Az alvilág farkasa (Teen Wolf FF.)

8.rész

Derek szólt a többieknek, hogy jöjjenek a házunkhoz. Én csak ültem a kanapén és összekulcsoltam a két kezem. Nem telt el sok idő a többiek már az ajtón kopogtattak. Legelsőnek Lydia jött be az ajtón. Meglátott és azonnal odarohant hozzám, majd szorosan átölelt.
-Mi történt?- kérdezte Stiles.
-Nem tudjuk. Sky csak úgy berontott az ajtón és fél-alá mászkált a házban, de sehol sem találta a nagynénjét és mi sem- válaszolt Peter
-Lakik még itt valaki Sky?- lépett közelebb Scott, mire én csak megráztam a fejem- Akkor lehetséges, hogy tényleg elvitte valaki. Más is járt a házban. Érzem a szagukat.
-Mit akarhatnak a nagynénédtől?- simogatta meg a hátamat Lydia.
-Szerintem semmit- tette keresztbe a karját Peter- Szerintem őt akarják- mutatott rám.
-Sky-t? De mégis miért?- kérdezte Stiles.
-Azért mert Sky alfa szemekkel született- ez után a mondát után a srácok lefagytak- És ráadásként van egy őrült boszorkányunk is, aki Sky erejére pályázik. Hát nem fantasztikus?- ironizált miközben feléjük fordult. 
-Várj egy picit.......ez egy kicsit sok így egyszerre- dadogott Scott. Peter elmondta nekik, hogy mit mondott Talia rajtam keresztül és emellett elmesélt egy pár dolgot Ophelia-ról. Engem nem érdekelt Ophelia, csak egyetlen egy dolog, az pedig a nagynéném.
-Meg fogjuk találni- mondta nekem Lydia.
-Kezdjünk is hozzá- vágott a középébe Derek- van valami amiről szagot tudunk venni?
-Persze- töröltem meg az arcom és elindultam az emeletre egyenesen Anna szobájába. Megláttam a pulóverét amiben tegnap volt a széken. Felkaptam és levittem, majd odaadtam Derek-nek.
 -Én itt maradok- mondta Lydia- hátha megérzek valamit.
-Én is- mondta Peter, mire én csak bólintani tudtam.
-Akkor Sky velem jön. Ti pedig együtt mentek- nézett rám Derek, majd a két fiúra.
-Rendben, akkor vágjunk bele- vágta rá Stiles. Scott és Derek mélyen beleszagoltak a pulóverbe és az ajtó felé vették az irányt.
-Mi szétnézünk a városban, ti addig az erdőben- mondta ötletét Scott.
-Rendben induljunk- fordult sarkon Derek és az erdő felé indult. Én pedig csak mentem utána. Órákon át kerestük, de semmi nyomát nem találtuk. Éreztem, hogy egy világ törik össze bennem. Hirtelen megálltam és a nyakláncomat szorítva a földet néztem. A tudatom szinte már nem is volt a testem közelében. A sötétségből két erős, mégis gyengéd kar rántott vissza. Derek karjai. Szorosan átölelt.
-Megtaláljuk- suttogta a fülembe.
-És ha nem?- gördült le egy könnycsepp az arcomról.
-Megfogjuk- engedett el és letörölte a könnycseppet az arcomról, majd megfogta a kezem és kerestük tovább.
 Az egész erdőt átkutattuk, de semmi nyoma nem volt. Az tartotta bennem a reményt, hogy talán Scott-ék találtak valamit. Már este volt mire elindultunk hazafelé. Amint beértünk a házba a nagy csend fogadott. Ránéztem Lydia-t, mire ő csak megrázta fejét, hogy semmi.
-Scott-ék azt mondták, hogy a város egy része még hátra van. Holnap ott folytatjuk- indult el az ajtó felé Peter.
-Ha szeretnéd itt maradok veled éjszakára- fogta meg a kezem Lydia.
-Majd én itt maradok vele- válaszolta Derek, mire Lydia meglepetten nézett rá- Ha azok a titokzatos alakok visszajönnének nem hiszem, hogy sok esélyed lenne ellenük.
-Igaz- nézett rám Lydia és megölelt- Reggel találkozunk- és azzal mindenki elment. Derek-et kivéve persze.
-Megyek előkészítem a vendégszobát- indultam felfelé.
Előkészítettem a szobát és éppen léptem volna ki az ajtón, amikor hirtelen megjelent előttem.
-Kérlek ezt ne csináld.
-Elnézést- elálltam az útjából és beengedtem a szobába.
-Fürdőszoba a földszinten, a konyhát gondolom láttad. Érezd otthon magad.
-És a te szobád?
-A folyosó másik végén a jobb oldali ajtó. Éhes vagy?
-Nem köszönöm- nézelődött a szobában.
-Akkor én menten. Jó éjt.
-Jó éjt Sky- mosolygott rám.
A szobámba érve vettem egy mély levegőt és elgondolkoztam. Miért vitték el? Miért pont őt? A sírás kerülgetett, de végül bementem a fürdőbe. Letusoltam, majd felvettem egy fekete pólót és egy fekete rövidnadrágot, amik a pizsamámat alkották és bebújtam az ágyba. Megpróbáltam felkészülni a következő álomra, de nem olyasmi volt amire számítottam.
A kórházban voltam. Egészen pontosan a szülészeten. A nővér éppen egy kisbabát hozott be és odaadta a fiatal nőnek a kórházi ágyon.
-Drága kislányom- sírt a nő. Közelebb lépve láttam csak meg az arcát.
-Anya- suttogtam magamnak.
-Édes kicsi Sky- ölelt át, majd visszaadott a nővérnek, aki kivitt. Gondolom a többi kisbabához.
Követtem a nővért és jól gondoltam. Azonban amint kiment a nővér egy szőke férfi osont be és kicserélte a karszalagomat egy másik kislányéra és a táblát is, amin a nevünk volt. Értetlenül néztem amit csinált. Letett egy lapot mellém és annyit mondott-Sajnálom- majd elment. Odaleptem és kinyitottam az összehajtott lapot.
Őszintén sajnálom a kislányuk elvesztését, de ez a kislány az édesanyját veszítette el. Remélem vigyáznak rá. A neve Sky Hower. Ugyanaz, mint maguk.
Nem akartam elhinni ami ide volt írva. Ránéztem a mellettem lévő kislányra és nem lélegzett. Szája elkékült és nem mozdult. Szaggatottan vettem egy mély levegőt és kifújtam. Aztán villant be. Azonnal visszatettem a lapot és édesanyám szobája felé rohantam. Hirtelen egy kisebb csapat jelent meg. Bementek anyához. Gyanakodtam, hiszen egyikőjük arcát sem láttam. Az ajtónál megálltam és a kis ablakon keresztül néztem őket. Aztán hirtelen PUFF. Lelőtte anyát. Olyan mérhetetlen fájdalom suhant végig rajtam, amit soha nem éreztem. A fájdalom széttépett. Amikor kinyitottam a szemem Derek rontott be a szobámba. Megfogott és szorosan átölelt.
-Ssss. Semmi baj. Csak egy rossz álom volt- simogatott.
-A......Az....anyám..- alig tudtam kibökni ezt a pár szót is. Remegtem mint a nyárfa levél.
Amikor már úgy nagyjából megnyugodtam elengedett és felemelte a takarót, majd ő is bebújt mellém. Szorosan magához húzott és átkarolt.
-Próbálj meg aludni- suttogta. Fejemet kemény mellkasának nyomtam és lehunytam a szemem, miközben ő simogatott. Nyugodtan és hamar elaludtam, mert tudtam, hogy itt van velem.