Az alvilág farkasa (Teen Wolf FF.)

15.rész

Az álmom ugyanaz volt, egészen addig amíg oda nem értem az ablakhoz. 3 nőt láttam odabent. Az egyikük Ophelia volt. Az ablakhoz húzódtam, de úgy, hogy ők ne lássanak.
-És ez működni fog?
-Igen csak az ő ereje kell hozzá.
-És azt hogyan akarod megszerezni. Túl erős. Ha egy rossz gondolatod is támad róla felgyújt.
-Akkor a gyermeke ereje kell- mondta Ophelia
-Gyermek?- nézett rá értetlenül a két nő
-Igen, ha jól tudom gyermeke fog születni.
-De Ophelia, ha elveszed a gyermek erejét az bele is halhat- fogta meg a vállát
-Inkább ő haljon meg! Nem vagyok képes elviselni anyám halálát! Ráadásul, ha elveszem az erejét, akkor én is parancsolhatok az alvilágnak!- kiabálta a vörös hajú boszorkány egy őrült mosollyal az arcán. Megakadt bennem az levegő. Ha elveszi az erőm, akkor meghalok? Nem. Ezt nem engedhetem. Nem merek belegondolni, hogy mi lesz, ha ő uralja az alvilágot.
-Ki vagy?- hallottam magam mögül azt a határozott hangot. Megfordultam és ránéztem. Szemei ugyan olyan kéken világítottak, mint a tűz. Éreztem ahogy a szemeim felveszik ugyanazt a színt. A férfi arca kezdett megvilágosodni előttem, de hirtelen feltűrte fekete pulóvere ujját mindkét karján.

A lélegzetem is elakadt. Néhány napja ugyanez történt velem, bár nem az egész karomon, hanem csak a kézfejemen. Az ajtó felé fordult és egyszerűen az ajtófélfának támaszkodott. Az tűz villámgyorsasággal terjedt tovább a ház további részeire.
-Nem bántjátok a családomat- morogta
Hallottam bentről a sok sikítást és be akartam menni, de megint éreztem, ahogy szétrobban a fejem. A földre estem és már sikítani tudtam volna a fájdalomtól. A nyakláncom világítása vetett véget a fájdalomnak. Mire észbe kaptam már az ágyamon ültem. A nyakláncomat szorongattam. 3:45. Mi lesz még itt? Dőltem vissza az ágyba és elaludtam.
Reggel nem keltem se túl korán, se túlkésőn. Egészen pontosan 8:13-kor keltem. Kiszálltam az ágyamból és a fürdő elé vettem az irányt. Letusoltam és hajat mostam, majd felöltöztem. A tükörbe néztem, mire ismét felvillant a szemem kéken világítva, de csak egy másodpercre. Már kezdem megszokni, bár egy kicsit még mindig furcsa érzés. Lementem a konyhába, ahol Anna várt egy megterített asztallal.
-Hogy aludtál?
-Viszonylag jól- ültem le
-Meg tudtál fordulni?- nézett rám érdeklődve
-Meg- fújtam ki a levegőt
-És láttad az arcát?
-Mondhatjuk......Lekötötte a figyelmem a két világító keze.
-Mint neked az egyik nap?
-Igen, csak neki a könyökéig és ahogy hozzáért a házhoz az lángra lobbant.
-Érdekes
-Nekem mondod? Köszönöm a reggelit- álltam fel az asztaltól és a mosogatóhoz léptem, hogy elmossak magam után
-Egészségedre- állt fel ő is.
-A szobámban leszek- töröltem meg a kezem
-Rendben- adott egy biztató mosolyt, azzal felmentem
A biztonság kedvéért nyitva hagytam az ajtót és elővettem a rajzfüzetemet. Valamiért csak egy dolgot tudtam rajzolni:

Vajon miért? Félretettem a füzetemet és az ablakhoz sétáltam. Orphnaiosz-t néztem, ahogy legelészik. Rengeteget köszönhetek neki, ha nem lenne nem is tudom, hogy mi lenne most velem. Az utóbbi napokban határozottan fejlődtek a képességeim. Ha úgy akarom bármi meggyullad ott és ahol én akarom, de ha baj lenne, akkor is egy pillanat alatt eloltom a tüzet. Derek természetesen minden gyakorlásomat végigkísérte és éjszakánként belopakodott, ha úgy érezte, hogy valami nincs rendben velem, amik általában a rémálmok után voltak.
Hirtelen erős fejfájás tört rám és a kezeimre néztem. Ugyanúgy égtek, mint az álmomban apának. Eszembe jutottak a képek ahogy csak úgy egyszerűen a falhoz ért és az egész hát kigyulladt. Pánikba estem. Nem akartam, hogy ez történjen a mi házunkkal is. A lábammal gyorsan Belöktem az ajtót, ami egy nagy csapódással bezáródott és gyorsan elfordítottam a kulcsot a bal kezemmel, ami akkor még nem égett, de amint elengedtem a kulcsot már nem volt ugyanolyan. Éreztem ahogy a szemem lassan megváltozik, de a fájdalom nem szűnt meg a fejemben. Próbáltam a ki-be légzős módszert, de nem használt.
-Sky- kopogtatott Anna- Mi folyik ott?
-Menj el- nyöszörögtem- Kérlek...
Hallottam távozó lépteit, de a helyzetem nem változott. Pár perc múlva több léptet hallottam.
-Sky- kopogtatott Lydia- Kérlek nyisd ki az ajtót
-Nem!- vágtam rá
-Ha nem nyitod ki, akkor én török be- mondta egy kissé idegesen és aggódva Derek
-Nem tehetem.....ahogy te sem- nyöszörögtem és a falnak támasztva a hátam elkezdtem lecsúszni a földre. A földre érkezve felhúztam a lábam és a kezeimmel a fejemet fogtam.
-Odébb- hallottam egy másik férfihangot
-Ki maga?- förmedt rá Derek, de ő nem törődött vele csak simán betörte az ajtómat. Éreztem ahogy közeledik hozzám, majd közvetlenül előttem leguggol.
-Sky- szólt hozzám nyugodtan és magabiztosan. A hangja hallatán megnyugodtam egy kicsit, és eszembe jutott, hogy honnan volt olyan ismerős.
-Miért történik ez velem?- nyöszörögtem, de kezeimmel még mindig az arcomat takartam.
-Mert fejlődsz. Apáddal is ez történt. Neki is pont- emelte el a kezemet- ilyenek voltak a szemei- nézett bele kéken világító szemeimbe. A többiek mozdulatlan arccal bámultak, de volt bennük nem kevés megdöbbentség is - Szétrobban a fejed?
-Ühüm- bólogattam óvatosan
-Mindjárt nem fog- fogta meg ismét a kezeim, mire azok gőzt árasztottak ki. Olyan volt, mint a szaunában. Az inge ujjából előjött egy kis víz, mire kezdtem teljesen megnyugodni. A ragyogás se perc alatt azonnal abbamaradt, majd elengedte a kezeimet- Jobb?
-Igen......Köszönöm- nézegettem a kezeim
-Szívesen- mosolygott szerényen
-Maga..?- nézett ránk Stiles
-Posszeidon......- mondta ki Lydia, de látszólag még mindig feszült volt.
-Örülök, hogy ismertek állt fel és felsegített.
-Mi- kezdte Scott
-Tudom, hogy kik vagytok- fordult a társaság felé, mire ők megdöbbenten néztek rá- Egy Isten vagyok gyerekek. Én mindenről tudok.....vagyis majdnem- fordult felém- Sajnálom, de amióta a kapu bezárult én sem tudtam vele beszélni- ettől a hírtől elszomorodtam- De biztos vagyok benne, hogy te megtalálod a módját, hogy a kapu kinyitódjon- fogta meg a vállam.
-Nagyon remélem- sóhajtottam
-Ha mindenről tud akkor gondolom Ophelia-ról is- lépett egyet előre Peter- Mire kell neki Sky?
-Alapvetően, ha egy Istennek és egy halandónak gyermeke születik, akkor a gyermek félisten, de valamiért Sky teljes mértékben örökölte az apja mivoltát. Így ő is Isten- nézett a többiekre, mire ők csak lefagytak, de nem csak ők, hanem én is. Én? Isten? Na jó ez sok egy kicsit- Továbbá Sky örökölte a fivérem szemeit is, amint az láthattátok. Ezek az alvilág uralkodói szemei. Ophelia édesanyja egy veszélyes boszorkány volt ördögi tervekkel.
-Miféle tervekkel?- kérdezte Lydia
-Át akarta venni az alvilág fölött az irányítást, tehát megölni Hádész-t. Szerencsére a hír hozzánk is eljutott, így megöltük és elzártuk a testét, hogy a többi boszorkány még csak véletlenül se tudja kiszabadítani. Viszont Hádész egy kis vérét használtuk ahhoz, hogy elzárhassuk, így csak az ő vérével lehet kinyitni a terem ajtaját, vagy......- nézett rám
-Az enyémmel- nyeltem nagyot
-Mindez 30 évvel ezelőtt történt, vagyis ami ott van az már csak csont, így nem tudják feltámasztani, de Ophelia megtalálta édesanyja könyvét, amiben benne van, hogy a szertartást miként lehet elvégezni- fordult felém- A szertartás folyamán minden erőd az övé lesz, ami növeli az esélyeit, hogy le tudja győzni apádat. A szertartást csakis teliholdkor tudja elvégeznie nemeton-nál, viszont teliholdkor neked is a nemeton-nál kell lenned, ahhoz, hogy az átváltozásod folyamata befejeződjön. Egészen pontosan 10 percet. A kék hold kezdetétől a végéig.
-Nem várhatjuk meg a következő kék holdat?- vetette fel ötletét Allison
-Csak hogy nem lesz következő kék hold- fordult felé- A kék hold csak akkor jelenik meg, ha az alvilág tüzének használója eléri a 17 éves kort, és attól számítva 1 hónap. Következő nem lesz.
A kis csapat csak csendben hallgatta, amit mondott, én pedig kezdtem egy kissé feszülten érezni magamat. Derek lassan elindult felém és átölelt. Szíve dobogását hallgatva megnyugodtam.
-Ezért jöttem el- nézett rám- Megígértem apádnak, hogy megvédelek és én sohasem szegem
meg az ígéretem.
-Köszönöm- mosolyogtam rá hálásan, mire ő is elmosolyodott. Hirtelen tekintete megakadt a rajzfüzetemen. Felvette és elkezdte nézegetni amit ma rajzoltam
-Ezt te rajzoltad?
-Igen. Ma....Bár mást valamiért nem tudtam. Miért?
-Hádész is ilyen volt a kék hold napján, csak ő mást rajzolt, akit úgy ismerhettek, hogy Kerberosz
-Ez hogy érti?- nézett rá érdeklődve Scott
-Kerberosz Hádész társa, aki azon a napon született, amikor Hádész átalakulása befejeződött. Tehát a kék hold után.
-Tehát...akkor....- akadozott a hangom
-Ő itt a tiéd lesz- adta a kezembe mosolyogva a füzetemet- Nem ártana neki egy név
-Majd gondolkodom rajta- mosolyogtam
-Most pedig pihenj, majd szólok ha itt az idő
-Rendben- mosolyogtam rá, azzal mindenki elindult kifelé. De én nem akartam, hogy ő elmenjen...