Az alvilág farkasa (Teen Wolf FF.)

3.rész

Reggel amint felkeltem kinyomtam az ébresztőt és elkezdtem fogni a fejem. Vajon mi lehetett az az álom. Nem nagyon izgatott, hiszen csak egy álom volt, majd kipattantam ,hogy még egyszer leellenőrizzem mindenem megvan-e. Minden megvolt így elmentem felöltözni. Megfésülködtem, felkaptam a cuccom és mentem is le a konyhába.
-Jó reggelt! Végre nem nekem kellett ébresztenem- nevetett fel nagynéném miközben letett egy szelet pirítóst és egy bögre friss teát az asztalra.
-Neked is! Kelek én magamtól is, ha úgy akarom- mosolyodtam el, miközben leültem az asztalhoz és elkezdtem enni a reggelim.
-Ma sokáig leszek a gyógyszertárban, úgyhogy nyugodtan átjöhet egy pár új barátod, ha nem szeditek szét a házat- mosolygott rám.
-Persze. Még csak az hiányzik- mondtam, majd kiürítettem a poharam és mentem fogat mosni a lenti fürdőszobában.
 -Jaj majd elfelejtettem itt a házkulcsod- tette le az asztalra.
-Rendben- öblítettem ki a számat, majd megtöröltem és fel is vettem a kulcsot amit zsebre vágtam. Beültünk a kocsiba és elindultunk, majd az útkereszteződésnél kirakott.
-Gondolom innen már odatalálsz.
-Annyira amnéziás nem vagyok. Na szia.
-Szia- majd el is hajtott.
Az iskolába beérve egyből megcéloztam a szekrényem. Elővettem az órarendet és elkezdtem memorizálni a mai napot, ami nem volt más mint egy csütörtöki nap. Közben hallottam Scott hangját ahogy a barátaival beszél.
-Na itt a remek lehetőség. Menj oda és beszélj vele.
-És mi van ha furának fog találni.
-Sziasztok. Hát ti mit csináltok?- ment oda hozzájuk egy lány.
-Szia Lydia. Scott furcsának tálalja az új lányt és arra hivatkozik, hogy valami nem stimmel vele.
-Akkor miért nem mész oda és beszélsz vele?
-Én is ezt mondom neki.
-Mert furán érzem magam.
-Na jó. Akkor majd én megyek- fejezte be a mondatát a lány és elindult felém. Én kivettem a szükséges könyveimet és betettem a táskámba, majd bezártam a szekrényem -Szia. Új vagy?
-Szia. Igen. Nemrég költöztem a városba.
-Értem. A nevem Lydia Martin- nyújtotta barátságosan felem a kezét. 

-Sky Hower. Örvendek a találkozásnak.
-Szintén.
-Mond nem tudod véletlenül, hol van a matek?
-De igen. Én is azzal kezdek. Gyere velem- majd hátra dobta vörös hajat és elindult az emeletre én pedig követtem. -Nyugodtan ülj le ide- mutatott maga mellé.
-Biztos, hogy itt nem ül senki?
-Igen. A fiú aki itt ült elköltözött.
-Hát akkor oké- ültem le.
-És mi szél hozott a kis városunkba? Honnan jöttél?
-New York-ból jöttem. A szüleim meghaltak és így a nagynénémhez költöztem.
-Ó nagyon sajnálom- hallottam a hangján a sajnálkozást- Mi történt velük?
-Autó baleset.
-Sajnálom.
-Köszönöm, de nem mintha tehetnél róla- mosolyogtam rá, mire ő visszamosolygott.
-Na jól van gyerekek.....( Gondolom nem kell részleteznem egy matek órát)
A nap további részében Lydia körbevezetett az iskolában és végre elérkeztünk az ebédszünethez. Amint leültünk a 2 fiú is odajött.
-Szia az én nevem Stiles ő pedig itt Scott
-Szia- olyan bizonytalan volt, hogy ezt még egy kölyök kutya is megérezte volna.
-Sky- mosolyogtam rájuk- Örvendek.
-Szóval, mi szél hozott a városba?- kérdezte érdeklődve Stiles.
-A szüleim egy balesetben meghaltak, így ideköltöztem a nagynénémhez- az arckifejezésükről árulkodott, hogy nem egy ilyen válaszra számítottak.
 -Sajnáljuk- mondta Scott
-Köszönöm- majd elkezdtem birizgálni a nyakláncom.
-Szép a nyakláncod- szólalt meg Lydia
-Köszönöm. Édesanyám szánta nekem.
 A csendet a csengő szakította meg. A további órák unalmasan teltek. Az utolsó óra történelem volt, és hát nem tudom ilyenkor mi van velem, de eléggé pocsék volt az időzítés. Megint remegett a kezem. Feltűnés mentesen elővettem a kis füzetemet és elkezdtem bele írni és csak imádkoztam, hogy senki se vegye észre. Ami egy ideig sikerült is, de Lydia-nak ez sajnos feltűnt és pont akkor amikor sikerült abbahagynom. Óra után Lydia odajött hozzám.
-Mi volt veled?
-Tessék?
-Az óra alatt remegett a kezed mint a nyárfa levele, aztán elkezdtél írni egy másik füzetbe- vétett rám egy aggódó pillantást
-Ne aggódj Lydia, semmi bajom.
-Nem- majd nagy levegőt vett és elhúzott egy üres osztályterembe- Egy Banshee vagyok.
-Banshee?
-Igen és volt már egy pár élményem paranormális jelenségekkel. Úgyhogy mond el, hogy mi történt és mutasd azt a füzetet- nagy levegő vettem és kifújtam.
-Időnként elkezd remegni a kezem, mintha írásra ösztönözne valami és ezeket írom- nyújtottam át neki a könyvet.
-És mit jelentenek?- nézett értetlenül a füzetbe
-Fogalmam sincs- rázta meg a fejem- Mintha egy másik nyelven írnám le ezeket a szavakat.
-El kellene mondanunk a többieknek.
-Nem!- vágtam rá
-Miért nem. Hátha tudnak segíteni.
-Ma álmodtam valamit és valami azt súgja, hogy köze van ehhez. És talán a nevelő szüleim halálához is.
-Nevelőszülők?
-A baleset a nevelő szüleimmel történt, de az nem baleset volt, hanem direkt csinálta valaki.
-És mégis ki lenne képes ilyesmire?
-Az aki megölte az édesanyámat- változott vörösre a szemem mérgemben.
-Sky- lepődött meg Lydia
-Ne haragudj.
-Vérfarkas vagy.
-Igen. Kérlek Lydia ne szólj erről az írásról senkinek.
-Rendben- vett egy nagy levegőt- megígérem.
-Köszönőm- öleltem át.
-Erre valók a barátok- ölelt vissza.
Elköszöntem Lydia-tól, aki közben megadta a telefonszámát, így én is megadtam neki az enyémet és elindultam hazafelé. Otthon felmentem a szobámba ez elkezdtem tanulni. Valamiért mindent hamar megtudok jegyezni, így a tanulás nem tartott sokáig. Amint befejeztem a tanulást elővettem a kis füzetem és elkezdtem lapozgatni, majd elővettem az előző kettőt is. Nem mintha sokra jutottam volna, de egy próbát megért. Hallottam az ajtót záródni, így gyorsan eldugtam az ágyam alatti deszka alá a 2 füzetet, míg a harmadikat a táskámba csúsztattam, majd elindultam lefelé.
-Hogy ment?
-Fárasztóan- dőlt le a kanapéra. Gondoltam segítek neki egy kicsit, így bementem a konyhába, és elkezdtem nézelődni, hogy mi hol van. Amint megtaláltam mindent ami kellett nekiálltam egy kis vacsorát csinálni. Be kell valljam a végeredmény kielégítő volt. Megtérítettem és már ki is szedtem az ételt a 2 tányérra. Megfogtam Anna adagját és odaálltam vele a nappali küszöbére majd elkezdtem legyezni, hogy az illata elérje. Azonnal felkelt és meglepődötten mondta
-Te főzted?
-Hát azért csak tanultam valamit anyutól- mosolyogtam.
-Hmm. Legközelebb te főzöl- mosolygott.
Camille Richardson a nevelő anyám séfként dolgozott egy étteremben és ahányszor csak hazaért mindig tanított valami újat.
(Sky az igazi édesanyja nevét viseli, mert amikor Anna tudomására jutott, hogy unokahúga életben van azonnal megkereste a családot és be avatta őket. Nem volt gond, mert ők is vérfarkasok voltak.)
-Csak akkor ha későn érsz haza. Még a végén a te tudásod kopik meg- nevettem.
-Hé. Na jó. Rendben.
Vacsora után felmentem a szobámba letusoltam és már bújtam is be az ágyba. A nyakláncomat szorítva nyomott el az álom. Álmomban egy folyó partján sétáltam. Belenéztem a vízbe, de nem azt láttam amire számítottam