Az alvilág farkasa (Teen Wolf FF.)

5.rész

Felkelve levegőért kapkodtam, majd egy mély lélegzetet vettem és lenyugodtam. Ránéztem az órára 8:36. Elkészültem és lementem a földszintre. A konyhában egy papírt találtam az asztalon.

 ,,Soha. Ismétlem soha ne legyél gyógyszerész! Megőrít ez a munka, de legalább jól fizet. Ma ismét későn érek haza. Remélem mire haza érek h az meg egyben lesz. A reggeli ott van a pulton. Légy jó! "
Anna
Rendben, meggyőzött. Leültem az asztalhoz és ettem. A reggeli után megmostam a fogam és felmentem a szobámba. Az ágyamra leülve elkezdtem rajzolgatni a fát, ami az álmomban szerepelt. Elkezdtem gondolkodni. Ha az első és a harmadik álmom a fánál volt, akkor a negyedik a folyó mellett lesz? Nem haboztam túl sokat, amint befejeztem a rajzom becsuktam a házat és már indultam is az erdő felé. Nem tudtam, hogy hol van a folyó, így csak bóklásztam. Egy pillanatra megálltam és körbe néztem. Se a víz hangját, se a halak csobbanásait nem hallottam. Csak a madarakat. Aztán becsuktam a szemem és elkezdtem menni egy irányba. Mintha a tudatalattim tudná az utat. Pár perc múlva már hallottam is a víz csobogását. Kinyitottam a szemem és elkezdtem szaladni a hang irányába. Amikor kiértem az erdőből egy kicsit megdöbbentem. Ugyanott kötöttem ki, ahol az álmomban. Közelebb léptem a vízhez és leguggoltam. A szemem nem változott meg és a fekete árnyat sem láttam. Egy kicsit elkeseredtem, hogy ez egy újabb zsákutca. A vízbe tettem e kezem és kavargatni kezdtem, miközben gondolkodtam. A víz szép tiszta volt és jól esett, ahogy a hideg víz szinte simogatja a kezem. Nyugodtan hunytam le a szemem, hogy hallgassam az erdő hangjait. Hirtelen úgy éreztem, hogy valaki megfogja a kezem, ami a vízben volt. Azon nyomban kihúztam a kezem és belenéztem a vízbe, de senkit sem láttam, majd egy hangot hallottam a vízből.
-Sky~
Mire én azonnal felálltam és egy picit hátra léptem.
-Ki vagy?- kérdeztem határozottan.
-Hamarosan megtudod- suttogta, majd egy vakító fényt láttam a víz mélyéről.
Mire a fény elhalványult már nem hallottam semmit. Sem a madarakat, se semmit. Egy kicsit megijedtem, majd futó lépésben elindultam haza. Nem ismertem ezt a hangot. De valamiért nem féltem tőle. Miért nem féltem tőle? Beérve a házba felrohantam a szobába és leültem a laptopom elé és elkezdtem keresgélni, hogy mi vagy ki is lehetett az. Mindenféle természetfelettit hozott ki a gép, de egyik sem volt az. Bárhogy kerestem semmit sem találtam. Hirtelen eszembe jutott, hogyha a folyóhoz is úgy találtam el, hogy az ösztöneimre vagy a tudatalattimra hallgattam, akkor talán itt is működni fog. Behunytam a szemem és vettem egy mély levegőt, majd a kezem a billentyűzet felé emeltem. Valamit határozottan írtam. Amikor kinyitottam a szemem és a keresőre néztem megállt a szívem. Azt volt odaírva, hogy Poszeidon.
-A tengerek istene?- csodálkoztam egy pár percig, majd kikapcsoltam a gépet. Vajon miért? Mit akarhatott tőlem?
Eléggé felzaklatott ez az egész, de hirtelen eszembe jutott, hogy milyen nap is van. A nevelőszüleim éppen 1 hete haltak meg. A tiszteletükre elővettem egy gyertyát és meggyújtottam. Valamiért mindig megnyugtatott ahogy a tűz lángja lobogott. Elmosolyogtam, amikor eszembe jutott néhány gyerekkori emlék. Emlékeztem amikor Vincent (A nevelőapám) a boszorkányokról mesélt. Olyan boszorkányokról akik tudták irányítani a természet különböző erőit. Én mindig azt játszottam, hogy a tüzet irányítom. Estenként egy ilyen mese után mindig megkértem, hogy gyűjtsön meg egy gyertyát és élvezettel nézte a kis próbálkozásaimat. A szép emlékekre ismét elkezdtem. A tűz elé nyújtottam a kezem. Úgy tartottam egy pár percig, majd elmosolyodtam és bezártam a kezem, mire a gyertya elaludt. Dermedten néztem a kialudt gyertyát, majd az ablak felé kaptam a fejem. Az ablak zárva volt, és ugyanúgy az ajtó is.
-Ilyen nincs- néztem ismét a gyertya felé és a zárt kezemet kinyitottam, mire a gyertya ismét lángra lobbant. Egyszerűen nem hittem a saját szememnek. Ezt még egy párszor eljátszottam, mire felfogtam, hogy mit is csinálok- Te jó ég- tettem le a kezem és fújtam el a gyertyát. Majd az ablakhoz húzódtam és kinéztem. Alig tudtam elhinni, hogy mit csináltam. Odamentem a telefonomhoz és elkezdtem tárcsázni Lydia-t.
-Igen?
-Szia Lydia. Itt Sky. Mond csak át tudnál ugrani?
-Persze, csak küldj egy címet- azzal le is tette a telefont. Átküldtem a címem és 10 perc múlva már csengetett is valaki. Lerohantam és Lydia állt az ajtóban. -Minden rendben?- lépett be az ajtón aggódó arccal
-Hát azt majd te döntsd el- zártam be az ajtót és megfogtam a kezét. Felvezettem a szobámba, majd bezártam az ajtót. Elővettem egy gyufát és ismét meggyújtottam a gyertyát, majd leültem az ágyra, mire Lydia mellém ült.
-Most mit csinálunk?
-Csak figyelj- vettem egy nagy levegőt és kifújtam. A kezem a gyertya elé tettem és becsuktam, mire a gyertya elaludt. Aztán újra kinyitottam a kezem így a gyertya újra lángra kapott. Ezt ismét megcsináltam egy párszor, majd felálltam és elfújtam a gyertyát.
-Ez meg.....mégis mi volt??- állt fel az ágyról.
-Fogalmam sincs. Az egész 15 perccel ezelőtt kezdődött. Bármi ötlet?
-Az égvilágon semmi- majd megint kezdett remegni a kezem- Kezdődik?
-A füzet!- kiáltottam és elkezdtem keresni a füzetet. Amint megtaláltam ismét elkezdtem folyóírással írni. Egy oldal után abba maradt. Lydia eközben csak csodálkozva nézte mindezt.
-Na jó. Ez biztosan nem véletlen- mutatott a füzetre- Most szerintem az lenne a legjobb, ha kitálalnál nekem.
-Hát jó- majd belekezdtem a kis mondókámba. Mindent elmondtam neki. Az 2 furcsa írással teleírt füzettől kezdve, az álmaimon át a furcsa kis vízi kalandomig.
-Erre aztán nem számítottam.
-Hát még én.
-Valakinek muszáj erről beszélnünk. Legalább Dr. Deaton-nek.
-Nem!- vágtam rá- Érzem, hogy egyre közelebb kerülök az igazsághoz. Kérlek Lydia.
-Na jó. De ha bármi rossz is kisül ebből, vagy akár egy aprócska bajod is esik én azonnal szólni fogok Deaton-nek.
-Megegyeztünk- mosolyogtam rá. A nap további részében beszélgettünk. Kiderült, hogy az a fa ahol az álmaim történnek egy nemeton volt, még mielőtt kivágták. Miután Lydia haza ment én nekiálltam vacsorát főzni. Elvégeztem a kis esti rutinom és bebújtam az ágyba. Azon elmélkedtem, hogy vajon az a férfi akit a nemeton-nál láttam valóban az apám volt-e. Erre eszembe jutott, hogy a szeme pont ugyan olyan volt, mint az azelőtti álmomban nekem. Így már biztosan tudtam, hogy ő volt az. Az ágyból kinéztem az ablakon keresztül és láttam a holdat. Megszorítottam a nyakláncom.
-Bárcsak tudnám ki vagy- suttogtam, majd elaludtam.
Az erdőben voltam, de valami más volt. Nem irányított semmi. Én irányítottam saját magam. Hirtelen 2 férfi hangját hallottam. Elindultam a hang irányába. Az egyik hang ismerős volt. Ugyanaz a hang volt, mint amit a vízből hallottam. Odaérve elbújtam egy fa mögé és onnan lestem ki.
-Kérlek tedd meg ezt nekem.
-Ahogy kívánod fivérem- veregette meg a férfi a sötét alak vállát- Ha bajba kerülne, megvédem. Ígérem.- azzal elindult a víz felé. A vízbe lépve megváltozott a ruhája. Olyan volt mint az ókori görögöknek. Majd ismét az a vakító fény és eltűnt. Mire a fekete férfi felé néztem ő már nem volt ott. Hátra fordultam és ott állt mögöttem. Hirtelen hátra léptem és nekidőltem a fának, ami ismét kék lánggal gyulladt meg.
-A tűz..........neked nem árthat- mondta kéken világító szemével.
-Hogy érted?- néztem világító szemébe- Ki vagy?
-Hamarosan............- majd hirtelen eltűnt
-VÁRJ!!- eltűnt de én még ott maradtam. Ránéztem az égő fára- Elég a sok titokból!- kiáltottam és hozzá értem a fához.