Az alvilág farkasa (Teen Wolf FF.)

10.rész

Reggel felkeltem és ránéztem Derek-re. Látszólag aludt, de tegnap is azt hittem, hogy aludt közben pedig 20 perce fent volt. Csak néztem az arcát amikor észrevettem ahogy a szeme egy kicsit megmozdult.
-Neked is jó reggelt- kinyitotta a szemét és csak mosolygott rám.
-Csak egy kis mozdulat volt
-De akkor is- vigyorogtam, majd kibújtam karjai öleléséből és a fürdő felé vettem az irányt- Mi legyen a reggeli?
-Amit te szeretnél- szállt ki az ágyból és indult el az ajtó felé
-Rendben- bementem a fürdőbe és letusoltam. Villámgyorsan megmostam a hajam, felöltöztem és lementem reggelit csinálni.
Hamar kész voltam a reggelivel, így miután kitettem az asztalra hűlni kiszaladtam a hátsó ajtón vendégemhez.
-Jó reggelt!- léptem elé.
-Neked is- lejjebb hajtotta fejét, amit megsimogattam.
-Mond csak egyáltalán te mit eszel?- suttogtam nehogy Derek véletlenül meghallja.
-Bármilyen gyümölcsöt, de az itt található fű is megteszi- azzal elkezdett legelészni.
-Akkor jó étvágyat- suttogtam és elindultam a konyhába. A konyha küszöbén Derek állt összefont karral.
-Majd reggeli után elmesélem. Ígérem- csak bólintott és leültünk enni. Fogalmam sincs, hogy hogy fogom ezt elmagyarázni neki. Vajon az igazat mondjam vagy találjak ki egy mesét?
Reggeli közben csak ezen járt az agyam. Miután befejeztük kimentem a hátsó ajtón és Derek követett. Orphnaiosz-hoz szaladtam, mire ő a fejét két kezembe tette. Aggodalmasan néztem rá, mire ő érzékelte a szituációt.
-Nem látom értelmét, hogy eltitkold előtte kilétünket- rázta meg óvatosan a fejét- Mond el, hogy ki vagy és azt is, hogy én ki vagyok. Ha mindent tud nem lesz annyira nehéz dolga.
-Hát jó- sóhajtottam és megfordultam. -Tudom ki az apám.
-Tessék?- döbbent meg. Biztos vagyok benne, hogy nem erre számított- Mióta?
-Nem olyan rég. Egészen pontosan tegnap este óta- ugyanis ekkorra tudtam biztosan, hogy ő az.- Apám neve Jason Hellsen.
-De nem ez az igazi neve. Deaton is mondta-
-A földön ezt használja- vágtam közbe a szavába- Az igazi neve Hádész.
-Mint az alvilág istene a görög mitológiából?- biztos vagyok benne, hogy most hülyének néz- Ezt nem veszem be- fonta össze karjait ismét.
Orphnaiosz ekkor nyerített egyet, hogy magára vonja a figyelmet. Mind a ketten rá figyeltünk, mire ő odalépett a diófához és beleugrott az árnyékába. Derek lélegzete elakadt. Amikor Orphnaioszujra előjött az árnyékból hozzám dörgölte a fejét.
-Ezt......ezt meg mégis...
-Ő itt Orphnaiosz. Képes közlekedni az árnyékok között. Apám egyik lova. Ő világosított fel engem is.
-Mégis hogy tudna egy ló felvilágosítani?- éreztem a hangján, hogy kezd egy kicsit kiakadni.
-Úgy, hogy képes telepátiával kommunikálni velem. Viszont csak velem tud és az apámmal- egy ideig tátott szájjal nézett. Odamentem hozzá és két kezembe fogtam az arcát és közelebb húztam, hogy mélyen a szemébe tudjak nézni- Tudom, hogy ez mind elképzelhetetlennek hangzik, de ez az igazság Derek. Ez a színtiszta igazság.
Egy ideig csak nézett, majd megfogta kezeivel az én kezeim.
-Elhiszem- levette kezeim az arcáról és rám nézett, majd Orphnaiosz-ra.
-Ha most nem baj szeretnék kettesben lenni vele- néztem Derek-re
-Ez csak természetes- azzal bement a házba.
-Mit szeretnél tudni?- horkantott fel
-Hát sok mindent, de legelőször a nagynéném hollétét- néztem szemeibe
-Anna?
-Igen- néztem rá reménykedve
-Meg tudom keresni, de idő kell hozzá.
-Amennyi szükséges csak, kérlek keresd meg nekem.
-Ahogy óhajtod- hajolt meg előttem és eltűnt a diófa árnyékában. Csak reménykedni tudtam, hogy megtalálja.
Legszívesebben ott szobroztam volna egész nap, de nem lehetett. Megint remegett a kezem. Gyorsan felrohantam a szobámba és elővettem a füzetem. Fogtam a tollat és elkezdtem írni, mint a vízfolyás. Éreztem egy aggódó tekintetet magamon, ami gondolom Derek-hez tartozott. Az ajtóban állt és figyelt. Egy oldal után letettem a tollat és kifújtam az addig bent tartott levegőt.
-Jól vagy?- sietett hozzám
-Igen. Semmi bajom.
-Mégis mi ez?- mutatott a füzetemre
-Nem tudom- fogtam a fejem és néztem az általam írt oldalt, amiből nem értettem sokat. Derek mellém állt és közelebb hajolt, hogy jobban megnézhesse a füzetet.
-Van ötleted, hogy mit írtál?
-Nincs- bámultam a füzetet.
A következő pár órában csak rajzolgattam a rajzfüzetembe, míg Derek csak lapozgatta a másik füzetet. Már 16:00 óra fele járt, amikor a nagy csendet Orphnaiosz nyerítése szakította meg. Azonnal ledobtam mindent és leszaladtam a lépcsőn egyenesen az udvarra.
-Na?- léptem a fekete ménhez
-Megtaláltam- horkantott fel- Az erdő mélyén van egy elrejtett rejtekhely. Ott van elzárva.
-És jól van?
-Csak egy pár horzsolás
-Hál' Istennek- könnyebbültem meg- Akkor most már csak ki kell hoznunk onnan
-Az nem lesz olyan egyszerű- rázta meg fejét- A rejtekhelyen rengeteg a vadász és a hely is nagyon szűk.
-Ki fogjuk- lépett közelebb hozzám- Csak bízd rám- tette fejét a kezeimbe.
-Mit mondott?- lépett hozzám Derek
-Megvan Anna, de azt mondja, hogy a hely tele van vadászokkal és szűk- simogattam meg az én kis hírhozómat
-Szólok a többieknek- vette elő a telefonját és bement a házba.
-Mire gondoltál?- suttogtam a fülébe
-Arra, hogy majd mi kihozzuk. Mi ketten
-És azt te hogy képzelted?- néztem rá kíváncsian
-Majd ha odaérünk megtudod- vette ki a fejét kezeim közül és felnézett az égre- Hamarosan teljesen sötét lesz, majd az éj leple alatt megyünk- nézett rám
-És a többiek?- néztem a ház felé
-Ezt most nélkülük kell megoldanunk- nézett rám onyx fekete szemeivel
-Hát jó. Mi a terved?