Az alvilág farkasa (Teen Wolf FF.)

4.rész

A víz tükrébe nézve a szemem kéken kezdett el világítani. De nem úgy, mint a bétáké, hanem olyan volt mint az azelőtti álmomban a tűz. Aztán hirtelen a vízben egy fekete férfi alak jelent meg helyettem. Az ijedségtől hátra léptem és amint megérintettem a fát az azonnal kék lángra kapott. Majd a nyakláncom kezdett el világítani, amire felkeltem. De amikor odakaptam a nyakláncom valóban világított, majd egy kis idő múlva abba hagyta. Ránéztem az órára 6:48. Kikapcsoltam az ébresztőm még mielőtt megszólalt volna. Felöltöztem, megfésülködtem, felkaptam a táskám és lementem a konyhába. Anna még aludt, így elkezdtem valami reggeli csinálni. Mire elkészültem csak a nagy rohangálást hallottam az emeletről.
-Jaj mi történt?- tettem le az ételt az asztalra.
-Oh Sky. Egy istennő vagy- jött le a lépcsőn és ült le a helyére- Nem szólt az ébresztőm. Elfelejtettem beállítani.
Hm. Lehet, hogy ez a nyaklánc nem is olyan hétköznapi.
Reggeli után megmostam a fogam és becsuktam a házat. Anna-t előre küldtem, mert késésben volt, így a háztól az iskoláig sétáltam. Volt 20 percem beérni, így nem siettem. 15 perc alatt be is értem és egyenesen a szekrényemhez mentem. Kivettem belőle a szükséges dolgokat és indultam is a terembe. Út közbe Lydia-val találkoztam és együtt mentünk törire.
-Szóval......Volt megint ez a-
-Nem. Naponta csak egyszer történik meg- ültem le a székre.
-És volt valami új álom? Mert ha igen akkor annak valami jelentése van és nem csak egy álom.
-Hát igen volt- majd a tanár hangja csendre intette azt osztályt és bele is kezdtünk a történelem órába.
Az óra középen aztán egy furcsa érzés kapott el. Olyan, mint amikor valakit figyelnek. Kinéztem az ablakon és megláttam. Ugyan az a fiatal férfi, akivel azon az éjszakán találkoztam, amikor idejöttem. Nem nyugtatott meg, hogy engem nézett.
-Pszt. Lydia- suttogtam neki.
-Mi a baj?- suttogott vissza
-3 óránál- kiegyenesedett és kinézett az ablakon, majd vissza- Ismered?
-Az a férfi ott Derek Hale. Egy alfa- majd elővette a telefonját és elkezdett egy üzenetet írni- Írtam Scott-nak, szerintem őt keresi- majd eltette a telefonját, én pedig megnyugodtam. Ebéd szünetben kintre ültünk le Lydia-val és úgy jöttek a többiek is.
-Honnan tudtátok, hogy itt van Derek?
-Sky kiszúrta- mutatott rám Lydia.
-Te is...- próbált finoman utalgatni Stiles, de a hadonászásaiból nem értettem semmit.
-Ha azt akarod mondani, hogy ugyanaz mint Scott akkor a válaszom egy igen.
-És béta vagy omega?- folytatta kérdés sorozatát Stiles
-Alfa- vágta rá Lydia, mire mind a ketten ámultan néztek ránk.
-És mit akart ez a Derek?- kérdeztem Scott-ra nézve.
-Csak szólt, hogy egy új vérfarkas van a városban, de szerintem már mind tudjuk, hogy ki az- mosolygott rám.
-De vajon ezt ő is tudja?- gondolkozott el Stiles, amikor megcsörrent a telefonom. Egy SMS Deaton-től.
,,Gyere a klinikára iskola után"
 -Mi lenne, ha iskola után elmennénk és szólnánk Derek-nek, hogy megvan az a bizonyos vérfarkas- hozta fel az ötletet Scott.
-Sajnalom, de nekem dolgom van iskola után.
-Akkor majd talán máskor.
Az iskola után rohantam a klinikára, amikor odaértem megláttam egy nagyon is ismerős autót. Erre az autóra támaszkodott Derek Hale az iskola előtt. Egy kicsit haboztam, de végül beléptem. A doki már a váróban várt.
-Szerbusz Sky. Gyere csak- majd utána mentem.
A vizsgálóban már 2 férfi állt és az egyikük tekintetét már jól ismeretem.
-Te vagy az a farkas az erdőből- nézett mélyen a szemembe.
-Tehát már találkoztatok. Rendben Sky ők itt Derek és Peter Hale. Uraim ő itt Sky Hower. Siera lánya- mintha egy percre megfagyott volna a levegő. Mind a ketten felkapták a fejüket és tátott szájjal néztek rám.
-Az lehetetlen. Siera-nak nem volt kedvese.
-Pedig ő nagyon is az ő lánya. Valamint biztos vagyok benne, hogy a titokzatos férfi joggal maradt az árnyékban, ugyanis Sky szeme a születésétől kezdve vörös- na szerintem itt állt meg minden tudomány a fiúk fejében.
-Úgy érti, hogy az ő szeme soha nem volt arany sárga?- tette fel a kérdést Peter
-Soha. Valamint a farkas formát is könnyedén veszi fel. Arra vagyok kíváncsi, hogy Talia vagy bárki más nem említett-e egy olyan nevet, hogy Jason Hellsen?
-Nekem nem rémlik semmi- rázta meg a fejét Derek.
-Nekem sem.
-Azért szóljatok, ha bármi az eszetekbe jutna. Köszönöm Sky ennyi lett volna- bólintottam és elindultam a kijárat felé. Amint kiléptem az ajtón félreálltam és hallgatóztam egy kicsit.
-Mire gondolsz?- kérdezte Derek
-Tessék?
-Mi volt az, amit a lány nem tudhatott meg?
-Az a gyanúm, hogy az édesapjának nem ez az igazi neve. Sem Anna, sem én egy darab információt nem tálaltunk erről a bizonyos Jason Hellsen-ről és Anna azt mondta, hogy Siera azt mondta neki, hogy a férfi mindig figyeli őket.
-És ez hogyan lehetséges?
-Ötletem sincs.
Nekem ennyi éppen elég volt. Halkan elosontam és elindultam haza. Lehet, hogy az álmaimnak közé van az édesapámhoz? De ha mindig figyel, akkor miért nem védte meg anyát vagy a nevelőszüleimet?
Éreztem ahogy felforr a vérem. Bementem a házba és azonnal átöltöztem, majd lementem az edzőterembe és addig ütöttem a boxzsákot, amíg az már majdnem szétszakadt. Felmentem és letusoltam. A fürdőszobából kilépve már teljesen megnyugodtam. Amikor ránéztem az órára már majdnem 7 óra volt. Eldöntöttem, hogy lemegyek és készítek valami vacsorát. Amikor kész voltam megvacsoráztam, majd felmentem a szobámba és most kivételesen jó volt az időzítés. A kezem megint remegett és elővettem a kis füzetem. Most azonban egy oldalt írtam. Még soha nem írtam egy fél oldalnál többet. Egy kicsit aggasztott, majd úgy döntöttem, hogy ki kell egy kicsit szellőztetnem a fejem. Egy üzenetet hagytam a konyha asztalon Anna-nak, bezártam az ajtót, majd az erdő felé vettem az irányt. Egy jó kis esti sétánál semmi sem jobb. Az esti erdő hangjait egy suttogó hang zavarta meg. Megfordultam, de semmit sem láttam.
-Hahó! Van itt valaki?- néztem körbe, de az égvilágon senki sem volt ott. Követni kezdtem a hangot és bármennyire is közeledtem a suttogás nem lett hangosabb. Hirtelen egy fatönköt láttam meg. Hatalmas volt. Ahogy közelebb léptem eszembe jutott, hogy ez ugyanaz a fatönk, mint amit az álmomban láttam. Felé nyúltam, hogy közelebbről is megvizsgáljam, de hirtelen kigyulladt és megint kék lánggal égett. Már éppen hátra estém volna, amikor egy kemény mellkasba ütköztem és két kéz landolt a vállamon.
-Jól vagy?- a hangja ismerős volt, így megfordultam. Derek Hale
-Igen, jól.- próbáltam megnyugodni.
-Mitől rémültél meg ennyire?
-Hát a fa- néztem a fa felé, de annak semmi baja sem volt.
-Mi van a fával?
-Semmi- fogtam meg a fejem- Nem érdekes.
-Gyere hazakísérlek- fogta meg kezem és húzott a város irányába. Nem mertem egy szót sem szólni. Biztonságban éreztem magam a közelében. Vajon miért? A házhoz érve felé fordultam.
-Köszönöm, hogy hazakísértél- mosolyogtam felé.
-Szívesen- ejtett egy halvány mosolyt, majd elindult vissza az erdőbe. A házba beérve láttam, hogy az üzenet nincs már az asztalon és a vacsora is a hűtőben. Felmentem az emeletre és bekukkantottam Anna szobájába. Békésen aludt, így nem akartam zavarni. Halkan kiosontam, hogy még csak véletlenül se ébresszem fel. A szobámba érve letusoltam és bújtam is az ágyamba.
 Mint ahogy az elmúlt 2 napban most sem hagyták békén az álmok. Ismét az erdőben voltam és a fatönk felé sétáltam. Viszont valami nem volt rendben. A fatönk helyett egy hatalmas fa állt. Gondolom ilyen volt, mielőtt kivágtak, majd egy nevetést halottam. Elindultam a törzs mentén és megláttam egy fiatal nőt, akinek egy fekete alak fogta a kezét. Megismertem a nőt.
-Anya?
Hirtelen a férfi felém nézett és szeme úgy világított, mint az előző álmomban a víz tükrében. Hátra léptem, mire körülöttem kigyulladt a fű és körbe zárt. A lángok magasra nyúltak, szinte már egy falat húzták köztem és az álombeli világom között.