mutattam rá -Jaj Sky- emelte fel a fejét és elnevette magát, mire én csak vigyorogni tudtam. A nap hátralévő részében Orphnaiosz-t faggattam egy kicsit a másik világról és eléggé sok mindent megtudtam. Az ott élő teremtményekről és a személyiségükről, de a legmegdöbbentőbb tények azok voltak, hogy az alvilág energiája megnőtt az elmúlt 17 évben. Ennek az az oka, hogy az utat elzárták és így lehetetlenné vált az, hogy az élők lemehessenek, de mivel maga Hádész az apám és az ő vére csordogál az ereimben ezért nekem nem okoz gondot. De még ennél is jobban sokkolt az a tény, hogy az alvilág lényeinek parancsolhatok kedvem szerint. Itt most démonokat, szellemeket és mindenféle más alvilágból származó természetfeletti lényt kell érteni, de őket is majd csak akkor fogom érzékelni, ha a kék hold fénye elért. Akkor elvileg könnyebben fogom tudni uralni az erőm, amiről még pontosan nem is tudom, hogy mi. A nap további részében nem csináltam semmi érdekeset. Este vacsora után megkérdeztem Anna-t, hogy elenged-e a kis esti sétámra, amire már jó ideje nem került sor. Egy kicsit vonakodott tőle, de egy kis győzködés után csak bele ment. Felpattantam és megöleltem, majd kirohantam a hátsó ajtón. Orphnaiosz természetesen kérdően nézett rám amikor átváltoztam a sövénynél. Nem figyeltem rá csak átbújtam a lyukon. Nem változtam vissza, így farkas alakban szaladtam az erdőben. Néhány méter után megálltam. Egy gyönyörű helyre értem, ahonnan beláttam az egész várost. A szikla szélére mentem. Lefeküdtem és fejemet a két lábam közé tettem. Órákig tudtam volna nézni a sötét estében tündöklő kivilágított Beacon Hills-t. A csodálkozásomat a mögöttem lévő ágak recsegése törte meg. Azonnal felkaptam a fejem, felugrottam és megfordultam. Morogni és vicsorogni kezdtem hátra hajtott fülekkel, hogy az illető észlelje nem látom szívesen és jobban tenné, ha elmenne. Az árnyékból egy szőkés-barna hajú kék szemű fiú lépett ki. A morgást nem hagytam abba, mire megvilágította aranysárga szemeit és ő is morogni kezdett. Nagyon feldühített, hogy annak ellenére, hogy farkas nem érzékeli amit mondtam, vagyis inkább amit közöltem. A vérem egyre jobban forrósodott és akármennyire is akartam nem tudtam megnyugodni. Vettem egy nagy levegőt és hangosabban kezdtem el morogni, amitől az egész erdő rezgett. Nem tudom, hogy mi történt, de a fiú szemei azonnal visszaváltoztak és hófehér lett az arca. Gyorsan elővette a telefonját és igyekezett észrevehetetlenül készíteni rólam egy képet, majd sarkon fordult és mint aki az életéért futna úgy futott el. Nem bírtam lenyugodni, így dühömet úgy vezettem le, hogy hazáig sprinteltem. A sövényhez érve nem nyugodtam meg, de nem volt olyan vészes. Átmásztam a lyukon és megdöbbenésemre a hatalmas fekete mén állt előttem. Visszaváltoztam és elindultam az ajtó felé. -Minden rendben?- kérdezett utánam -Persze. Miért ne lenne?- álltam meg és ránéztem -Mert a szemeid- fújt -A mi?- szaladtam oda az ablakhoz és belenéztem. Most már talán értem miért ijedt meg a fiú. Biztos a szemeim miatt. Megint kéken világítottak- Te szent isten. -Gyere ide- lépett hozzám Orphnaiosz, mire én megfordultam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megölelt én pedig szorosan öleltem vissza. Éreztem, hogy a vérem már nem forr annyira és kezdtem megnyugodni. Pár percig álltunk így, aztán elengedtem. -Mi volt ez?- kérdeztem tőle remegő hangon -Az erőd. Képes vagy irányítani a tűzet és e felől az alvilág tüze sem kivétel. Az világított a szemedben. Ezt mi úgy nevezzük az alvilág uralkodójának szeme. -És ez.....ez most... -Segítek megtanulni kezelni a helyzetet és természetesen gyakorlunk is a tűzzel, de ez most még nehezedre fog esni. -Ezt hogy érted? -Az alvilág tüze egy teljesen más szinten van, mint a sima földi tűz, így azt nehezebb irányítanod. Ezért fontos, hogy ne halaszd el a kék holdat- csak bólintani tudtam- Holnaptól gyakorolni fogunk és azt javaslom ne menj iskolába az elkövetkezendő 8 napban. -Úgy lesz- bólintottam- Jó éjt- indultam meg befelé. -Jó éjt. -Végre megjöttél!- ölelt át Anna- Már azt hittem hívnom kell Derek-et- viccelődött és elengedett. -Az nem lett volna túl......jó ötlet- mondtam egy kissé akadozva -Miért? Minden rendben?- faggatott -Nagy baj lenne, ha az elkövetkezendő 8 napban nem mennék sehová? -Miért? -Csak. Kérlek ne mérgesíts fel. Nagy baj lesz akkor -Miről beszélsz? -HAGYJUK!- kiabáltam és felmentem a szobámba. Magamra csuktam az ajtót és elővettem egy papírt: „Ha valami vagy valaki csak egy kicsit is feldühít, akkor félek, hogy felgyújtok valamit, vagy valakit saját akaratom ellenére" Összehajtottam és kicsúsztattam az ajtó alatt. Ennyi magyarázat szerintem bőven elég. Bementem a fürdőbe, letusoltam és megmostam a hajam. Megszárítottam és felkaptam a pizsamám. Bebújtam az ágyamba és nyakláncomat szorongattam. Féltem, hogy mit hoz a holnap és, hogy mi lesz a következő álmom. Becsuktam a szemem és igyekeztem elaludni, ami nehezen, de sikerült.
