Az alvilág farkasa (Teen Wolf FF.)

2.rész

Reggel felkeltem és megnéztem a füzetem. -Még mindig nem tudom elolvasni- morgolódtam magamban. Nem azért nem tudom elolvasni, vagy mert olyan csúnyán írtam, hanem mert ez olyan, mintha egy teljesen idegen nyelv lenne.
-Jó reggelt hétalvó kész a reggeli- kopogtatott Anna
-Máris megyek- pattantam ki az ágyból. Felöltöztem és mentem is le.
-Hogy aludtál?
-Jól.
-Szóval beszéltem Deaton-nel és azt mondta, hogy délutánra nincs dolga, így beugrunk. Reggeli után pedig mehetünk is elintézni a beiratkozásod.
-Jól kiterveltél mindent ugye?
-Még szép. Este pedig szétrúgom a feneked a ringben. -Majd meglátjuk még azt- vigyorogtam. Reggeli után ültünk is be az autóba és elindultunk az iskolába. Hamar odaértünk. Gondolom óra volt, mivel senki nem volt a folyósokon. Az igazgatóiba érve Anna kopogott.
-Szabad.
-Jó napot.
 -Á Ms. Hower jó újra látni és ő itt bizonyára az unokahúga. Nagyon örvendek kedves. 
-Szintén-fogtam kezet az igazgatónővel.
-Máris hozom a papírokat- majd átment a másik terembe. 
-A húga jó barátnőm- suttogta felém nagynéném.
-Jó tudni.
-Itt kellene aláírni- mutatott a papír jobb alsó sarkára. Én csak hátraléptem egyet és bámultam az üres folyosót, amikor hirtelen megszólalt a csengő. Először a tanárok, majd a diákok léptek ki a folyosóra. És akkor láttam meg. Scott McCall. Biztos vagyok benne, hogy érezte a jelenlétem és amikor felem fordult ugyanúgy köszöntem neki mint a pályán.
-Rendben ezennel hivatalosan is az iskola diákja vagy a 11. A lesz a te osztályod. Parancsolj itt a kód a szekrényedhez. A könyvek és az órarended is bennük van.
-Köszönjük a segítséget. Holnap már időre itt lesz.
-Abban biztos vagyok.
 -Még egyszer köszönjük. Viszlát. -Viszlát- köszöntünk el egyszerre és mentünk is a szekrényemhez. Miközben alaposan átvilágítottam hallgattam a 2 fiú közötti beszélgetést.
-Hahó föld hívja Scott-ot. Itt vagy haver?
-Igen bocsi.
-Mi van veled az edzés óta furán viselkedsz.
-Az a lány.
-Mi van vele? Szerintem új.
-Ott volt tegnap az edzésen.
 -Aha. Mit szolnál, ha holnap beszélnél vele?-a többi részt nem halottam, mivel már a kijárat felé mentünk.
-Na ezt is letudtuk és még van egy csomó időnk. Mi lenne ha segítenél összedobni az ebédet?
-Szívesen- ültünk be az autóba. Ebéd után nem csináltunk semmit. Én csak rajzolgattam a füzetembe. Hirtelen benyitott Anna.
-Ideje indulni- biccentett. Kipattantam az ágyból felvettem a dzsekimet és már indultunk is a klinika felé. Amint odaértünk kirázott a hideg.
-Minden rendben?
-Csak kiráz a hideg ettől a helytől. Nem átlagos klinika ez, jól sejtem?
-Majd meglátod- mosolyodott el, mire én csak megforgattam a szemem. Beléptünk és megszólalt a csengő, ami jelezte a tulajnak, hogy itt vagyunk.
-Szerbusztok. Gyertek be- lépett ki egy férfi az ajtóból, majd a pult mögé vezetett minket és bementünk egy másik szobába. Gondolom ez volt a vizsgáló.
 -Ő itt Sky, Siera lánya- mutatott be nagynéném.
-Dr. Deaton vagyok. Örvendek- nyújtotta barátságosan a kezét.
-Szintén- ráztam vele kezet.
-Minden rendben? Olyan feszült vagy.
-Csak furcsa érzésem van.
-Amint kiszálltunk a kocsiból megérezte- mosolygott a dokira Anna.
-Mit éreztem meg?- néztem rájuk érdeklődve.
-A klinika falai hegyi kőrisből készültek, amik távol tartják a természetfelettit. És most őszinte leszek veled. Eddig még senki sem érezte meg a klinikán kívülről. Mindig akkor érezték meg amikor beléptek.
-Kicsodák?
-Vérfarkasok. Szóval a nagynénéd mondta, hogy miért fogtok jönni?
-Azt mondta, hogy beugrunk köszönni, de ez nekem máris gyanús- vetettem gyanakvó pillantást Anna-ra, mire ő elfordult.
-Csak egy pár rutin vizsgálat lesz pulzus, regeneráció stb. Most arra kérlek, hogy ülj le- leültem a székre és elkezdte mérni a pulzusom- Ez rendben van- majd elő vett egy szikét és megvágta a karom amire én felszisszentem, de már gyógyulni is kezdett- A regeneráció is rendben van. Ennyi volt.
-Na jó elárulna valaki, hogy mi ez az egész?
-Tudod Sky én egy druida vagyok.
-Küldött?
-Így van. A Hale család küldöttje voltam, viszont a tűz után már csak 3-an maradtak. Egyikük Dél-Amerikában van. A másik kettő a városban él. Név szerint Derek és Peter Hale. Amikor a nevelőszüleid halálának híre eljutott hozzánk, arra gondoltunk, hogy te voltál a célpont. Viszont az okot még egyenlőre nem tudjuk vagy annak okát, hogy édesanyád miért halt meg, amikor egyetlen életet sem oltott ki, és senkit sem változtatott át.
-Szerintünk édesapádnak van valami köze hozzá. Viszont a nevén kívül semmit sem tudok róla.
-És mi a neve?- nyögtem ki nehezen
-Ha jól emlékszem Jason Hellsen. De semmi nincs róla és soha nem találkoztam vele. Ennek ellenére édesanyád mindig azt mondta, hogy figyel.
-Akkor most mit fogunk csinálni?
-Először is te éled tovább az életed, mintha semmi sem történt volna. Aztán pár nap múlva szólok, ha lesz valami.
-Ennyi??- emeltem fel a hangom- Várunk?? A nevelő szüleim senkinek sem ártottak és meghaltak. És most azt mondja, hogy várunk?
-Nem tehetünk mást Sky- fordított maga felé Anna- én nem akarlak téged is elveszíteni- szökött könny a szemébe, mire én szorosan átöleltem.
-Hát rendben. Akkor várunk- mondtam, mire Deaton bólintott és Anna egy kicsit megnyugodott.
Kiléptünk a klinika ajtaján, majd Deaton szólt utánunk.
-Ígérem szólok, ha bármit is találok.- csak bólintottam és beültem az autóba. Hazaérve felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra. Mire megint kezdődött. A kezem hirtelen elkezdett remegni. Kerestem a tolat és a kis füzetem és ismét elkezdtem írni valamit. Ugyanolyan érthetetlen volt, mint eddig. Egyszerűen, mintha egy másik nyelven írnék. Írtam egy fél oldalt akaratlanul, majd elkezdtem rajzolni a rajzfüzetembe. Hirtelen Anna kopogtatott az ajtómon.
 -Szia- és egy dobozt tartott a kezében, majd leült az ágyamra- Ezt édesanyád szánta neked a 17. születésnapodra. Megesketett, hogy személyesen kell ezt neked átadni- elvettem a dobozt és kinyitottam. Egy nyaklánc volt benne, amit azonnal felvettem. 

-Mintha rád öntötték volna- mosolygott Anna- Rendben a vacsora hamarosan kész és ne feledd holnap iskola.
-Most rontottad el a kedvem- mosolyogtam
 -De kár- gúnyolódott, majd megcsikizett, amit én nevetés nélkül nem tudok kibírni, majd felállt és lement.5 perccel később én is mentem és segítettem teríteni. Vacsora után felmentem letusoltamra megmostam a hajam, majd bebújtam az ágyba amikor hirtelen eszembe jutott valami. Gyorsan kipattantam az ágyból és belecsúsztattam a kis füzetem a táskába egy tollal a közepében. Nem szeretném, hogy holnap amikor megint rám jön az írhatnék ne legyen nálam és a rosszabbik eset történjen. Visszabújva az ágyamba azonnal elnyomott az álom.Álmomban valami kergetett az erdőben, amikor úgy éreztem, hogy leráztam egy tuskó mellett álltam. Amikor hozzáértem a tuskóhoz az kék lánggal kezdett el égni.