Az alvilág farkasa (Teen Wolf FF.)

11.rész

Orphnaiosz elmondta az ötletét és mire befejezte léptek közeledtek a házból felénk. A többiek jöttek. Derek, Scott, Stiles, Lydia és két ismeretlen egy férfi és egy lány. Mindannyian a mellettem álló fekete mént nézték tátott szájjal, míg én a két ismeretlent néztem.
-Sky ők itt Chris és Allison Argent- mutatta be őket Derek. Az Argent név hallatán meglepődtem és meg is ijedtem. Minek engedett be vadászokat a házba? Orphnaiosz csak fújt egyet és dobbantott a lábával, mire a sok ámuldozó szempár visszazökkent az ámuldozásból.
-Szóval- rázta meg a fejét Stiles- Derek elmondta, hogy ki az apád és minden.... – vakarta meg a tarkóját
-Orphnaiosz véletlenül nem hallotta az egyik vadász nevét?- kérdezte az idősebb Argent. Kérdően néztem a közben mögém került fekete ménre.
-Micheal Levander- bólintott
-Micheal Levander- néztem vissza a társaságra, mire Chris arca magyon meglepett és aggódó is lett egyben
-Apa- nézett rá a fiatal lány- Ismered őket?
-Igen- szegezte le tekintetét- A Levander család a legkegyetlenebb a vadászok közül. Főleg a jelenlegi vezér miatt váltak ilyenné. Oscar Levander.
-Akkor azonnal ki kell hoznunk onnan- vágta rá a lány, ami őszintén szólva kicsit meglepett.
-Meg tudod mondani, hogy hol van az a hely?- nézett rám
-Oda tudsz vezetni?- néztem Orphnaiosz-ra, mire ő csak bólintott.
-Akkor kell egy terv- mondta Scott
-Menjünk akkor készítsünk egyet- indult el befelé Stiles, mire a többiek követték.
-Nem jössz Sky?- nézett rám Lydia
-De nemsokára megyek- válaszoltam neki. Bólintott és bement, én Orphnaiosz felé fordultam- Most mi lesz?- suttogtam a fekete ménnek, miközben ő a fejét a kezeimbe helyezte
-Most kell indulnunk- válaszolta- Az erdő egy sötét részén vannak, nem lesz gond
-Akkor jó- fújtam ki a levegőt
Felmásztam a fán keresztül a szobámba és elvettem 2 tasakot az ágyam alatti deszka alól, majd kimásztam az udvarra. Elindultam a sövény felé. Észrevehetetlenül átváltoztam, Orphnaiosz pedig a diófa árnyékában már el is tűnt. Gyorsan átsuhantam a sövényen és a túloldalon már vissza is változtam. Felpattantam Orphnaiosz hátára és igyekezett halkan elindulni, hogy a többiek észre ne vegyék, hogy eltűntünk. Néhány méter után már szinte repültünk. Pár perc múlva már egy ismerős hangot hallottam. Derek mérgesen kiabálta a nevem. Biztosan akkor vették észre, hogy eltűntünk. Orphnaiosz ezek ellenére sem állt meg, csak úgy repült, hogy szerintem még egy gepárdot is lehagyott volna.
Körülbelül 15 perc múlva már lassítottunk a tempón és megálltunk egy fánál.
-Ott van- mutatott fejével a tőlünk két méterre lévő fa felé- Látod?
-A pincelejáratot a fa tövébe? Igen- suttogtam neki
-Akkor indulhat a terv- mondta és elindult a fához. A fa tövében megállt, hogy én simán fel tudjak rá mászni. Elrejtőztem a lombok között. Orphnaiosz odaállt az pincelejárat ajtajához és elkezdte szétrúgni. A nagy ricsajra az emberek kiömlöttek a pincéből. Csak annyit láttak, hogy valami áll az árnyékban a fák között
-Utána!!- kiáltotta az egyik férfi, majd mindenki fogta a fegyverét és elkezdték üldözni.
Amint az utolsó ember is kijött a pincéből óvatosan lemásztam a fáról és bementem. Természetesen maradtak még bent vadászok. Igyekeztem őket kikerülni, nehogy meglássanak és jelezzék, hogy van itt egy betolakodó, aki ráadásul ugyan az a lány akit 17 éve megpróbáltak megölni. Éppen a folyosón mentem a cellák irányába, vagyis inkább arra amerre Orphnaiosz irányított. A következő percben már azt veszem észre, hogy valaki befogja a számat és behúz az egyik mellékfolyosóra a falnak támasztva hátát. Még mielőtt belekönyököltem volna a gyomrába megszólalt:
-Maradj csendben- suttogta a fülembe. A hangja ismerős volt. Abbahagytam a mocorgást és akkor vettem észre, hogy vagy 4 ember akkor ment el a folyosón. Miután elmentek a férfi levette a kezét a számról és elengedett. Elléptem tőle és megfordultam, hogy láthassam az arcát.
-Kailer- suttogtam
-Honnan tudod és ki vagy?- fordult felém, de amikor meglátta az arcom elakadt a szava
-Sky- nyújtottam felé a kezem
-Jacob- fogatta el
-Köszönöm, hogy megmentett
-Honnan tudod?- suttogta még egy kicsit kiakadva
-Érdekes álmaim vannak- vontam meg a vállam- De a nagynéném itt van. Meg kell találnom- indultam volna el, de a karomnál fogva visszahúzott.
-És mi a terved?- kérdezte- Bemész és levered azt a sok őrt?
-Valami hasonló- villantottam elő a zsebemből egy kis tasakot, mire értette a célzást és elengedte a karom.
-Mindenre fel vagy készülve?
-Mindenre- mosolyogtam vissza- Ki mondta, hogy raboljátok el Anna-t?
-Valami Ophelia nevű nő, de szerintem Oscar csapdát állított neked. Úgyhogy csak óvatosan
-Úgy lesz- mosolyogtam rá és folytattam az utam.
Jacob nem viccel tényleg sok volt az őr, de megláttam Anna-t. Az egyik őr róla beszélt és nevetett.
-Ha nem lenne a szervezetemben farkasölő simán szétrúgnám a seggeteket- fenyegetőzött.
-Mit mondtál?- indult meg az egyik őr felé ingerülten
-Hülye vagy?- rántotta vissza társa- Ha tovább mész leszakad alattad a padló és felülről leszel felnyársalva- mutatott a plafonra. Vörösen világító szemeimmel ránéztem a plafonra. Láttam a csapdát és tudtam is hogyan kerüljem el.
Miután meggyőződtem, hogy az őrökön kívül nincs a közelben senki megfogtam a kis tasakot és bedobtam közéjük. A fehér por hamar elterjedt a szobában és még mielőtt kiáltani tudtak volna már a földön feküdtek vadászfegyverekkel álmodva. Vagy nem tudom, hogy ezek mivel álmodnak, de nem is akartam ezen töprengeni. Felkaptam egy kendőt az arcom elé és felhúztam a kapucnit a fejemre. Úgy nézhettem ki mint valami bérgyilkos azokban a videojátékokban. Bementem a szobába és elvettem az őrtől a kulcsot. Kinyitottam a cella ajtaját. Természetesen Anna is aludt. Megfogtam a földről egy követ és bedobtam a cella közepére. A csapda azonnal aktiválódott. Először a padló szakadt le, majd a plafonon megjelentek a karók és elkezdett ereszkedni. Hátráltam, hogy vehessek egy nagy lendületet és nekiszaladtam. Sikeresen átugrottam a lyuk fölött, bár nem sokon múlott. Rátettem a másik kendőt Anna arcára, majd felkaptam és megpróbáltam ismét nekiszaladni. Anna-t átlöktem egyenesen ki az cella ajtaján, míg nekem éppen, hogy sikerült megkapaszkodnom a lyuk szélén. A plafon egyre közelebb jött én pedig még mindig ott csüngtem. Talpaimat a lyuk falaira tettem és meglöktem magam. Fellöktem magam, így a kezeimen átfordulva már fent guggoltam és már rohantam is kifelé a cellából. Hallottam a vadászokat a folyosó felől, így a másik irányba kellett mennem. Ez a hely egy kész labirintus így is alig találtam ide nem hogy még úgy jussak ki, hogy nem azon az úton megyek amin idejöttem.
Nem tudtam, hogy merre megyek csak szaladtam. Jobbra fordulva egy zsákutcába futottam.
-Remek- mérgelődtem. Mind a két oldalról jöttek így kénytelen voltam oda bemenni. Meglepetésemre a hordó mögött volt egy rés, amin pont befértünk. Gyorsan bevittem oda Anna-t és a hordóban talált fekete ronggyal eltakartam a rés bejáratát. Hallottam a lépteket és vagy oltári nagy mázlink volt, vagy ezek hülyék.
Igaz, hogy tovább mentek, de még mindig hallottam, hogy legalább ketten vannak a folyosón.
-Itt vagyok- dugta ki a fejét az árnyékomból Orphnaiosz.
-Ne rémisztgess- szidtam suttogva
-Elnézést.
-Valami másik kijárat?
-Körbenézek- mondta azzal eltűnt. 
-Mi volt ez?- lépett közvetlenül a rés mellé egy férfi